PK BH 1995/714
PK BH 1995/714
1995.12.01.
Az életjáradéki szerződés megtámadásánál irányadó szempontok [Ptk. 201. § (2) bek., 210. § (1) bek. 591. §].
A bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. A megállapított tényállás szerint az 1993. május 28-án megkötött életjáradéki szerződésben a felperes havi 15 000 forint életjáradék fizetése ellenében - amely minden év június 1-jétől az infláció mértékéhez képest változik - balatonlellei házas ingatlana tulajdonjogát az alperesekre ruházta át azzal, hogy rászorultsága esetén az életjáradéki szerződés tartási szerződéssé alakul át, és az alperesek teljes tartást kötelesek nyújtani a számára. A felperes halála esetén az alperesek a továbbiakban a felperes testvére: a felperesi beavatkozó részére haláláig havi 10 000 forint járadék fizetésére kötelesek. Kötelesek továbbá mindkettőjük eltemettetéséről gondoskodni.
A felperes fenntartotta az ingatlan kizárólagos birtoklásának, használatának és hasznosításának a jogát, e célból holtig tartó haszonélvezeti jogot és elidegenítési és terhelési tilalmat kötött ki, amely - az életjáradéki joggal együtt - az ingatlan-nyilvántartásba is bejegyzésre kerül.
Az eljárt bíróságok az életjáradéki szerződés érvénytelenségének megállapítására irányuló keresetet nem találták megalapozottnak. Az a körülmény, hogy a szerződésben 3 000 000 forintra becsült ingatlan forgalmi értékét az illetékhivatal 4 600 000 forintban határozta meg, és ehhez képest az alperesek által a 84 éves felperes és 82 éves testvére részére előreláthatólag teljesítendő ellenszolgáltatás alatta marad az ingatlan forgalmi értékének, sem a Ptk. 201. §-ának (2) bekezdése, sem a Ptk. 210. §-ának (1) bekezdése szerinti érvénytelenség megállapítására nem alkalmas. A Ptk. 201. §-ának (2) bekezdése értelmében a szolgáltatás és ellenszolgáltatás között a feltűnően nagy értékkülönbségnek a szerződés megkötése időpontjában kell fennállnia. A tartási jellegű szerződések esetében viszont a szerződés megkötésének időpontjában általában nem lehet megállapítani, hogy az átruházott vagyon és a teljesítendő tartás érték szempontjából hogyan viszonyul egymáshoz. Így feltűnő értékaránytalanság megállapítására nincs lehetőség. De a felperes nem hivatkozhat eredményesen tévedésre sem: a felperestől, mint az ingatlan tulajdonosától elvárható, hogy az ingatlana forgalmi értékével tisztában legyen. Ehhez képest nem érvelhet azzal, hogy tévedését az alperesek okozták vagy felismerhették.
A felperes és a felperesi beavatkozó felülvizsgálati kérelmet nyújtottak be a jogerős ítélet ellen, és annak megváltoztatásával a kereseti kérelem szerinti döntést kértek. Érvelésük szerint téves az eljárt bíróságoknak az a jogi álláspontja, hogy életjáradéki szerződés esetében a Ptk. 201. §-ának (2) bekezdése szerinti érvénytelenség megállapítására nincs lehetőség. Az aránytalanság megállapításához az ingatlan forgalmi értékét, a jogosult életkorát, illetőleg várható élettartamát és a szerződő felek közti kapcsolatjellegét kell vizsgálni, és ezek alapján az adott esetben valószínűsíthető, hogy az alperesek aránytalanul alacsonyabb értéket teljesítenek majd, mint amennyi az ingatlan értéke. De nem vizsgálták az eljárt bíróságok a tévedés fennállását sem: a szerződéskötéskor az ingatlan értékét az alperesek határozták meg, az illetékhivatal értékeléséhez képest tehát nyilvánvaló, hogy a felperes tévedésben volt. Végül érveltek azzal is, hogy a másodfokú bíróság indokolási kötelezettségét is megsértette, mert a tévedésre alapított kereseti kérelemmel az ítélet indokolásában nem foglalkozott.
A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.
Az eljárt bíróságok az ítélkezési gyakorlatban kialakult álláspontnak megfelelően döntöttek akkor, amikor az életjáradéki szerződésnek a Ptk. 201. §-ának (2) bekezdése alapján történő megtámadására nem láttak jogi lehetőséget, és helytálló az ezzel kapcsolatos jogi okfejtésük is.
A Legfelsőbb Bíróság kiemeli: az adott esetben további bizonytalansági tényezőként kell értékelni azt a szerződési kikötést, hogy a felperes rászorultsága esetén az életjáradéki szerződés tartási szerződéssé alakul át, és az alperesek teljes mértékű tartásra lesznek kötelesek, amelynek majdani értéke ma még csak megközelítőleg sem határozható meg. Az alperesek által teljesítendő szolgáltatások időtartamánál nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a körülményt sem, hogy az alpereseknek az átruházott ingatlanért egymást követően két személy részére kell szolgáltatást nyújtaniuk.
Helyes az eljárt bíróságoknak az az álláspontja, hogy a tévedés megállapításához a Ptk. 210. §-ának (1) bekezdésében megkívánt feltételek sem álltak fenn: arra ugyanis adat nem merült fel, hogy a felperesnek az ingatlan forgalmi értékével kapcsolatos - állítása szerinti - tévedését az alperesek okozták vagy felismerhették volna. Ezzel kapcsolatban téves a felperesnek és a felperesi beavatkozónak az az állítása, hogy a másodfokú bíróság indokolási kötelezettségének nem tett eleget, és ezzel eljárási szabályt sértett. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást helytállónak tartotta, és mindenben egyetértett az abból elvont jogi következtetéssel is. Ezzel mind a Ptk. 201. §-ának (2) bekezdésével, mind a Ptk. 210. §-ának (1) bekezdésével kapcsolatban kifejtett álláspontot értékelte, és az első fokú ítéletet indokai alapján hagyta helyben, amelyre a Pp. 254. §-ának (3) bekezdése jogi lehetőséget ad. A másodfokú ítélet tehát eljárási szabályt sem sértett.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése értelmében hatályában fenntartotta. A felperes és a felperesi beavatkozó felülvizsgálati kérelme sikertelen volt, ezért az alpereseknek a felülvizsgálati eljárással felmerült költségét a Pp. 275/B. §-a szerint alkalmazandó 78. §-ának (1) bekezdése alapján kötelesek megfizetni. (Legf. Bír. Pfv. V. 22. 504/1994. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás