71/1995. (XII. 12.) AB határozat
71/1995. (XII. 12.) AB határozat1
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN
1995.12.12.
Az Alkotmánybíróság önkormányzati rendelet törvényességének vizsgálata iránt benyújtott indítvány alapján meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a Fegyvernek Nagyközség Önkormányzatának Képviselő-testülete által az önkormányzat 1995. évi költségvetéséről alkotott 6/1995. (III. 1.) számú rendelet 7. § (3) bekezdésének a), b) és g) pontja törvénysértő, ezért azt 1995. december 31-i hatállyal megsemmisíti.
Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
INDOKOLÁS
I.
A köztársasági megbízott a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 99. § (2) bekezdése alapján — mivel a képviselő-testület a törvénysértés megszüntetésére irányuló felhívásának nem tett eleget — az Alkotmánybírósághoz fordult, és indítványozta a Fegyvernek Nagyközség Képviselő-testülete által az önkormányzat 1994. évi költségvetéséről alkotott 8/1994. (III. 25.) számú rendelet 7. § (3) bekezdés a), b), c) és g) pontjában foglalt rendelkezések megsemmisítését.
Az indítvány az Ör.-nek az intézményi térítési díjak megállapítására vonatkozó rendelkezéseit vitatja, mert álláspontja szerint azok ellentétesek a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 92. §-ában, 115. §-ában foglaltakkal, valamint a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény (a továbbiakban: Kotv.) rendelkezéseivel. Sérti e törvények rendelkezéseit egyrészt azért mert az óvodai, általános- és szakoktatási intézményekben nyújtott gyermekélelmezés térítési díjainak megállapítása során törvénysértő módon tesz különbséget a szociálisan rászoruló és rá nem szoruló tanulók között. Másrészt azzal, hogy a térítési díjak csökkentéséről, elengedéséről való döntést úgy utalja a Szociális és Egészségügyi Bizottság hatáskörébe, hogy nem határozza meg a döntés feltételeit.
Az indítvány benyújtását követően a költségvetési év leteltével az önkormányzat 1994. évi költségvetéséről szóló rendelet hatályát vesztette. Mivel az önkormányzat 1995. évi költségvetéséről szóló 6/1995. (III. 1.) számú rendelet (a továbbiakban: Ör.) 7. § (3) bekezdése ugyanolyan módon szabályozta az intézményi térítési díjakat, a megyei közigazgatási hivatal vezetője az indítványt az új szabályozás tekintetében is fenntartotta.
II.
Az indítvány megalapozott.
Az Sztv. 86. §-a alapján a személyes gondoskodást nyújtó szociális alapellátás körében a települési önkormányzat kötelezően ellátandó feladatai közé tartozik a gyermekek napközbeni ellátása. A törvény 60. §-a e kötelezően ellátandó feladat tartalmát illetően úgy rendelkezik, hogy a gyermekek napközbeni ellátásaként annak a gyermeknek a nappali felügyeletét, gondozását, nevelését és étkeztetését kell megszervezni,
— akinek szülei, nevelői, gondozói munkavégzésük vagy betegségük miatt a napközbeni ellátást nem képesek biztosítani,
— akinek a testi, illetve szellemi fejlődése állandó napközbeni ellátást igényel,
— akit egyedülálló személy nevel és időszakonként nem képes a napközbeni ellátást biztosítani, e rendelkezés alkalmazása szempontjából egyedülálló az is, akinek a gyermek napközbeni ellátásáról azért kell egyedül gondoskodnia, mert a másik szülő a napközbeni ellátásban nem tud részt venni,
— akivel együtt a családban három vagy több kiskorú van, kivéve azt, akire nézve eltartója gyermekgondozási segélyben, gyermekgondozási díjban vagy ápolási díjban részesül,
— aki részére a szülő szociális helyzete miatt a napközbeni ellátást nem képes biztosítani.
A gyermekek napközbeni ellátásához való jogosultság esetén tehát az Sztv. nem a család anyagi helyzetét tekinti a rászorultság mércéjének, hanem azt, hogy a szülő mennyiben képes a gyermek napközbeni felügyeletét, ellátását megoldani. A hatálya alá tartozó közoktatási intézmények szolgáltatásait igénybe vevő gyermekek napközbeni ellátásával kapcsolatosan a Kotv. is tartalmaz rendelkezéseket. Így az 53. § (3) bekezdésében az Sztv. idézett rendelkezésével összhangban előírja, hogy az iskola köteles — a szülő igénye alapján — a felügyeletre szoruló tanuló részére a tizedik évfolyam befejezéséig napközit, illetve tanulószobát biztosítani. A Kotv. 114. §-a felsorolja azokat a szolgáltatásokat, amelyeket az óvoda és az iskola ingyenesen köteles nyújtani, ebbe a körbe tartoznak az óvodai foglalkozások és a tanulók esetén — a tankötelezettség fennállása alatt — a napközis és tanulószobai foglalkozások is. A Kotv. 115. § (3) bekezdése ugyanakkor kimondja, hogy a gyermek, tanuló a nevelési oktatási intézményben igénybe vett étkezésért jogszabályban meghatározottak szerint térítési díjat fizet.
A gyermekek napközbeni ellátása esetén a térítési díj megállapításának szabályait az Sztv. III. címe, valamint a személyes gondoskodást nyújtó szociális ellátások térítési díjáról szóló 29/1993. (II. 17.) Korm. rendelet szabályozza.
A törvény 115/A. §. -ának (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a gyermekétkeztetés intézményi térítési díjának alapja az élelmezés nyersanyagköltségének egy ellátottra jutó napi összege. A 115/A. § (3)—(4) bekezdése pedig az intézményi térítési díj alapján a személyi térítési díj megállapításának szabályait rendezi. A 115. § (3) bekezdése kimondja, hogy a személyi térítési díj összege — önkormányzati intézmény esetén — a fenntartó rendeletében foglaltak szerint csökkenthető, illetve elengedhető, ha a kötelezett jövedelmi és vagyoni viszonyai ezt indokolttá teszik.
A törvény tehát újabb szociális szempontok, a szülő vagyoni helyzetének figyelembevételére ad lehetőséget a személyi térítési díj csökkentésére, elengedésére alapul szolgáló feltételek meghatározása során.
Az Sztv. 92. §-a előírja, hogy a helyi önkormányzat a személyi gondoskodást nyújtó ellátásokról, azok igénybevételéről, valamint a fizetendő térítési díjakról rendeletet alkot. Ha törvény másként nem rendelkezik e rendeletében szabályozza
— az önkormányzat által biztosított személyi gondoskodás formáit,
— az önkormányzat által biztosított ellátás igénybevételére irányuló kérelem benyújtásának módját,
— azt, hogy az intézményvezető milyen esetekben köteles külön eljárás nélkül ellátást nyújtani,
— azt, hogy külön eljárás keretében milyen esetekben biztosítható ellátás,
— az ellátás megszüntetésének eseteit és módjait,
— a személyes gondoskodásért fizetendő térítési díjak mértékét, a fizetésre kötelezettek körét, a térítési díj csökkentésének, illetve elengedésének eseteit és módját.
A törvény e rendelkezésében foglalt jogalkotási kötelezettségének Fegyvernek község önkormányzata csak részben és ellentmondásosan tett eleget.
A szociális ellátások szabályozásáról szóló 16/1993. (VI. 10.) számú rendeletének 17—18. §-aiban szabályozza a személyi gondoskodást nyújtó ellátások formáit, és egyes ellátások (idősek klubja, házi segítségnyújtás) a személyi térítési díj megállapításának szabályait.
A gyermekek napközbeni ellátásáról e rendelet 18. §-a a következőképpen rendelkezik:
,,18. § (1) Gyermekintézmények ellátottai részére tízórai, ebéd, uzsonna étkeztetést biztosít.
(2) Az (1) bekezdésben foglalt ellátásokhoz a Szociális és Egészségügyi Bizottság határozza meg a támogatás mértékét.''
Az intézményi térítési díjakat valamennyi személyes gondoskodást nyújtó intézmény esetén (így az óvoda, általános iskola, szakiskola által nyújtott gyermekétkeztetés esetén is) az Ör. 7. § (3) bekezdése állapítja meg. Az Ör. vonatkozó szabályai a gyermekétkeztetés intézményi térítési díj alapjának meghatározása során különbséget tesznek a szociálisan rászoruló és szociálisan rá nem szorult gyermekek étkeztetése között. A rendelet alapján a szociálisan rászorult gyermekek esetén a rendelet által meghatározott nyersanyagnorma, a szociálisan rá nem szoruló gyermekek esetén a nyersanyagnorma plusz rezsi költség képezi a térítési díj alapját. Ugyanitt, az éves költségvetési rendelet keretei között rendelkezik arról is, hogy a gyermekétkeztetés térítési díjának csökkentéséről, elengedéséről a Szociális és Egészségügyi Bizottság dönt.
Mindezek alapján megállapítható, hogy az önkormányzat a gyermekek napközbeni ellátásával kapcsolatosan nem szabályozott több olyan kérdést, amelynek szabályozását az Sztv. 92. §-a előírja. Így rendeletben nem határozta meg a gyermekek napközbeni ellátásának formáit, az ellátás igénybevételének anyagi jogi és eljárási feltételeit. Az Sztv. 60. §-a csak a települési önkormányzatot e körben terhelő kötelező feladat tartalmát határozza meg. Ez nem jelenti azt, hogy az önkormányzat csak e körben gondoskodhat a gyermekek napközbeni ellátásáról. Ha azonban a kötelezően ellátandó feladatain túlmenő szolgáltatások biztosítását csak eltérő feltételek mellett vállalja, ebben az esetben a szolgáltatás igénybevételének anyagi jogi és eljárási feltételeit rendeletében meg kell határoznia. A 16/1993. (VI. 10.) számú önkormányzati rendelet a gyermekintézmények ellátottjai számára általában, kivétel és feltételek előírása nélkül biztosítja a gyermekélelmezésben való részvételt. Ezt figyelembe véve nem értelmezhetők az Ör.-nek azok az előírásai, amelyek az intézményi térítési díj mértékének megállapítása során különbséget tesznek szociálisan rászorult és szociálisan rá nem szorult gyermekek között. Mert sem a gyermekek napközbeni ellátására vonatkozó törvényi szabályok, sem az önkormányzat által alkotott rendeletek nem adnak eligazítást arra nézve, hogy e vonatkozásban mit kell a szociális rászorultság mércéjének tekinteni.
Ellentmondásos az önkormányzati színtű szabályozás a térítési díj elengedése illetőleg csökkentése tekintetében is. A 16/1993. (VI. 10.) számú önkormányzati rendelet 18. § (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a gyermekélelmezési támogatásokhoz a támogatás mértékét a Szociális és Egészségügyi Bizottság határozza meg. Az Ör. 7. § (3) bekezdés ab) és bb) pontja pedig úgy szól, hogy a térítési díj csökkentéséről, elengedéséről a Szociális és Egészségügyi Bizottság dönt. E szabályozás alapján egyrészt nem lehet megállapítani, hogy milyen tartalmú döntés meghozatalára jogosult a bizottság, támogatás odaítélésére, vagy a térítési díj csökkentésére, illetőleg elengedésére kapott-e felhatalmazást. Másrészt nem állapíthatók meg a bizottság döntésének jogszabályi feltételei, a feltételek meghatározásának hiányában a bizottság teljes diszkrecionális jogkörrel rendelkezik a térítési díj kedvezmények megítélésében. Az Sztv. 92. § (2) bekezdés f) pontja szerint a települési önkormányzat rendeletében köteles megállapítani a személyes gondoskodásért fizetendő térítési díjak mértékét, a fizetésre kötelezettek körét, a térítési díj csökkentésének, illetve elengedésének eseteit. E rendelkezés alapján tehát az önkormányzat rendeletében úgy köteles szabályozni a térítési díj megfizetésének feltételeit, hogy a szociális szolgáltatást igénybe vevők számára pontosan megismerhető legyen, hogy milyen mértékű díj megfizetésére kötelezettek, előre látható és kiszámítható legyen az is, hogy milyen anyagi jogi feltételek fennállása esetén és milyen eljárás eredményeként tarthatnak igényt a térítési díj csökkentésére, illetőleg elengedésére.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Ör. -nek az óvodában, az általános iskolában és a szakiskolában nyújtott gyermekélelmezés intézményi térítési díjára vonatkozó rendelkezései nem felelnek meg az Sztv. 92. §-a által a személyes gondoskodást nyújtó ellátások önkormányzati rendeleti szabályozásával szemben támasztott követelményeknek, sértik az Sztv.-nek a térítési díjak megállapítására vonatkozó szabályait. Mivel sem önmagukban, sem a 16/1993. (VI. 10.) számú önkormányzati rendelet 18. §-ával összefüggésben nem értelmezhetőek, e rendelkezések alapján nem állapítható meg egyértelműen, és előre kiszámítható módon sem a kötelezettek díjfizetési kötelezettsége, sem az, hogy mely feltételek esetén tarthatnak igényt a díj csökkentésére, illetve elengedésére, sértik az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében szabályozott jogállamiság elvéből folyó jogbiztonság követelményét is. Ezért az Alkotmánybíróság az Ör. 7. § (3) bekezdés a), b) és g) pontját 1995. december 31-i hatállyal megsemmisítette. A megsemmisítés időpontjának meghatározása során az Alkotmánybíróság több tényezőt vett figyelembe. Egyrészt tekintettel volt arra, hogy az Sztv. 92. §-ában meghatározott követelményeknek megfelelő rendeleti színtű szabályok megalkotása időt igényel, és az intézményi térítési díjak az új szabályok elfogadásáig sem maradhatnak szabályozás nélkül. Másrészt figyelemmel volt arra is, hogy az Ör. az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 76. §-ában foglaltak alapján, a törvény erejénél fogva a költségvetési év lejártával egyébként is hatályát veszti, új szabályozás válik szükségessé.
Az Alkotmánybíróság — mivel erre nézve indítvány nem érkezett — nem vizsgálta azt, hogy megfelel-e a törvényi előírásoknak az, hogy az önkormányzat az Sztv.-ben előírt szabályozási kötelezettségének részben a költségvetési szabályozási kötelezettségének, részben a költségvetési rendeletében tett eleget. Szükségesnek tartja azonban megjegyezni, hogy a költségvetési rendelet az önkormányzatnak egy sajátos rendelete, amelynek tartalmát, elfogadásának rendjét, hatályát az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény pontosan meghatározza. E törvényi kötöttségei miatt, a költségvetési rendelet nem alkalmas forma tartós szolgáltatási jogviszonyok tartalmának szabályozására. Az ilyen szolgáltatási jogviszonyoknak nem egységes, széttagolt — több rendeletben történő — szabályozása veszélyeztetheti a szabályoknak az érdekeltek által történő megismerhetőségét, áttekinthetőségét, különösen akkor, ha a szolgáltatási jogviszonyra vonatkozó egyes feltételeket teljesen eltérő szabályozási tárgyak körében szabályoz a jogalkotó.
Dr. Ádám Antal s. k.,
alkotmánybíró
alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza s. k.,
alkotmánybíró
alkotmánybíró
Dr. Schmidt Péter s. k.,
előadó alkotmánybíró
előadó alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: 749/H/1994.—7.
1
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás