PK BH 1995/698
PK BH 1995/698
1995.12.01.
Azt, hogy bármilyen magatartás magánszemélyek hátrányos megkülönböztetését valósítja-e meg, a bíróság a körülményeknek és a peres felek érdekeinek egybevetésével állapítja meg [Alkotmány 70/A. § (1) bek., Ptk. 8. § (1) bek., 76. §, Pp. 206. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy pénzintézet és biztosító rt. alperesek irodaházainak üzemeltetése sérti a felperesek személyiségi jogait. Feljogosította a felpereseket e megállapításnak a "Humanitás" című folyóiratban való közzétételére. Igazságügyi szakértő szakvéleménye alapján megállapította, hogy a felsorolt épületek bejáratai nem alkalmasak arra, hogy azokon a mozgássérült és többségében tolókocsival közlekedő felperesek is bejuthassanak az alperesi közintézményekbe. Ezt a felperesek személyiségi jogait sértő hátrányos megkülönböztetésként értékelte. Kifejtette, hogy a bejáratok ilyen módon való kialakítása ellentétes az Országos Építési Szabályzat előírásaival is.
A másodfokú bíróság az alperesek és a beavatkozó fellebbezése folytán meghozott jogerős ítéletével az elsőfokú bíróság döntését helybenhagyta. Rámutatott, hogy a felperesek, mint mozgássérültek kifejezetten erre az okra visszavezethetően el vannak zárva annak lehetőségétől, hogy az alperes intézmények szolgáltatásait igénybe vehessék, melyet hátrányos megkülönböztetésnek talált. Kiemelte, hogy ennek megállapításához nem szükséges semmilyen hátrány tényleges bekövetkezése. Mellőzte az első fokú ítéletnek az Országos Építésügyi Szabályzat előírásaival kapcsolatos indokolását, és hangsúlyozta: a perbeli esetben a jogellenesség alapja az, hogy a törvény védi a személyiséghez fűződő jogokat.
A jogerős ítélet ellen - jogszabálysértésre hivatkozással - az I. rendű alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben a kereset elutasítását kérte. Kifejtette, hogy a felperesek az alperesek szolgáltatásait nem vették igénybe, és ezért sérelmezte a jogsértésnek tényleges hátrány bekövetkezése nélkül történő megállapítását.
A felperesek felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.
Az I. rendű alperes a rendkívüli perorvoslatát megalapozó jogsértést jogellenes magatartásának téves megállapításában jelölte meg [Pp. 270. §-ának (1) bekezdése]. Ezért a jogerős ítélet ebben a keretben volt felülbírálható [Pp. 275. §-ának (2) bekezdése].
Az Alkotmány 70/A. §-ának (1) bekezdése, illetőleg a Ptk. 8. §-ának (1) bekezdése szem előtt tartásával a Ptk. 76. §-a a személyhez fűződő jogok megsértésének minősíti a magánszemélyek bármilyen hátrányos megkülönböztetését. A törvény idézett rendelkezése csupán példálózó felsorolását tartalmazza az ezt megvalósító magatartásoknak, és azokat taxatív módon nem sorolja fel. Ezért a bírói gyakorlatra hárul e jogszabálynak tartalommal való megtöltése. Ennek a bíróságok a Pp. 206. §-ának (1) bekezdésében biztosított mérlegelési jogkörükben eljárva tesznek eleget. A másodfokú bíróság ugyancsak a körülményeknek, valamint a peres felek érdekeinek egybevetésével vonta le a jogerős ítéletben foglalt jogi következtetését. A bizonyítékok mérlegelése, a Pp. 206. §-ának (1) bekezdésében írott szabályok megsértése azonban általában csak olyan kivételes esetben szolgálhat alapul a felülvizsgálathoz, ha a bíróság iratellenes, ellentmondó, a per adataiból okszerűen nem következő megállapítást tett, vagy a bizonyítási eljárás lefolytatására vonatkozó előírások megsértésével helytelen ténybeli következtetésre jutott. A másodfokú bíróság azonban a bizonyítékok okszerű mérlegelésével, jogszabálysértés nélkül állapította meg a jogi következtetéseit megalapozó tényállást. Ennek során a fenti körülmények sem voltak észlelhetők. Ezért határozatát a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alkalmazásával hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. IV. 22. 921/1994. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás