PK BH 1995/717
PK BH 1995/717
1995.12.01.
A gyermek elhelyezése vagy elhelyezésének megváltoztatása nem az egyik vagy másik szülővel szembeni szankció alkalmazásának eszköze. Elsődleges szempont a gyermekek mindenek felett álló érdeke [Csjt. 76. § (2) bek., LB 17. sz. irányelv].
A peres felek házasságát a bíróság 1990-ben részítélettel felbontotta. A házasságból 1985-ben született Ágnes és 1986-ban született Tímea nevű gyermekeiket az alperes anyánál helyezte el. A városi bíróság ítéletével kötelezte a felperest, hogy a gyermekeket adja át az alperesnek, majd a felperesnek a gyermekelhelyezés tárgyában előterjesztett perújítási kérelmét is elutasította.
Az elsőfokú bíróság az ítéletével a felperes gyermekelhelyezés megváltoztatására irányuló keresetének helyt adott: mindkét gyermeket a felperesnél helyezte el. Az alperes és a gyermekek közötti kapcsolattartást akként szabályozta, hogy arra az ítélet jogerőre emelkedésétől számított három hónapig szombatonként harmadik személy lakásán kerülhet sor, míg a negyedik hónaptól kezdve az alperes a kapcsolattartást oly módon is gyakorolhatja, hogy a kislányokat szombatonként magával viheti. Az ítélet indokolása szerint a gyermekek 1989 óta a felperesnél nevelkednek, és a pszichológus szakértő véleménye, valamint a tanúvallomások szerint kimondottan az apjukhoz kötődnek, aki testi, értelmi és erkölcsi fejlődésüket megfelelően biztosítja. A gyermekek az alperest kifejezetten elutasítják, a kiadásukat elrendelő jogerős ítélet végrehajtása az ő ellenállásuk miatt hiúsult meg. Az anyával szembeni ellenérzés kialakulásához a felperes és környezete is hozzájárult: a gyermekekkel való kapcsolattartását alig tették lehetővé, és nem hozták őt olyan helyzetbe, hogy a gyermekekben reális anyakép alakulhatott volna ki. Ez az állapot a per során javult, a kapcsolattartások is megvalósultak. A felperes és édesanyja kifogástalanul ellátja a gyermekeket, a felperes sokat foglalkozik velük. A gyermekek érdeke tehát, hogy - a korábbi ellentétes döntések ellenére - továbbra is megszokott környezetükben maradjanak.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Ítéletének indokolása szerint a felperes jogsértést követett el, amikor a korábbi jogerős bírói ítéletnek nem tett eleget, de a gyermekek érdekében mégis az 1989 decembere óta változatlan és számukra minden tekintetben megfelelő helyzet fenntartása indokolt. Ezért helyesen döntött az elsőfokú bíróság az elhelyezés megváltoztatása felől, és nem tévedett akkor sem, amikor a gyermekeknek az anyával szembeni elutasító magatartására figyelemmel az alperessel való kapcsolattartásuk fokozatos megvalósítása felől rendelkezett.
A jogerős ítélet ellen az alperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. Álláspontja szerint jogszabályt sértett a bíróság, amikor a felperes jogellenes magatartása folytán fenntartott helyzet alapján döntött a gyermekelhelyezés megváltoztatásáról. Kifogásolta a jogerős ítéletnek a kapcsolattartásra vonatkozó rendelkezését is.
A felülvizsgálati kérelmet a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (4) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem - az alábbi indokok szerint - alaptalan.
A házassági bontóperben, majd a gyermekek kiadása iránti perben beszerzett igazságügyi pszichológus szakértői vélemények szerint mindkét szülő alkalmas a gyermekek nevelésére, és a gyermekekben az alperessel szemben semmiféle ellenérzés nem mutatkozott. Az 1991 októberében benyújtott szakértői vélemény említi először, hogy a gyermekek az apjukhoz kötődnek, megszokott környezetükből való kiragadásuk számukra pszichotraumát okozhat. A két végrehajtási kísérlet során a gyermekek olyan idegállapotba kerültek, hogy egyik alkalommal orvost kellett kihívni. Az események láncolata, a gyermekek érzelmi világában bekövetkezett változás kétséget kizáró módon a felperesnek és környezetének az anyával szembeni befolyásoló magatartását mutatja, amit az alperesnek a kapcsolattartás lehetőségétől való megfosztása is alátámaszt. A felperesnek ez a magatartása, a jogerős bírósági határozatok semmibevétele, nemcsak jogellenes, hanem erkölcsileg is súlyosan elítélendő, és végső soron a gyermekek érdekével is ellentétes.
A fentiek ellenére a jogerős ítélet nem jogszabálysértő. A Csjt. 76. §-ának (2) bekezdése szerint a gyermekelhelyezés megváltoztatására akkor kerülhet sor, ha azok a körülmények, amelyekre a bíróság a döntését alapította, utóbb lényegesen megváltoztak, és a gyerekek fejlődése addigi környezetében nincs biztosítva. A Legfelsőbb Bíróság 17. irányelvének V. pontja szerint a körülmények lényeges megváltoztatását a gyermek érdeke szempontjából kell vizsgálni. Kétséget kizáróan bizonyított, hogy a gyermekek a részítélet meghozatala óta az alperestől elfordultak, érzelmileg a felpereshez és környezetéhez kötődnek, az alperesnél való elhelyezésük fenntartása - két sikertelen végrehajtási kísérlet után - bizonytalan jogi helyzetet eredményezne számukra, és az alperessel történő, fokozatosan bővítendő kapcsolattartásukat is megnehezítené. A gyermekek kiadására vonatkozó ítélet végrehajtása - ha az egyáltalán lehetséges lenne - a gyermekek részére lelkileg veszélyeztetett helyzetet teremtene. Ebben a helyzetben pedig - miután a felperes és környezete minden szempontból alkalmas a gyermekek megfelelő testi, értelmi és erkölcsi fejlődésének biztosítására, amelyet az elmúlt hat év tapasztalatai is megerősítenek - a gyermekeknek az anyával szembeni kapcsolatát is a kialakult állapot fenntartása segíti elő jobban. A gyermek elhelyezése vagy elhelyezésének megváltoztatása nem az egyik vagy másik szülővel szembeni szankció alkalmazásának eszköze. Elsődleges szempont a gyermekek mindenek felett álló érdeke, amit - a szülők megegyezésének hiányában - a bíróság csak az adott körülmények figyelembevételével, a lehetőségekhez képest tud megvalósítani. Téves és megfogalmazásában is eltúlzott tehát az alperesnek az a hivatkozása, hogy a bíróság a felperes jogellenes magatartását "díjazta" a gyermekelhelyezés megváltoztatásával.
Nem sértett jogszabályt a bíróság a kapcsolattartás szabályozásánál sem: a jogerős ítélet által elrendelt fokozatosság elsősorban a gyermekek és az alperes érdekeit szolgálja. A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján - részben eltérő jogi indokolással - hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. II. 21. 815/1994. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás