MK BH 1995/71
MK BH 1995/71
1995.01.01.
Ha az Alkotmánybíróság a határozatával jogszabályt vagy annak egy részét alkotmányellenesnek minősíti, és ezért megsemmisíti, a megsemmisítés hatálya a határozat közzétételének napjától veszi kezdetét, kivéve, ha a határozat a közzététele napjától eltérő időpontban jelöli meg a jogszabály megsemmisítésének időpontját. A megsemmisítés nem érinti a határozat közzététele előtt létrejött jogviszonyokat és a belőlük származó jogokat, kötelezettségeket [1989. évi XXXII. tv. 42. § (1), (2) bek., 43. § (4) bek.].
A felperes 1979. november 8-án szenvedett üzemi balesetet az alperessel fennállott munkaviszonya keretében. A nem vagyoni kártérítésre is kiterjedő kártérítési igényét 1982. november 5-én jelentette be az alperesnél.
A munkaügyi jogvita során a munkaügyi döntőbizottság 20.600,-Ft kártérítés megfizetésére kötelezte az alperest, a nem vagyoni kártérítés iránt előterjesztett kérelmét elutasította. A felperes nem vagyoni kártérítés iránt benyújtott keresetét a munkaügyi bíróság ítéletével, mint nyilvánvalóan alaptalant - az Mt. V. 101. §-ának (3) bekezdésére utalással - szintén elutasította, mert a baleset 1980. január 1. előtt következett be.
A felperes 1986. április 14-én kártérítési járadék megállapítása, általános kár és nem vagyoni kár megtérítése iránt nyújtott be kérelmet az alpereshez. Az ezzel kapcsolatban indult jogvitában a munkaügyi bíróság közbenső ítéletével a nem vagyoni kártérítés iránti igényt, mint alaptalan kereseti kérelmet ismét elutasította.
A megyei bíróság részítéletével a munkaügyi bíróság ítéletének a nem vagyoni kártérítésre vonatkozó rendelkezését helybenhagyta, egyéb rendelkezéseit hatályon kívül helyezte, és ebben a körben az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Az új eljárásban hozott másodfokú ítélet a hátralékos kártérítési összeg (229.030,-Ft) és 1989. augusztus 1-jétől havi 2860,-Ft kártérítési járadék megfizetésére kötelezte az alperest.
A felperes 1991. november 4-én ismét keresetlevelet nyújtott be az üzemi balesetével kapcsolatban egymillió forint nem vagyoni kártérítés iránt, arra hivatkozással, hogy az Alkotmánybíróság 12/1991. (IV. 11.) AB határozatával az Mt. V. 101. §-ának (3) bekezdését, amely miatt korábban nem vagyoni kártérítés iránti igényét elutasították, alkotmányellenesség miatt megsemmisítette.
A munkaügyi bíróság végzésével - a követelés elévülésére hivatkozással - a pert megszüntette. A végzés indokolásában megállapította, hogy a felperes az üzemi balesetből eredően érvényesítette nem vagyoni kártérítés iránti igényét az 1987. november 20-án e tárgyban hozott jogerős részítéletet követően csak 1991. november 4-én jelentette be ismét, és az eltelt több mint három év alatt az elévülést megszakító cselekmény nem történt.
A felperes a fellebbezésében arra hivatkozott, hogy a megelőző perben nem a részítélet, hanem a pert lezáró 1989. november 29-én kézbesített jogerős döntés időpontját kell figyelembe venni az elévülés szempontjából. Továbbá az elévülés nyugvása is bekövetkezett, amennyiben a részítélet alkotmányellenes jogszabályon alapult, és csak az Alkotmánybíróság határozatát követően került olyan helyzetbe, hogy az igényét újra érvényesíthesse.
A megyei bíróság végzésével az elsőfokú bíróság végzését - módosított indokolással - helybenhagyta.
A végzésének indokolásában kifejtette, hogy a felperes nem vagyoni kárigényét elutasító részítélet jogerőre emelkedett, az anyagi jogerő pedig kizárja ugyanabból a tényalapból származó, ugyanazon jog iránt új kereset benyújtását. Az Alkotmánybíróság határozata alapján sincs jogi lehetőség a jogerősen elutasított kárigény újabb érvényesítésére, mert a megsemmisített jogszabály csak a határozat közzététele napján vesztette hatályát, ezért a megsemmisítés a korábbi jogerős ítéleti döntést nem érintette.
A jogerős végzés ellen a felperes a törvényes határidőn belül felülvizsgálati kérelemmel élt. Egyrészt a fellebbezésében kifejtetteknek megfelelően vitatta a perben érvényesített igény elévülését, másrészt az Alkotmánybíróság határozatának téves értelmezése miatt támadta a jogerős végzést. Arra hivatkozott, hogy maga a határozat indokolása utal arra, hogy az 1978. március 1. és 1980. január 1. közötti balesetekre vonatkozik. Álláspontja szerint az ügyben nem annak van jelentősége, hogy a határozat alapján az érintett jogszabály mikor vesztette hatályát, hanem a meghozatalától fennálló alkotmányellenességének. Ennek figyelembevételével az alkotmányellenes tiltó rendelkezés ellenére a keresetlevél jogos igényt kívánt érvényesíteni az elévülési időn belül.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az Alkotmánybíróság 12/1991. (IV. 11.) AB határozata megállapította a 48/1979. (XII. 1.) MT rendelet 101. §-a (3) bekezdésének alkotmányellenességét, ezért azt megsemmisítette. Továbbá - az 1989. évi XXXII. törvény 42. §-ának (1) bekezdése alkalmazásával - úgy rendelkezett, hogy a megsemmisített jogszabályrész a határozat közzétételének napján veszti hatályát. A hivatkozott törvény 43. §-ának (1) bekezdése szerint a megsemmisített jogszabályt a határozat hivatalos lapban való közzététele napjától nem lehet alkalmazni. A (2) bekezdés pedig kimondja, hogy a megsemmisítés nem érinti a határozat közzététele előtt létrejött jogviszonyokat, s a belőlük származó jogokat, kötelezettségeket.
Az előbbiek figyelembevételével, a törvénynek megfelelően, helytállóan állapította meg a megyei bíróság, hogy az Alkotmánybíróság 1991. április 11-én közzétett határozata a felperes nem vagyoni kártérítés iránti igényét elutasító, 1987. november 20-án hozott jogerős részítéletét nem érintette.
Erre vonatkozóan a határozat indokolásából eltérő következtetés nem vonható le. A felülvizsgálati kérelem okfejtésének nyilvánvalóan ellentmond az a körülmény, hogy az Alkotmánybíróság nem élt azzal a lehetőséggel, amit a törvény 43. §-ának (4) bekezdése biztosít: az alkotmányellenes jogszabályi rendelkezést a határozatban foglaltaktól, azaz a közzététel napjától eltérő időponttal is hatályon kívül helyezhette volna. Ennélfogva a jogszabály hatályon kívül helyezését megelőzően a hatályos jogszabály rendelkezésére alapított jogerős ítéleti döntés az Alkotmánybíróság határozatára hivatkozással, minthogy azt nem érintette, megalapozottan nem támadható.
A kifejtettek alapján a felperes nem vagyoni kárigényét elutasító részítélet tehát jogerős, az ítélet jogereje pedig kizárja, hogy ugyanabból a tényalapból származó, ugyanazon jog iránt a felperes új keresetet indíthasson [Pp. 229. § (1) bekezdés]. Erre tekintettel a per megszüntetése a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének d) pontja, illetve 157. §-ának a) pontja alapján jogszerű volt.
A megyei bíróság helytállóan állapította meg azt is, hogy a keresetlevél idézés kibocsátása nélkül történő elutasítására elévülés esetén nincs lehetőség [Pp. 130. § (1) bekezdés f) pontja], és erre figyelemmel a per megszüntetését nem azzal indokolta. Ezért a felülvizsgálati kérelemben az elévülésre vonatkozóan kifejtettek a jogerős végzés érdemi megítélését nem érintették.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a megyei bíróság végzését hatályában fenntartotta. A felülvizsgálati eljárás illetékét a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 3. §-ának (3) bekezdése értelmében az állam viseli. (Legf. Bír. Mfv. I. 10. 269/1994. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás