GK BH 1995/723
GK BH 1995/723
1995.12.01.
A tervező – ha az építkezéshez szükséges engedélyek beszerzését is vállalja a szerződésben – a hatósági engedélyek beszerzéséhez szükséges ún. vázlattervek tervezési díját akkor is igényelheti, ha valamely hatóság az engedély kiadását megtagadja [Ptk. 305. § (1) bek., 306. § (3) bek., 389. §, 1/1967. (I. 31.) ÉM r. 2. §, 22. §].
Az alperes 1991. május 2-án megrendelte a felperesnél az apátság mellett kialakítandó szabadtéri színpad tervezési munkálatait, a szakhatósági egyeztetések és engedélyezési eljárások lefolytatását, a szabadtéri színpad műsorprogramjának összeállítását. A felperes 1991. május 28-án az alperesi megrendelést visszaigazolta, és vállalta a szabadtéri színpad tervezését, a szakhatósági engedélyek beszerzését, és két ún. variációs terv kidolgozását 250 000 Ft-ért. Vállalta továbbá 150 000 Ft-ért azt, hogy kidolgozza a szabadtéri színpad programját, különös tekintettel az európai misztériumi játékfesztivál megrendezésére.
A felperes elkészítette a szabadtéri színpad tervét. az alperes által meghatározott helyszínre, a "REGE-udvarra", két eshetőleges kivitelben. A komplett tervdokumentációhoz a felperes beszerezte a szakhatósági engedélyeket, nevezetesen a tűzoltóságtól, az Állami Népegészségügyi és Tiszti Orvosi Szolgálattól, és a Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalattól. Tekintettel arra, hogy a szabadtéri színpadot az alperes a "REGE-udvarban", műemléki területen kívánta megvalósítani, ezért szükséges volt az Országos Műemléki Felügyelőség műemléki hatósági hozzájárulásának a beszerzése is. Az Országos Műemléki Felügyelőség azonban a műemléki hatósági hozzájárulást nem adta meg, mert álláspontja szerint "a színpad még visszafogottabb változatban sem jelentkezne kívánatos elemként a műemléki együttesben". Álláspontja szerint a szabadtéri színpad kialakítására más helyszínt kell keresnie az építtetőnek és a tervezőnek. A felperes a teljes tervdokumentációt a beszerzett hatósági engedéllyel, valamint az Országos Műemléki Felügyelőség véleményével együtt az alperes rendelkezésére bocsátotta, az jelenleg is az alperes birtokában van.
A felperes az alperesnek megküldte a 75/91. sz. számlát, amelyen a szabadtéri színpad 250 000 Ft tervezési díját számlázta le; a 76/91. sz. számlát, amelyen 150 000 Ft-ot számlázott le az idegenforgalmi program tervezési díjaként, valamint a 81/91. sz. számlát, amelyen reklámcélú gyufák ellenértékét számlázta le 37 205 Ft értékben. Az alperes a részére megküldött számlákat nem egyenlítette ki, ezért a felperes keresetében 437 205 Ft, valamint ennek kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
Az alperes a 2000 db levélgyújtó gyufa ellenértékének, 37 205 Ft-nak a megfizetését vállalta, e vonatkozásban elismerte a felperes keresetét, továbbá a 150 000 Ft programtervezési díj vonatkozásában is megalapozottnak ismerte el a felperes keresetét. Egyebekben fenntartotta azt az álláspontját, hogy a szabadtéri színpad tervezési munkáját a felperes nem a létrejött megállapodás szerint teljesítette, a tervekhez az Országos Műemléki Felügyelőség, mint szakhatóság hozzájárulását nem szerezte be, ezért a díjra nem tarthat igényt.
Az elsőfokú bíróság az alperest a keresetnek megfelelően marasztalta. Az idegenforgalmi programterv és a gyufa ellenértéke tekintetében a döntést az alperes elismerésére alapította, míg a színpadtervezési díj tekintetében megállapította, hogy a peres felek között a Ptk. 389. §-a alapján vállalkozási szerződés jött létre a "REGE-udvarban" kialakítandó szabadtéri színpad tervezésére. A felperesnek nem komplett kiviteli terveket kellett szolgáltatnia, amelyhez a hatósági engedélyek szükségesek, hanem tervtanulmányt, illetve vázlattervet. A felperes e kötelezettségének a szerződés szerint eleget tett és nem róható terhére az a tény, hogy a műemlékvédelmi hatóság az engedély kiadását megtagadta. A létesítmény helyszínét ugyanis az alperes jelölte ki, a felperes tehát a helyszín kiválasztása tekintetében az alperes utasításai szerint járt el, a műemlékvédelmi hatósággal előzetesen konzultált is, így terhére szerződésszegés nem állapítható meg, a tervezési díjra jogszerűen tarthat igényt.
A 250 000 Ft tervezési díjra vonatkozó marasztaló rendelkezés ellen az alperes élt fellebbezéssel, amelyben az ítélet megváltoztatásával ebben a részben a kereset elutasítását kérte. A fellebbezés indokolásában kifejtette, hogy a felperes nem kiviteli terveket, hanem vázlatterveket volt köteles szolgáltatni, a szerződés szerint azonban ehhez be kellett volna szereznie valamennyi hatóság engedélyét, ami biztosította volna a kiviteli tervek elkészítését és a kivitelezést is. A tervezőnek a programterv birtokában előzetesen kellett volna beszereznie az engedélyeket, majd annak birtokában végezhetett volna további tervezői munkát. Különösen indokolatlan volt, hogy előzetes engedély hiányában két változatot is tervezett, ami a tervezési költségeket nyilvánvalóan feleslegesen növelte.
A Legfelsőbb Bíróság a fellebbezés folytán az elsőfokú bíróság ítéletét a nem fellebbezett részében nem érintette, a fellebbezett részében azt megváltoztatta, és e körben a keresetet elutasította. A másodfokú határozat indokolása szerint az írásbeli ajánlat és annak elfogadása útján létrejött szerződés egyértelmű, másként nem értelmezhető rendelkezései szerint a felperes a szabadtéri színpad terveinek elkészítésére és valamennyi, az adott tervhez kötelező hatósági engedély beszerzésére vállalkozott. A szerződés ilyen tartalma megfelel a jogszabályoknak, a kialakult szerződési gyakorlatnak is.
A tervezési szerződés esetén a szolgáltatás akkor felel meg a Ptk. 305. §-a (1) bekezdésében meghatározott törvényes követelményeknek, ha a jogszabályban előírt valamennyi hatóság engedélyével is rendelkezik. Nincs ugyan akadálya annak, hogy a felek e tekintetben eltérően állapodjanak meg, a megrendelőt azonban ez csak akkor terheli, ha a felek a szerződésben kifejezetten így állapodnak meg. A per adatai egyértelműek abban is, hogy a felperes a tervhez a műemlékvédelmi hatóság engedélyét nem szerezte be. A Ptk. 305. §-ának (1) bekezdése értelmében ezért szavatossági felelősséggel tartozik, tehát az alperes a vállalkozóidíj-követeléssel szemben a szavatossági kifogását jogszerűen érvényesítette. Az engedély hiányában a felperes által szolgáltatott terv a szerződési célra alkalmatlan olyan egyedi szolgáltatás, amely nem javítható ki, ezért az alperes a Ptk. 306. §-ának (3) bekezdése alapján jogosult volt a szerződéstől elállni.
A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be. Ebben kifejtett álláspontja szerint alakilag egyetlen szerződésen belül létrejött egyrészt egy vállalkozási ún. "eredménykötelem", amely a tervek szakszerű elkészítésére irányult, de létrejött ugyanezen szerződésen belül egy megbízásos kötelem is, amelyben a megbízott arra vállalt kötelezettséget, hogy a rá bízott ügyet ellátja. Ez esetben viszont a díj csak akkor nem járna, ha bebizonyosodna, hogy az eredmény a megbízottnak felróható okból maradt el, tehát mulasztott az engedélyezi eljárás során, vagy engedélyezésre alkalmatlan tervet adott. A per tárgyát képező terv alkalmatlanságát azonban senki, még a műemlékvédelem sem mondta ki. Az Országos Műemléki Felügyelőség 1991. szeptember 12-i jegyzőkönyvében csupán azt rögzíti, hogy ...."a színpadra valamennyi követelményt kielégítő megoldás az adott helyszínen nem képzelhető el.... Az OMF javasolja ezért, hogy az építtető és a tervező keressen más helyszínt a szabadtéri színpad elhelyezésére". Ez a másik helyszín az apátság melletti parkoló lehetett volna. Az eredeti alternatívák között ez is szerepelt, a felperes az alperesnek írt levelében fel is ajánlotta a terv adaptálását, de erre az alperestől még csak válasz sem érkezett.
A felülvizsgálati kérelem annyiban alapos, hogy az eddig megállapított tényállás megnyugtató döntéshozatalához nem elegendő, és ennek elmulasztása miatt a jogerős ítélet jogszabálysértő.
Az alperes 1991. május 2-án ún. megrendelőt küldött a felperesnek, többek között a szabadtéri színpad tervezési munkálatainak elvégzésére, és az engedélyezési eljárások lefolytatására nézve. A felperes az 1991. május 28-i levelével a megrendelést visszaigazolta, amelyben vállalta a szabadtéri színpad tervezését, "két variációs terv kidolgozását", amely munkálatait tanulmánytervnek jelölte meg. A megrendelésben, és a visszaigazolásban nincsen kifejezett utalás arra nézve, hogy a szabadtéri színházat a "REGE presszó" udvarán kell kialakítani, illetve hogy az alperes ezt a helyszínt jelölte volna meg, de a felek előtt e tényező az eljárás során nem volt vitatott, illetve az alperes is egyetértett azzal a felperesi állítással, hogy a REGE presszó udvarára, mint helyszínre vonatkozott a megbízása.
A felperes a szerződésnek eleget tett, a terveket két variációs változatban elkészítette, de azokat az Országos Műemléki Felügyelőség nem hagyta jóvá. Elutasító álláspontjának indokolásából arra lehet következtetni, hogy a REGE presszó udvarán szabadtéri színpad létesítéséhez semmilyen formában sem járulna hozzá.
A felek - felülvizsgálati kérelemmel érintett - jogvitájának lényege szerint az alperes a szerződést vállalkozási szerződésnek tekintette, amely eredménykötelmet jelent (Ptk. 389. §), ha pedig az eredmény nem jött létre, úgy a vállalkozó díjazásra nem tarthat igényt. A felperes viszont - a szerződés engedélyezési előkészítő munkálatait a megbízás fogalmi körébe vonva - igényt tartott a díjazásra a megfelelő gondos eljárására hivatkozva.
Az építési engedélyezési eljárás több szakhatóság hozzájárulásának a beszerzését jelenti, a műemlékvédelem alá eső területek esetében azonban a műemlékvédelmi hatóság hozzájárulását is be kell szerezni.
A perbeli események időszakában hatályos 1/1967. (I. 31.) ÉM rendelet előírásai szerint (22. §) a műemlékvédelmi hatóság engedélyezési és hozzájárulási eljárása esetén a kérelem előterjesztésének számos feltétele van, többek közt tervezési rajzokat is mellékelni kell. [A feltételek lényegét nem érintette az előbbi ÉM rendeletet módosító 7/1992. (III. 21.) KTM rendelet sem.]
Az engedélyezési eljárás műemlékvédelmi szempontból egy olyan előzetes kérdés harmadik személy részéről való eldöntése, amelynek során elsődlegesen nem az építési műszaki kérdésekben, hanem a tervezett építmény egyedi jellegét, a környezetére való hatását kell felmérni építészeti, történeti, régészeti, képzőművészeti, iparművészeti és néprajzi szempontokból és ezek alapján kell a hatóságnak dönteni (idézett ÉM rendelet 2. §-a). E fogalmi körülírás önmagában arra utal, hogy műemlékekkel kapcsolatba hozható tervezési munkáknál a vállalkozási szerződés elemei következetesen általában nem érvényesülhetnek, mert az eredmény létrejötte, azaz a terv megvalósulása nemcsak vállalkozási, tervezési, építészeti szakmai körbe esik. Ezért a felek kellő gondossága esetén - különösen, ha a tervezett építkezés területén, vagy közvetlen környezetében a műemlékvédelem nyomatékosan érvényre jut -, nem kizárt, sőt célszerű, ha az engedélyezi eljárás lefolytatásához nem végleges műszaki kivitelezési tervek készülnek, hanem csak a kisebb költségvonzatú, és részletességű, de az elbíráláshoz azért elegendő ún. vázlattervek, amelyre vonatkozó munkálatok - éppen a bizonytalan kimenetel folytán - általában a megbízás fogalmi körébe esnek, vagy eshetnek.
A perbeli esetben a felek az általuk kötött szerződésben (megrendelésben és visszaigazolásban) ezt a kérdést nem rendezték. Arra nézve, hogy a felperesnek nem végleges, tehát eredményfelelősséget nem jelentő műszaki terveket kellett készítenie, az mutatja, hogy a felperes maga is "tanulmánytervnek" nevezte az általa készített terveket, továbbá, hogy a felperes által elkészített tervek vázlatterv szintűek, konkrét kivitelezésre nem alkalmasak. Végül a felszámított díj viszonylagosan csekély összege is ezt támasztaná alá.
Az eddigi eljárás során azonban a fenti kérdések tisztázására kellő részletességgel nem került sor, ezért a Legfelsőbb Bíróság, mint felülvizsgálati bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a Legfelsőbb Bíróság, mint másodfokú bíróság, és a megyei bíróság, mint elsőfokú bíróság ítéletének a felülvizsgálati kérelemmel érintett rendelkezését hatályon kívül helyezte, és a városi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
Az újabb eljárás során - esetleg szakértő bevonásával - meg kell állapítani, hogy a felperes által szolgáltatott tervek a műszaki kivitelezési tervek szintjét elérik-e, vagy pedig - ha az engedélyezési eljárások mindegyike sikerre vezetett volna, akkor - a további kivitelezési munkálatokhoz szükség lett volna-e további tervek készítésére. Vizsgálni kell, hogy a felperes által felszámított 250 000 Ft tervezési díj reális ellenértéknek tekintendő-e végleges tervek készítésére, vagy pedig az ilyen tervekért járó díjazásnál ez lényegesen kisebb. E kérdések, és az esetlegesen felmerülő egyéb adatok - pl. a szerződéskötést megelőző tárgyalásokra vonatkozó tanúvallomások - tisztázása után kell állást foglalni abban, hogy a felek közt tartalmilag milyen szerződés jött létre a színpadtervezésre nézve, és az irányadó szerződés rendelkezései szerint kell a felek jogait és kötelezettségeit meghatározni.
A Legfelsőbb Bíróság, mint felülvizsgálati bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése, a 275/B. §-a szerint alkalmazandó Pp. 252. §-ának (4) bekezdése alapján, figyelemmel a 12/1991. (IX. 29.) IM rendelet 1. §-ában foglaltakra, a felülvizsgálati perköltséget a rendelkező rész szerint csak megállapította, annak viseléséről az eljárást befejező határozatában az elsőfokú bíróság dönt.
A városi bíróság hatáskörének megállapítása az 1992. évi LXVIII. tv. 29. §-ának (3) bekezdésén alapszik. (Legf. Bír. Gfv. X. 32. 868/1994. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás