GK BH 1995/724
GK BH 1995/724
1995.12.01.
A hibás teljesítésért felelős fél köteles kártérítés címén viselni a hibás teljesítése következményeinek kiküszöböléséhez szükséges időtartam alatt bekövetkező árváltozások – például az infláció következtében fellépő áremelkedés – következményeit is [Ptk. 306. § (1)–(6) bek., 310. §, 355. § (1) bek.].
A J. u. 2. szám alatti 60 lakásos lakóépület tervezője a II. r. alperes volt, kivitelezője a felperes, a beruházói teendőket pedig az I. r. alperes látta el. A lakóépület átadás-átvételére 1985-ben került sor, az épület földszintjén elhelyezett üzletek átadás-átvételére pedig 1988-ban. A lakóépület közvetlen szomszédságában épült az üzlethelyiségeket magában foglaló szolgáltatóház, amelynek lapos tetején helyezték el a klímaberendezéshez tartozó 8 db ventilátort, ezeken kívül az épületen belül további 2 db elszívó ventilátor is működött a rendszer teljessége érdekében. Az üzembe helyezést követően megállapították, hogy a klímaberendezés, illetve a ventilátorok zajszintje lényegesen meghaladja a megengedett mértéket, ezért a beruházó a hiba kijavítása érdekében keresetet indított a tervező I. r., a kivitelező II. r. és a ventilátorokat szállító III. r. alperesek ellen. A megyei bíróság ítéletével kötelezte az I. r. alperest, hogy a külső téri ventilátorok "magas zajszintje miatti hibaokokat" szüntesse meg, a belső téri zajszint csökkentésére pedig 15 nap alatt adjon kijavítási terveket. Kötelezte továbbá a kivitelező II. r. alperest, hogy a tervek kézhezvételét követően a kijavítási munkákat 45 nap alatt végezze el.
Megállapította az elsőfokú bíróság, hogy a külső téri javításokkal összefüggő kárjellegű költségeket kizárólag az I. r. alperes, a belső téri javítások kárjellegű költségeit pedig az I. r. és a II. r. alperes közösen, 70-30%-os arányban tartoznak viselni. Az ítélet kifejezetten rendelkezett arról is, hogy az értéknövelő költségeket a felperes, vagyis a beruházó viseli. Egyébként a III. r. alperessel szemben a keresetet elutasította.
Az I. r. alperes fellebbezése folytán a Legfelsőbb Bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét annyiban változtatta meg, hogy a belső téri javítások kárjellegű költségeit az I. r. és a II. r. alperesek egyenlő arányban kötelesek viselni. Egyebekben az első fokú ítéletet helybenhagyta.
Az I. r. alperes a kijavítási terveket elkészítette, amelyek költségvonzata - kivitelezésük esetén - mintegy 5 000 000 Ft-ot tett ki. Ezt valamennyi érdekelt fél elvetette, ezért a javítási munkálatokkal, valamint a munkálatokra vonatkozó tervezési teendőkkel is a II. r. alperes a "Jó a Csend" Kft.-t bízta meg. E kft. a munkát 1 978 229 Ft-os díjazás mellett elvégezte, amihez még további 494 682 Ft összegben általános forgalmi adó is járult.
A kivitelező, mint az eredeti per II. r. alperese az előbbi számlát kiegyenlítette, majd az ítélet értelmében fellépett a beruházási vállalattal, valamint a tervezővállalattal szemben, hogy azok a rájuk eső hányadot térítsék meg. E gazdálkodó szervezetek fizetési kötelezettségeiktől elzárkóztak, ezért a kivitelező a megyei bírósághoz keresetet nyújtott be, amelyben az I. r. alperest 1 088 120 Ft, a II. r. alperest pedig 1 014 845 Ft megfizetésére kérte kötelezni.
Az első fokú eljárásban az alperesek vitatták, hogy a felperesnek a kereset szerinti összeggel tartoznának, különösen a II. r. alperes állította, hogy az elvégzett munkák értéknövekedéssel jártak, ezért azok díját a Legfelsőbb Bíróság másodfokú ítélete alapján az I. r. alperes tartozna megfizetni.
Az elsőfokú bíróság V. J.-t rendelte ki szakértőként, aki társszakértőket is igénybe vett. V. J., illetve a társszakértők szakvéleményükben megállapították, hogy a "Jó a Csend" Kft. által végzett munka - 60 000 Ft-ot kitevő ún. daruzási költségen túlmenően - teljes egészében értéknövelő. A javítás összegszerűségi kihatásaiban, valamint az értéknövekedés, és az infláció hatásának összefüggéseiben a felek álláspontja lényegesen eltért, ezért az elsőfokú bíróság kiegészítő szakvélemény készítését rendelte el. E kiegészítő szakvéleményből megállapíthatóan, ha a hangszigetelési munkálatokat 1987-ben az építkezések során elvégzik, úgy annak költségkihatása 1 081 027 Ft lett volna. Ezen összeg növekedése egyrészt az inflációval, másrészt az általános forgalmi adó bevezetésével függ össze.
Az elsőfokú bíróság a szakvélemények alapján ítéletet hozott, amelyben - az I. r. alperes időközi teljesítése folytán - vele szemben a keresetet elutasította, a II. r. alperest 1 014 845 Ft és kamatai megfizetésére kötelezte azzal az indokolással, hogy ez utóbbi összeg, mint kártényező a II. r. alperes mulasztása miatt merült fel.
Az ítélet ellen a II. r. alperes nyújtott be fellebbezést, amelynek lényege szerint a bíróságnak a jogvitában kizárólag azt kellett eldöntenie, hogy a forintleértékelésekből, illetve az inflációból származó többletkiadást melyik fél tartozik viselni.
A Legfelsőbb Bíróság, mint másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A másodfokú ítélet indokolásából kitűnően a Legfelsőbb Bíróság elfogadta a fellebbezésben foglaltakat abban az értelemben, hogy a vita kizárólag az infláció miatti többletkiadásból ered, de nem fogadta el a II. r. alperes azon álláspontját, hogy az ilyen értelemben vett többletköltséget ne tartozna viselni, mert az utólagos javításokra kizárólag a II. r. alperes hibás teljesítése miatt került sor.
A jogerős ítélet ellen a II. r. alperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, amelyben lényegében megismételte a fellebbezésében foglaltakat, nevezetesen, hogy mivel az utólag elvégzett munkálatok értéknövelőek, ezért azok költségeit az infláció árnövelő hatásától függetlenül az eredeti eljárásban meghozott jogerős ítéletek alapján a jelen perbeli I. r. alperes tartozna viselni.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A megyei bíróság elsőfokú, illetve a Legfelsőbb Bíróság jogerős másodfokú ítéletei megállapították, hogy a II. r. alperes tervszolgáltatása hibás volt, aminek következtében a II. r. alperes köteles volt díjtalanul kijavítási terveket szolgáltatni, majd a javítás költségeinek nagyobb részét viselni. A fenti ítéletek megállapították azt is, hogy a javítás folytán előállott értéknövekedés a beruházót - a jelen perbeli I. r. alperest - terheli.
A javítások a fentiekben már ismertetett módon való elvégzése után a szakértők megállapították, hogy a javítások gyakorlatilag szinte teljes egészében értéknövekedést eredményeztek, amiből a II. r. alperes azt a következtetést vonta le, hogy - a daruzás és a tervezés költségein felül - fizetési kötelezettsége nem áll fenn. A hibás teljesítés és a javítás befejezése közt eltelt időszakban azonban - államilag is elismerten - a belföldi fizetőeszköz inflálódása révén az árak jelentősen növekedtek, ami a jelen perben azzal a következménnyel járt, hogy a javítás költsége az 1987. évi árszinthez képest lényegében megkétszereződött. A II. r. alperes e számszaki árnövekedést nem tekintette kártényezőnek, és ezért vitatta fizetési kötelezettségét, álláspontját azonban a Legfelsőbb Bíróság, mint felülvizsgálati bíróság az alábbiakra tekintettel nem fogadta el. A Ptk. 306. §-ának (1) bekezdése szerint hibás teljesítés esetén a jogosult - választása szerint - kijavítást vagy megfelelő árleszállítást kérhet. Amennyiben a szolgáltatás kijavítására kerül sor, nyilvánvaló, hogy az az eredeti teljesítési időhöz képest később történik, aminek - inflációs időszakban szükségszerűen - árnövelő hatása van a kijavításhoz igénybe vett eszközök, anyagok és munkabér vetületében is. E többletet a hibásan teljesítő tartozik viselni, mert a Ptk. előbbi rendelkezése a kijavítás minden terhét a szerződésszegő félre hárítja.
A Ptk. 306. §-ának (5) bekezdése szerint hibás teljesítés esetén a jogosult az ellenszolgáltatás arányos részét a kijavításig vagy a kicserélésig visszatarthatja. E rendelkezés alapján megállapítható, hogy amennyiben a jogosult az ellenszolgáltatás arányos részét a hibás teljesítés miatt visszatartja, úgy a hiba kiküszöbölése után e visszatartott díjösszeget tartozik a kötelezettnek kifizetni, ami nem növelhető azáltal, hogy a kijavítás időtartama alatt az inflálódás hatására a költségek növekedtek.
A Ptk. 306. §-ának (6) bekezdése szerint, ha ez a jogosult érdekeinek sérelme nélkül lehetséges, a kötelezett a kijavítás vagy árleszállítás helyett a dolgot kicserélheti. E rendelkezés folytán az előzőekhez hasonlóan szintén a hibásan teljesítő kötelezettet terheli a dolog kicserélésének költsége függetlenül attól, hogy ez a költség - például az infláció hatására - az eredeti teljesítéshez képest növekedett-e vagy sem.
A Ptk. 307. §-ának (1) bekezdése szerint, ha a kötelezett a dolog kijavítását megfelelő határidőre nem vállalja, vagy nem végzi el, a jogosult a hibát a kötelezett költségére maga kijavíthatja, vagy mással kijavíttathatja. E rendelkezés a költségek viselése szempontjából a Ptk. 306. §-ának (1) bekezdéséhez képest jogosulti oldalról fejezi ki azt, hogy a hibásan teljesítő kötelezett a kijavítás mindenkori költségeit tartozik viselni, amit egyébként a több évtizedes bírói gyakorlat is kifejezésre juttat azáltal, hogy mindig a jövőbeni, a kijavítás időpontjára eső várható költségeket veszi alapul, nem pedig a szerződéskötéskori árszínvonalat, illetve ha időközben a jogosult a javítást elvégezte, vagy elvégeztette, úgy e művelet idején érvényes árakat tekinti irányadónak.
Megállapítható tehát, hogy a Ptk.-nak a hibás teljesítéssel kapcsolatos szabályai a hibásan teljesítő fél részére nem teszik lehetővé az eredeti teljesítés és a hiba megszüntetése közti időre eső árnövekedésnek (inflálódásnak) a jogosult terhére való figyelembevételét, illetve a hibás teljesítés minden szabálya a kötelezett érdekkörébe sorolja a hiba kiküszöbölésének későbbi költségeit, esetleges többletköltségeit is, függetlenül attól, hogy azok a munka utólagos elvégzése miatt merültek fel, vagy pedig az ár növekedéséből eredtek.
A Ptk. 355. §-ának (1) bekezdése szerint a kárért felelős személy köteles az eredeti állapotot helyreállítani, ha pedig az nem lehetséges, vagy a károsult a helyreállítást alapos okból nem kívánja, köteles a kárt megtéríteni. E rendelkezés alapján megállapítható, hogy a polgári jog a kártérítés intézményén belül is - az eredeti állapot helyreállításával - elsősorban a természetbeni reparációt tartja indokoltnak, és adott feltételek mellett csak ezt követően kerülhet sor a kár pénzbeli megtérítésére, aminek mértéke (összegszerűsége) mindig a reparáció időszakának árszínvonalához kapcsolódik éppen úgy, mint az eredeti állapot helyreállításának költségkihatása is.
A perbeli esetben a felperes egyenlítette ki a javítás költségeit a "Jó a Csend" Kft. részére. E költségekből a hibás tervezésre eső hányadot az I. r. alperes szavatossági felelősségi alapon köteles viselni, aminek a per folyamán önként eleget is tett. Az ezt meghaladó, az inflálódásból eredő költségeket pedig a II. r. alperes a Ptk. 310. §-a alapján tartozik megtéríteni, mert e költségek az 1987. évi kiadásokhoz képest a II. r. alperes hibás teljesítéséből erednek, a hibás teljesítés következményei kiküszöbölésének időtartama alatti áremelkedés viszont mind szavatossági, mind kártérítési alapon a szerződésszegő felet terheli.
A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság, mint felülvizsgálati bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése szerint a Legfelsőbb Bíróság, mint másodfokú bíróság jogerős ítéletét hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Gfv. X. 30. 178/1995. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás