BK BH 1995/74
BK BH 1995/74
1995.02.01.
Az önkéntes eredményelhárítás folytán az emberölés bűntettének kísérlete helyett életveszélyt okozó testi sértés bűntettének megállapítása [Btk. 17. § (3) bek., 16. §, 166. § (1) bek., 170. § (5) bek. 1. ford.].
A megyei bíróság a vádlottat emberölés bűntettének kísérlete miatt 3 évi börtönbüntetésre, mellékbüntetésként 3 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. A megállapított tényállás lényege a következő.
A korábban emberölés bűntettének kísérlete miatt szabadságvesztésre ítélt, takarítónőként dolgozó vádlott öt éve él élettársi kapcsolatban a sértettel. A közöttük levő viszony az utóbbi időben megromlott.
A vádbeli napon a késő esti órákban a sértett az ágyban feküdt, amikor a vádlott egy 12 cm pengehosszúságú késsel a felsőkarján többször megszúrta. A sértett az ágyból felugrott, és a vádlottat tolta ki az előszoba felé, amikor a vádlott mellbe szúrta a sértettet. A szúrás a mellüregbe hatolt, a bal tüdőt érte, és légmell alakult ki. A szúrás közvetlen életveszélyes állapotot idézett elő, amely orvosi beavatkozás hiányában a sértett halálához vezetett volna.
A szúrás folytán a sértett a földre rogyott, kérésére a vádlott a mentőknek telefonált, s azok kiérkezéséig hideg vízzel próbálta magához téríteni.
A mentők a sértettet kórházba szállították, ahol azonnal műtétet hajtottak végre.
Az elsőfokon eljárt bíróság ítélete ellen az ügyész a vádlott terhére a büntetés súlyosításáért fellebbezett; míg a vádlott és a védője enyhítésért jelentett be fellebbezést. A legfőbb ügyész a Btk. 17. §-ának (3) bekezdésére figyelemmel a cselekmény életveszélyt okozó testi sértés bűntettekénti minősítését, egyebekben pedig az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta.
Az elsőfokú bíróság a tényállást - az alábbi kivételektől eltekintve - lényegében véve a bizonyítékok helytálló értékelésével, a logika szabályainak megfelelően állapította meg. Ebben a keretben a sértettnek az egyéb adatokkal is alátámasztott vallomásában foglaltak figyelembevételével helyesen utasította el a vádlottnak a jogos védelmi helyzettel kapcsolatos védekezését.
A cselekmény véghezvitelének a következményeire nézve azonban a részben hiányos tényállás az iratok tartalma alapján - a Be. 258. §-a (1) bekezdésének a) pontjában biztosított lehetőségénél fogva - a következő kiegészítésre szorul:
a) az elsőfokú ítélet szerint a vádlott a fekvő sértett "felsőkarját többször megszúrta". Az orvos szakértői vélemény alapján a tényállást akként kell helyesbíteni, hogy a vádlott késsel, közepes erővel egy alkalommal a sértett bal vállába, egyszer pedig a bal felkarjába szúrt.
b) Ezen túlmenően az orvos szakértői véleményben foglaltakhoz képest azzal kell a tényállást kiegészíteni, hogy a közvetlen életveszélyt eredményező mellkasi szúrás sürgős orvosi beavatkozás nélkül feltétlenül a sértett halálát okozta volna.
Az előző kiegészítésekkel teljes egészében megalapozottá vált - és a Legfelsőbb Bíróság által irányadóul elfogadott - tényállásban foglaltak alapján okszerű a vádlott bűnösségére vont következtetés.
A jogi értékelést illetően a megyei bíróság helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a vádlott a Btk. 166. §-ának (1) bekezdése szerinti emberölés bűntettének az elkövetését kísérelte meg, tévedett viszont, amikor a vádlottnak a cselekmény jogi minősítésére is kiható - súlyosabb eredmény bekövetkezését elhárító - tevékenységét értékelés nélkül hagyta.
A Btk. 17. §-a (3) bekezdésének a rendelkezése szerint nem büntethető kísérletnél az, aki az eredmény bekövetkezését önként elhárította. E rendelkezésből arra a következtetésre kell jutni, hogy az elkövető eredményelhárítási tevékenységének valóban önkéntesnek kell lennie, azaz ne külső körülmények hatására, hanem belső okból fakadóan határozza el a cselekménye eredményének a céltudatos elhárítását. A törvény szerint az eredmény bekövetkezését az elkövetőnek kell elhárítania, amely azonban nem zárja ki azt, hogy az elkövető az elhárító tevékenysége során más személy közreműködését is igénybe vegye, pl. hogy az ölési cselekmény eredményét orvosi segítséggel, illetve beavatkozással hárítsa, háríttassa el. Mindennek az a lényege, hogy az eredmény elmaradásához vezető okfolyamatot - meghatározó jelleggel - az elkövető közreműködése indítsa el.
A vádlott az adott esetben a sértett megszúrását követően távbeszélőn nyomban a mentőket hívta segítségül. Igaz ugyan, hogy a vádlottat a már magatehetetlen sértett is erre kérte, ámde a vádlott ezt végül is a megbánásával összefüggő, belső elhatározásból tette, ráeszmélve arra, hogy a sértett orvosi segítségnyújtás hiányában meghalhat. A megbánáson alapuló önkéntes cselekvést támasztja alá az is, hogy a vádlott a mentők megérkezéséig a maga módján igyekezett a sértettet ápolni (vízzel lemosta stb.). Nem kétséges tehát, hogy a vádlott szándéka ekkor már arra irányult, hogy a sértett életben maradjon.
A rendelkezésre álló adatokból az is megállapítható, hogy a lakásban más személy nem tartózkodott, így a sértett mástól segítséget nem kaphatott, a vádlott önkéntes eredményelhárító tevékenysége nélkül tehát a sértett az életét vesztette volna.
A kifejtettekhez képest tehát - minthogy a vádlott önkéntes eredményelhárítása folytán maradt el a sértett halálának a bekövetkezése - a vádlott az emberölés bűntette kísérletéért nem vonható felelősségre [BH 1992/4-218. sz.].
A Legfelsőbb bíróság ezért a Btk. 17. §-a (3) bekezdésének az alkalmazásával a vádlott terhére rótt bűncselekményt a Btk. 170. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és az (5) bekezdésének az első fordulata szerint minősülő életveszélyt okozó testi sértés bűntettének minősítette.
A büntetés kiszabása körében a jogi minősítés megváltoztatása miatt ugyan a törvényben előírt jóval enyhébb büntetési tétel az irányadó, a Legfelsőbb Bíróság azonban ennek ellenére sem látott okot a büntetés enyhítésére.
A vádlottat 1984-ben emberölés bűntette kísérletéért - tehát hasonló bűncselekmény miatt - szabadságvesztésre ítélték. A változott jogi minősítés folytán nem enyhít a cselekmény kísérleti szakban maradt volta, továbbá az sem, hogy a vádlott intézkedett a sértett orvosi ellátásban részesítése végett, minthogy az utóbbi tény e cselekmény minősítése megváltoztatásának az alapja volt. Mellőzni kell továbbá annak büntetést csökkentő tényezőkénti értékelését, amely szerint a vádlott "szándéka a megromlott élettársi kapcsolat miatti vitából fakadt". A vitát a vádlott kezdeményezte, és a tényállásban részletezett magatartásával végül is ő adott okot arra, hogy a sértett a lakás elhagyására szólítsa fel.
Mindezek figyelembevételével az életveszélyt okozó testi sértés bűntettére kiszabható büntetés törvényi minimumát nem sokkal meghaladó tartamú szabadságvesztés - és az ahhoz arányosan igazodó mellékbüntetés - kellő összhangban áll a büntetéskiszabási elvekkel, az egyéni és az általános megelőzés szempontjaival.
A Legfelsőbb Bíróság ezért enyhítésre nem látva indokot, az elsőfokú ítéletnek a változtatással nem érintett további rendelkezéseit helybenhagyta. (Legf. Bír. Bf. II. 70/1994. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás