BK BH 1995/72
BK BH 1995/72
1995.02.01.
Ha a cselekmény elbírálásának időpontjában új törvényi rendelkezés lépett hatályba – a büntetőtörvény időbeli hatályára vonatkozó rendelkezés helyes értelme szerint több vád tárgyává tett bűncselekmény esetén elsődlegesen azt kell vizsgálni, hogy az újabb rendelkezések értelmében valamely vád tárgyává tett cselekmény bűncselekmény-e, a régi és az ezt követően fennmaradó cselekmények vonatkozásában – a régi és az új jogszabály szerinti rendelkezések kombinatív alkalmazása mellőzésével – vizsgálandó, hogy az elkövető számára melyik törvényi rendelkezés biztosít kedvezőbb elbírálási lehetőséget [Btk. 2. §, 85. § (1) bek., Be. 13. § a) pont, 214. § (3) bek. a) pont, 216. § (1) bek. b) pont és (2) bek.].
A városi bíróság az 1993. szeptember 16. napján meghozott ítéletével az V. r. terheltet társtettesként, folytatólagosan elkövetett, jelentős mennyiségű kábítószerrel visszaélés bűntette, valamint társtettesként, folytatólagosan megvalósított lopás bűntette miatt halmazati büntetésül 1 év 2 hónapi - végrehajtásában 3 évi próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetésre ítélte, ugyanakkor a vele szemben a lopással elkövetett tulajdon elleni szabálysértés miatt indult eljárást megszüntette, és a terheltet figyelmeztetésben részesítette.
A megállapított tényállás lényege a következő.
1. Az V. rendű terhelt - társaival együtt -1992. február 24-én, majd 1992. március 25-én éjszaka betörés útján behatolt a kórházban levő gyógyszertárba, és onnan jelentős mennyiségű, kábítószernek minősülő - az V. rendű terhelt tekintetében összesen 25 808 forint értéket kitevő - gyógyszert tulajdonított el.
2. Az V. rendű terhelt az egyik üzletből egy pár - 2150 forint értékű - férficipőt tulajdonított el.
A másodfokú bíróság az 1993. október hó 26. napján kihirdetett ítéletével az V. rendű terhelt vagyon elleni cselekményeinek a jogi minősítését érintően az ítéletet megváltoztatta, nevezetesen a tényállás l. pontjában jelzett bűncselekményt folytatólagosan, társtettesként, nagyobb értékre, dolog elleni erőszakkal elkövetett lopás bűntetteként, míg a tényállás 2. pontjában foglalt cselekményt lopás vétségeként értékelte, ugyanakkor a szabálysértésre és annak jogkövetkezményeire vonatkozó rendelkezést mellőzte, egyebekben viszont az V. rendű terhelt tekintetében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helyesen járt el, amikor a kábítószerrel visszaélés bűntette kapcsán az elkövetés időpontjában hatályos büntető anyagi jogi szabályt alkalmazta, ellenben tévedett, amikor a vagyon elleni cselekmények minősítését az 1993. május hó 15. napján hatályba lépett 1993. évi XVII. törvényre alapozta. A Btk. 2. §-ában rögzített időbeli hatálya ugyanis akként értelmezendő, hogy először azt kell eldönteni: összhatásában melyik törvény kedvezőbb a terheltre nézve, majd ez a - kedvezőbb - jogszabály irányadó valamennyi cselekményre. A két jogszabály együttes vagy kombinatív alkalmazása tehát kizárt, következésképpen nincs lehetőség arra, hogy a bíróság az egyik cselekménynél az elkövetéskori, a másiknál viszont a hatályba lépett új büntetőtörvényt vegye figyelembe. Tekintettel pedig arra, hogy az 1993. évi XVII. törvényben rögzített büntetőjogi szabályok értelmében a kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmény lényegesen súlyosabban lenne büntetendő, a vagyon elleni cselekmények enyhébb büntetőjogi megítélésével összefüggő büntető anyagi jogi rendelkezések alkalmazására sem kerülhet sor, ennélfogva a tényállás 2. pontjában részletezett cselekményt is az elkövetéskor hatályban levő törvénynek megfelelően, vagyis lopás vétségeként kell értékelni.
A másodfokon hozott ítélet ellen az V. rendű terhelt tekintetében a lopás vétségeként felrótt cselekmény elbírálásával kapcsolatos rendelkezések miatt - a terhelt javára - a megyei főügyész nyújtott be felülvizsgálati indítványt. A legfőbb ügyész átiratában a felülvizsgálati indítványt - kiterjesztve azt a városi bíróság ítéletének idekapcsolódó része ellen is - fenntartva, indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság az első- és másodfokú bíróság ítéletét e tekintetben helyezze hatályon kívül, és az V. rendű terheltet a lopás vétségének vádja alól mentse fel, ugyanakkor a tulajdon elleni szabálysértés miatti eljárást szüntesse meg.
A felülvizsgálati indítvány alapos.
A Btk. 2. §-a főszabályként írja elő, hogy a bűncselekményt az elkövetés idején hatályban levő törvény szerint kell elbírálni. Ez a büntetőtörvény visszaható erejének kizárását jelenti, amihez képest az idézett törvényhely második mondata csupán a büntetőjogi felelősség megszűnése, illetőleg enyhülése esetén enged kivételt akként, hogy amennyiben a cselekmény elbírálásakor hatályban levő új törvény szerint a cselekmény már nem bűncselekményt vagy enyhébben bírálandó el, akkor az új törvényt kell alkalmazni. A Btk. 2. §-a tehát az elkövetéskor hatályos és az elbírálás időpontjában már hatályba lépett új törvény - amelyen a Büntető Törvénykönyv Általános Része egységesen értendő - alkalmazandóságának kérdését alapvetően nem a vádlott személyéhez kapcsolva, hanem a vád tárgyául szolgáló bűncselekményre konkretizálva szabályozza.
Ebből következően a Btk. 2. §-a szerinti időbeli hatály érvényesülését - akár egy, akár több (egymással bűnhalmazatban álló) cselekményről van szó - bűncselekményenként kell vizsgálni. Elsőként pedig az vizsgálandó, hogy az új törvény értelmében is bűncselekmény-e a vád tárgyává tett cselekmény. Amennyiben már nem, a Btk. 2. §-a második mondatának első fordulatából kitűnően az új törvény alkalmazása kötelező. Ez esetben e cselekmény a büntetőeljárás - a Be. 13. §-ának a) pontjában jelzett akadályra tekintettel - nem folytatható azt meg kell szüntetni, vagy a terheltet az ellene emelt vád alól fel kell menteni. Ezért ilyenkor fel sem merülhet annak a mérlegelése, hogy az elbírálás szempontjából melyik törvény az enyhébb. Ha viszont az elkövetéskor fennálló büntetőjogi felelősség az új törvény szerint sem szűnt meg, a "régi" és az "új" törvény teljes összevetésével kell megállapítani, hogy melyik eredményez enyhébb elbírálást, figyelemmel a Btk. 2. §-a második mondatának második fordulatára. Ebben a vonatkozásban az ítélkezési gyakorlat szerint az elkövetéskori és az új törvény kombinatív alkalmazása valóban kizárt, amelyet (több bűncselekmény egy eljárás keretében történő elbírálása esetén) az indokol, hogy a bűnhalmazatban álló cselekményekén a Btk. 85. §-ának (1) bekezdéséből következően egy - halmazati - büntetést kell kiszabni, illetőleg egységesen lehet intézkedést alkalmazni, ez pedig - ha eltérő büntetőjogi szabályozásra épül - részint a büntetéskiszabási tevékenység áttekinthetetlenségét idézheti elő, részint - amennyiben a jogszabályok összhangja nem teremthető meg - jogtechnikai nehézséget okozhat.
Ez utóbbi probléma természetesen kiküszöbölhető az eljárások elkülönítése révén (mivel ilyenkor az egyes cselekményenként vizsgálandó az alkalmazandó törvény), az a tény pedig, hogy az új törvény szerint a vádban foglalt egyik magatartás már nem bűncselekmény, szintén szükségtelenné teszi a jogszabályok összhatásukban történő egybevetését, minthogy a jelzett cselekmény tekintetében az együttes elbírálás ugyancsak kizárt, így a halmazati büntetés, illetve egységes intézkedés szempontjai értelemszerűen nem kerülhetnek előtérbe.
A kifejtettekhez képest tehát a másodfokon eljáró megyei bíróság a Btk. 2. §-ában rögzített anyagi jogi szabály téves alkalmazásával állapította meg a 2150 forint értékre elkövetett lopási cselekmény kapcsán az V. rendű terhelt bűnösségét a lopás vétségében.
Eljárási szabályt sértett egyébként a városi bíróság is, amikor az V. rendű terheltet a lopás vétségének vádja alól nem mentette fel. Az ügyészi indítvány ugyanis tartalmilag a Be. 216. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerinti eljárás lefolytatására vonatkozott. Erre figyelemmel a városi bíróságnak az V. r. terheltet a Be. 214. §-a (3) bekezdése a) pontjának első fordulata alapján a lopás vétségének vádja alól fel kellett volna mentenie, és csak ezt követően kerülhetett volna sor a tulajdon elleni szabálysértés miatti eljárásnak a Be. 216. §-a (2) bekezdésére alapozott megszüntetésre.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság - alaposnak tartva az V. rendű terhelt javára benyújtott felülvizsgálati indítványt - a városi bíróság, valamint a megyei bíróság ítéletének az V. rendű terheltet érintően a lopás vétsége tárgyában hozott rendelkezéseit a Be. 291. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján hatályon kívül helyezte, egyidejűleg - a Be. 291. §-ának (3) bekezdése szerint eljárva - a terheltet a lopás vétségének vádja alól a Be. 214. §-a (3) bekezdésének a) pontja első fordulatára alapozottan felmentette, az ellene tulajdon elleni szabálysértés miatt folytatott eljárást pedig a Be. 216. §-ának (2) bekezdése értelmében megszüntette. (Legf. Bír. Bfv. II. 3367/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás