KK BH 1995/733
KK BH 1995/733
1995.12.01.
A jóhiszemű, jogcím nélküli lakáshasználók elhelyezésére szolgáló lakás minősége és nagysága [1/1971. (II. 8.) Korm. r. 119. § (1) bek.].
A háromszobás önkormányzati bérlakásban jogcím nélkül bentlakó jóhiszemű lakáshasználó felperesek és gyermekük részére a közigazgatási hatóság kiutalta a T. u. 1. sz. III. em. 9. ajtószám alatti egyszobás összkomfortos lakást. Az elsőfokú bíróság - a keresetnek helyt adva - az alperes határozatát, az első fokú határozatra is kiterjedően, hatályon kívül helyezte, és a közigazgatási hatóságokat új eljárás lefolytatására kötelezte. Ítéletének indokolásában rámutatott, hogy a felperesek, mint jóhiszemű jogcím nélküli lakáshasználók a lakások elosztásáról és a lakásbérletről szóló 1/1971. (II. 8.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 119. §-ának (1) bekezdésében és a 10. §-ának (2) bekezdésében foglaltak alapján - a lakásigényük alsó mértékét elérő - másfél szobás lakásra tarthatnak igényt.
Az alperes és a perben fellépő ügyész fellebbezésének helyt adva a másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a keresetet elutasította. Az ítélet indokolásában kifejtettek szerint nem sértett jogszabályt a lakásügyi hatóság határozata, amely a felperesi család elhelyezésére egyszobás összkomfortos lakást biztosított, mivel az R. 119. §-ának (1) bekezdése a jóhiszemű jogcím nélküli lakáshasználók elhelyezésére még az albérleti lakószobát is megfelelőnek tartja.
A jogerős másodfokú ítélet felülvizsgálata iránt a felperesek nyújtottak be kérelmet, és annak hatályon kívül helyezése mellett kérték megállapítani, hogy lakásigényük alsó határa másfél szobás komfortos lakás. Állításuk szerint az ítélet sérti az R. 119. §-a (1) bekezdésének második fordulatában foglaltakat, így az elsőfokú bíróság jogszabály-értelmezése a helyes.
A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.
A felperesek elhelyezési igényének mértékét az 1993. évi LXXVIII. törvény 94. §-a szerint alkalmazandó 1/1971. (II. 8.) Korm. rendelet 119. §-a (1) bekezdésének második fordulata határozza meg, kimondva, hogy a lakásban jogcím nélkül bentlakó több jóhiszemű lakáshasználó együttesen is csak egy lakásra tarthat igényt, amely nem lehet a lakásigényük mértékét meghaladó és a kiürítendő lakásnál nagyobb szobaszámú lakás.
E jogszabály olyan rendelkezést azonban nem tartalmaz, hogy a jóhiszemű jogcím nélküli lakáshasználók elhelyezésére biztosítandó lakásnak el kell érnie a használók lakásigényének alsó mértékét elérő szobaszámot. Mivel a jogszabályi rendelkezés csak az elhelyezésül szolgáló lakás nagyságának felső határát korlátozza, alsó határként pedig csak „lakást” említ, így a felperesek lakásigényének mértékét meg nem haladó lakás lehet a lakásigényük mértékének alsó határát el nem érő - tehát az adott esetben egyszobás - lakás is. Az alperes által helybenhagyott elsőfokú közigazgatási határozat a felperesek részére a jogszabály által megkívánt nagyságú lakás kiutalásáról rendelkezett, ezért a másodfokú bíróság jogszabálysértés nélkül hozta meg a felülvizsgálati kérelemmel támadott határozatát, amikor annak indokolásában az R. 119. §-ának (1) bekezdésében foglaltakat véve alapul az első fokú ítéletet megváltoztatva, az alaptalan keresetet elutasította.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság jogerős ítéletét a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. II. 25. 410/1994. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás