PK BH 1995/715
PK BH 1995/715
1995.12.01.
I. Végrendeletnek minősül, ha az idős, beteg személy nem tartási (életjáradéki) vagy öröklési szerződés kötésével gondoskodik ellátása biztosításáról, hanem a róla gondoskodó személyt végrendeletében nevezi meg örököséül és a végrendeleti juttatás okául a már nyújtott szolgáltatásokat jelöli meg és azokat a jövőben is elvárja a megnevezett örököstől [Ptk. 649. § (1) bek. b) pont].
II. A hagyatéki eljárás során hozott valamely határozatot (végzést) csakis abban az eljárásban előterjesztett törvényszerű jogorvoslat eredményeként lehet akár megváltoztatni, akár hatályon kívül helyezni [PK 262. sz.].
A jogerős ítélet a felperes végrendelet érvénytelenségének megállapítására irányuló kereseti kérelmét elutasította. Megállapította, hogy C. G. örökhagyó 1991. június 25-én a kórházban a két végrendeleti tanú együttes jelenlétében írógépen készült írásbeli magánvégrendeletet írt alá, amelyben minden vagyonát az őt gondozó alperesekre hagyta. Az eljárt bíróságok megállapították, hogy bár az örökhagyó alig olvasható, reszketeg "tremoros" névaláírását a perben beszerzett (kiegészített) írásszakértői vélemény az írásminták alapján azonosításra, illetőleg a kézeredet meghatározására nem találta alkalmasnak, olyan megállapítást azonban nem tartalmaz, amely az aláírásnak az örökhagyótól való származását kizárja. Ehhez képest a végrendeleti tanúként közreműködő két ápolónő: O. E.-né és M. I., valamint az örökhagyó barátja, a végrendeletet készítő dr. J. O. tanúvallomása alapján bizonyítottnak tekinthető, hogy a végrendeletet az örökhagyó írta alá. Bizonyított volt továbbá, hogy az aláírásra a két végrendeleti tanú együttes jelenlétében került sor. Az aláírás körülményei tekintetében a végrendeleti tanúk vallomásában mutatkozó bizonytalanság egymagában a tanúvallomásokat nem teszi aggályossá, mert más jellegű folyamatos elfoglaltságuk miatt ennyi idő elteltével a tanúk már pontosan nem emlékezhetnek az eseményekre.
Téves a felperes álláspontja, hogy miután az örökhagyó a végrendeletben a gondozást, ellátást a jövőben is elvárta örököseitől, az okirat öröklési szerződésnek minősül, amely az alperesek aláírásának hiányában érvénytelen. Az örökhagyó akarata végrendelet készítésére irányult, és "az általa készített végrendelet mindenben megfelel az írásbeli magánvégrendelet Ptk. 627-631. §-aiban írt alaki, mind pedig a Ptk. 636. §-ában írt tartalmi kellékeknek. A szerződésszerű elemek szerepeltetése a tényállás körében csupán akként értékelhető, hogy mindenben alátámasztják az örökhagyónak az alperesek javára szóló végrendelkezési szándékát".
Nem nyert bizonyítást az sem, hogy az alperesek a végrendelet elkészítésében közreműködtek volna. Az eljárt bíróságok dr. J. O. tanúvallomása alapján megállapították, hogy a végrendelet első fogalmazványának elkészítésében, majd annak végleges formába öntésében az alpereseknek semmiféle szerepe nem volt. De közreműködésük megállapítására akkor sem kerülhetne sor, ha az elkészített végrendeletet az alperesek vitték volna be a kórházba, vagy az aláíráskor jelen lettek volna. Az ítélkezési gyakorlat szerint ugyanis közreműködőnek azt kell tekinteni "aki a végrendelet elkészítésében tevékenyen, olyan mértékben vesz részt, hogy a végrendelet tartalma tekintetében meghatározó szerepe van". Ilyen mértékű meghatározó szerepet azonban a felperes maga sem állított.
A kézzel írt végrendelet érvénytelenségének a megállapítása pedig szükségtelen volt: a két végrendelet ugyanis tartalmilag megegyezik, és a hagyaték átadása a gépírásos végrendeleten alapult. "A kézzel írott végrendeletet a végrendelkezésnél közreműködő dr. J. O. kizárólag annak bizonyítására csatolta az iratokhoz, hogy ez tartalmilag megegyezik a gépírással készült végrendelettel."
Végül a másodfokú ítélet utalt arra, hogy a peres eljárásban a bíróság a közjegyző hagyatékátadó végzését lényeges eljárási szabálysértés esetén sem helyezheti hatályon kívül. "A közjegyző eljárásával államigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránt külön keresetet a hatáskörrel rendelkező illetékes megyei bíróságnál lehet előterjeszteni. Ebben a perben ilyen kereset elbírálására a városi bíróságnak nem volt hatásköre, a fellebbezési eljárásban pedig ilyen kereset előterjesztésére nincs lehetőség, ezért a megyei bíróság a fellebbezés idevonatkozó részével érdemben nem foglalkozott."
A felperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a jogerős ítélet ellen, és annak megváltoztatásával kereseti kérelme szerinti döntést kért. Álláspontja szerint a jogerős ítélet iratellenes és megalapozatlan, mert az írásszakértői véleménnyel szemben tanúvallomásokra alapozva fogadta el a hamis végrendeletet érvényesnek. Figyelmen kívül hagyta az alperesek előadásának és a tanúvallomásoknak az ellentmondásosságát, illetőleg az örökhagyói névaláírás azonosságát dr. M. É. osztályvezető főorvos tanúvallomása alapján állapította meg, aki jelen sem volt a végrendelet aláírásakor. Továbbra is állította, hogy a végrendelet tartalma szerint öröklési szerződésnek minősül, amely az alperesek aláírása nélkül érvénytelen. A jogerős ítélet nem adott választ arra a kérdésre, hogy miért a gépírással készült végrendeletet tekinti érvényesnek, holott a kézzel írt végrendeleten levő aláírás jobban olvasható: erre a döntésre nem elegendő ok, hogy ezt a végrendeletet hirdette ki a közjegyző. Továbbra is sérelmezte, hogy a közjegyző a hagyatéki eljárásról a végrendeletben említett távoli rokonokat nem értesítette, és a végrendeleti örökösök kérelmére nyomban hagyatékátadó végzést hozott. Az eljárási szabálysértés folytán kérte a hagyatékátadó végzés hatályon kívül helyezését és a közjegyző új eljárásra utasítását, végül államigazgatási jogkörben okozott kár megtérítésére a Sz. Közjegyzői Iroda kötelezését.
Az alperesek ellenkérelme a jogerős ítélet hatálybantartására irányult, azt mindenben helytállónak tartották.
A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.
A Pp. 270. §-ának (1) bekezdése értelmében jogerős ítélet ellen felülvizsgálati kérelem előterjesztésének jogszabálysértés esetén van helye. Ez a rendelkezés az anyagi jogi és az eljárásjogi szabályok megsértésére egyaránt irányadó. A Legfelsőbb Bíróság e rendelkezés alapján eljárva bírálta felül a jogerős ítéletet, és megállapította; az eljárt bíróságok a bizonyítás anyagát összességében értékelve jutottak arra a következtetésre, hogy a kézírással készült fogalmazvány alapján írógépen elkészített és ebből következően végleges formába öntött írásbeli magánvégrendelet a felperes által érvényesített okokból nem érvénytelen.
Téves és iratellenes az a felperesi érvelés, hogy az alperesek a végrendeletről való tudomásszerzésüket illetően ellentmondó előadást tettek. Az alperesek személyes előadása szerint ugyanis csupán a végrendelet elkészítésének módjáról nem volt tudomásuk (6. sorszámú jegyzőkönyv 5. oldal), de a végrendelet aláírásának körülményeire ugyanezen a tárgyaláson dr. J. O.-val egyező előadást tettek (fenti jegyzőkönyv 6. oldal). Téves a felperesnek az az állítása is, hogy az írásszakértői vélemény a gépírással készült végrendeleten lévő aláírás örökhagyótól való származását kizárta volna. Mind a 15. sorszámú írásszakértői vélemény, mind annak 21. sorszám alatti kiegészítése ugyanis azt állapította meg, hogy az írásjelek nem alkalmasak a kézeredet konkrét meghatározására. Végül tévesen hivatkozik a felperes dr. M. É. osztályvezető főorvos tanúvallomásának az első fokú ítélet szerinti értékelésére: a tanú ugyanis a kusza írásjelek okára adott magyarázatot, amelyet a bíróság az egyéb bizonyítékokkal együttesen értékelve jutott arra a következtetésre, hogy az aláírás az örökhagyótól származik.
Minthogy pedig megállapítható volt, hogy a dr. J. O. által kézírással készített és több helyen javított okirat a végrendelet fogalmazványa volt csak, a gépírással készült "végleges" végrendelet érvénytelensége pedig nem nyert bizonyítást, nincs jelentősége annak, hogy a fogalmazvány az alakiságoknak megfelelt-e vagy sem, ezért ezzel a bíróságoknak nem is kellett érdemben foglalkozniuk.
Az így megállapított tényállás tehát nem iratellenes, nem okszerűtlen, nem tartalmaz lényeges logikai ellentmondást, vagyis az eljárt bíróságok a Pp. 206. §-ának a bizonyítékok értékelésére vonatkozó rendelkezéseit nem sértették meg. A bizonyítékok felülmérlegelésére pedig a felülvizsgálati eljárásban nincs jogi lehetőség.
Helytálló az eljárt bíróságoknak az az álláspontja is, hogy az örökhagyónak a végrendeletben foglalt és jövőbeni gondozására vonatkozó elvárásai miatt az okirat nem minősül öröklési szerződésnek. Gyakori, hogy az idős, beteg személy nem tartási (életjáradéki) vagy öröklési szerződés kötésével gondoskodik ellátása biztosításáról, hanem a róla gondoskodó személyt végrendeletében nevezi meg örököséül, és a végrendeleti juttatás okául a már nyújtott szolgáltatásokat jelöli meg, és azokat a jövőben is elvárja a megnevezett örököstől. Ez az akaratnyilvánítás a végrendeleti jellegen nem változtat, csupán azt jelenti, hogy a végrendeleti juttatást az örökhagyó feltételhez kötötte, amely mint a végrendelet tartalmi eleme a végrendelet érvényességének is feltétele lesz [lásd ezzel kapcsolatban a Ptk. 649. §-a (1) bekezdésének b) pontját].
Végül mindenben helytálló a másodfokú bíróság álláspontja a hagyatékátadó végzés hatályon kívül helyezése és a közjegyzői eljárásnak vizsgálata, továbbá az "államigazgatási" jogkörben okozott kár érvényesítése iránti felperesi igényt illetően. E körben a Legfelsőbb Bíróság rámutat arra, hogy a hagyatéki eljárás, illetőleg a peres eljárás - mindegyik a maga jogorvoslati lehetőségével - külön szabályok alá tartozik. Ezért a hagyatéki eljárás során hozott valamely határozatot (végzést) csakis abban az eljárásban előterjesztett törvényszerű jogorvoslat eredményeként lehet akár megváltoztatni, akár hatályon kívül helyezni. Nincs tehát helye annak, hogy a bíróság peres eljárás során hozott határozattal a hagyatékátadó végzést hatályon kívül helyezze (PK 262. sz. állásfoglalás).
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-a alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. V. 22. 530/1994. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás