BK BH 1995/77
BK BH 1995/77
1995.02.01.
A becsületsértés vétsége nem állapítható meg, ha a vádlott által az újságírónak távbeszélőkészüléken tett nyilatkozata a magánvádlóra nézve annak becsülete csorbítására alkalmas kifejezésként nem értékelhető, ugyanakkor azonban rosszalló értékítéletet foglal magában [Btk. 180. § (1) bek. b) pont].
A városi bíróság végzésével a becsületsértés vétsége miatt a vádlott ellen indított büntetőeljárást megszüntette, és őt megrovásban részesítette.
A bíróság által megállapított tényállás szerint a 42 éves vádlott egyetemi végzettséggel rendelkezik, a város polgármestere.
A magánvádló a városban megjelenő hetilap főszerkesztője és tulajdonosa, ezenfelül a tanyán levő présházban magán tévéstúdiót, adóberendezést üzemeltet. Bár a magánvádló szakmája szerint nem újságíró, mégis kifejezetten újságírással foglalkozik. Jó kapcsolatban áll P. L.-lel, aki cikkeket ír a megyei napilapban.
P. L. képes riportot készített a magánvádló újságírói tevékenységéről, a tévéállomásról és a riport "Magán tévéállomás a présházban" címmel megjelent a napilap 1993. január 20-i számában. A riport elkészítése közben P. L. újságíró megismertette tervezett cikkét a szerkesztőségével, ahonnan azt a kérést tolmácsolták, hogy jó volna beszerezni a város polgármesterének véleményét is.
P. L. ezért telefonon megkereste 1993. január 20-át megelőzően a vádlottat, mint polgármestert, akivel közölte, hogy a helyi tévéadóról szeretne cikket írni, és ezzel kapcsolatban kérte a véleményét.
Pár perces beszélgetés nyomán P. L. jegyzeteket készített, és feltette azt a kérdést vádlottnak: elképzelhető-e az együttműködés? - amely kérdésre a következő választ adta a vádlott: "Ez nem rajtam múlik. Ami engem illet, én kissé szkeptikus vagyok, ha a lap és tévétulajdonos hitelességét nézem. Ha olyan lesz Sz. úr tévéje is, mint az újságja, akkor eggyel több hazugságot vagyunk - kénytelen-kelletlen - elviselni...". Ezt szó szerinti szövegezéssel közzétette P. L. újságíró a "Magán tévéállomás a présházban" című cikkében "Vélemények tükrében" alcím alatt.
A napilap az egyetlen megyei napilap, amelynek nagyszámú olvasója van.
A városi bíróság kifejtette, hogy a vádlott egy újságírónak nyilatkozott és ebből következően nyilatkozatának a következményeivel számolnia kellett, vagyis tudatában volt annak, hogy az a megyei napilapban közzétételre kerül. Minthogy a nyilatkozatának következményeibe belenyugodva tette azt meg, így szándékosan cselekedett. Véleménye - amely ilyen riportalanyi nyilatkozat folytán az újságba került - a magánvádló becsületének a csorbítására alkalmas, így a vádlott elkövette a Btk. 180. §-a (1) bekezdésének h) pontjába ütköző becsületsértés vétségét (nagy nyilvánosság előtt).
A vádlott azonban telefon útján követte el a becsületsértés vétségét, és úgy, hogy egy újságíróval beszélgetve tett a becsület csorbítására alkalmas kijelentéseket, melyeket az újságíró nem szűrt ki, pedig ezt megtehette volna. A cikk megjelenése - 1993. január 20-a - óta hosszabb idő telt el, és a vádlott személye nem jelent veszélyt a társadalomra. A vádlott egy középváros polgármesteri funkcióját látja el 3 év óta, közmegbecsüléstől övezve, és a vádlott sajnálkozását fejezte ki a történtek miatt. A bíróságot mindez meggyőzte arról, hogy a vádlott cselekménye jelenleg már olyan csekély fokban veszélyes a társadalomra, hogy a törvény szerint alkalmazható legenyhébb büntetés is szükségtelen. Így a Btk. 36. §-a szerinti büntethetőséget megszüntető ok áll fenn. A büntethetőséget megszüntető ok fennforgása folytán pedig a Be. 213. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján a becsületsértés vétsége miatti büntetőeljárást meg kellett szüntetni. A bíróság azonban a Btk. 71. §-ának (1) bekezdése alapján a vádlottat megrovásban részesítette, rámutatva arra, hogy a jövőben tartózkodjék bűncselekmény elkövetésétől, és ne tegyen olyan nyilatkozatot, amely másnak a hírnevét rontja, becsületét csorbítja. Az elsőfokú bíróság végzése ellen a magánvádló és a képviselője bűnösség megállapítása és büntetés kiszabása végett, a vádlott és védője pedig felmentés végett jelentett be fellebbezést.
A megyei bíróság a vádlottat az ellene becsületsértés vétsége miatt emelt vád alól felmentette.
Megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a határozatában a tényállást az általa lefolytatott bizonyítási eljárás során feltárt bizonyítékokkal összhangban, azok helytálló mérlegelésével állapította meg, de a vádlott védekezésében foglaltakat nem tette a bizonyítás anyagává.
A vádlott az elsőfokú eljárásban nem vitatta, hogy az elsőfokú bíróság végzésében idézett kijelentését az újságírónak megtette. Azzal védekezett azonban, hogy nem adott engedélyt ennek - mint nyilatkozatának - az újságban történő közzétételére, a nyilvánosság elé tárására. Védekezésének az alátámasztására már az elsőfokú eljárás során bizonyítási indítvány előterjesztésére került sor, amit az elsőfokú bíróság elutasított.
A vádlott és védője a fellebbezési eljárásban ugyanezt a bizonyítási indítványt terjesztette elő, és továbbra is kérték tanúk kihallgatását. Mivel az elsőfokú bíróság ennek a bizonyítási indítványnak az elutasításával a vádlott védekezését nem tisztázta, a megyei bíróság a Be. 240. §-a alapján bizonyítást rendelt el, melynek során meghallgatta az indítványozott tanúkat.
A másodfokú eljárásban felvett bizonyítás eredménye kétséget kizáróan nem igazolta a vádlottnak azt a védekezését, hogy megtiltotta az általa tett kijelentésnek a nyilvánosságra hozatalát. Ennyiben tehát a megyei bíróság az elsőfokú végzésben megállapított tényállást kiegészítette. Ezzel a kiegészítéssel az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás megalapozott, és az irányadó volt az ügy felülbírálatánál.
A megalapozott tényállásból azonban - a megyei bíróság álláspontja szerint - téves az elsőfokú bíróság által levont az a következtetés, hogy a vádlott az irányadó tényállás szerinti, nagy nyilvánosság előtt megjelent kijelentésével a becsületsértés vétségét megvalósította.
Az kétségtelen tény, hogy a vádlott az idézett kijelentését megtette. A vádlottnak a magánvádló által vád tárgyává tett megnyilatkozása a magánvádló újságírói tevékenységének minősítését jelentette, tehát értékítélet volt és tényállítás, ekként az a bírálat, a kritika körébe tartozik, még ha annak tartalma rosszalló volt is. A vádlott azonban az alkotmányban is biztosított véleménynyilvánítási jogával élt, akkor, amikor az újságíró kérdésére választ adott. A magánvádló újság szerkesztésével, kiadásával, televízióadó működtetésével foglalkozott, tehát tevékenységével a nyilvánosság elé lépett, ekként számolnia kell az ezzel kapcsolatos bírálattal, kritikával és vállalnia kell azt, még ha elmarasztaló is. Kivételt ez alól a becsületsértő kritika képez. Ezért a megyei bíróság ebben a körben vizsgálta azt, hogy a napilapban megjelent kijelentésben foglaltak alkalmasak-e a magánvádló becsületének a csorbítására. Az általános ítélkezési gyakorlat szerint ennek eldöntésénél nem a sértett egyéni megítélése, érzékenysége, hanem a társadalomban kialakult általános megítélés az irányadó. A vádlott kijelentése, egyben véleménye - amit a város polgármestereként tett - kétségkívül a magánvádló lapjával, illetve televízióadójával kapcsolatos - a fentiekben kifejtettek szerinti - kritikai elemeket tartalmazó értékítélet volt, nem volt azonban gyalázkodó jellegű, nem támadta a magánvádló emberi méltóságát, és - szemben az elsőfokú bíróság indokolásában foglaltakkal - a magánvádlót - mint újságírót - nem nyilvánította hazugnak. Mindebből következően kijelentésével a magánvádló becsületét nem csorbította, tehát bűncselekményt nem valósított meg.
A megyei bíróság álláspontja szerint a vádlottnak a kijelentése, véleménye miatt történő elmarasztalása a véleménynyilvánítás szabadságába történő beavatkozást jelentené, és a vélemények közlésének szabadságát tenné kérdésessé.
A kifejtettek alapján a megyei bíróság az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta, megállapította, hogy a vád tárgyává tett cselekmény nem bűncselekmény, ezért a vádlottat a Be. 214. §-a (3) bekezdésének a) pontja alapján az ellene a Btk. 180. §-a (1) bekezdésének h) pontjába ütköző becsületsértés vétsége miatt emelt vád alól felmentette, egyszersmind a magánvádló fellebbezését alaptalannak találta. (Bács-Kiskun Megyei Bíróság 2. B. 928/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás