BK BH 1995/78
BK BH 1995/78
1995.02.01.
A halálos közúti baleset gondatlan okozásának a vétsége miatt a bűnösség megállapítása és a büntetés kiszabása nem tekinthető törvénysértőnek, ha a terhelt a főútvonalon a gépkocsi sebességének a jelentős túllépésével haladva gázolja halálra – az egyébként az úttesten szabálytalanul áthaladó – gyalogosokat [Btk. 187.§ (2) bek. b) pont, KRESZ 26. § (1) bek. a) pont és (4) bek.].
A városi bíróság az 1992. október 21. napján kihirdetett ítéletével a terheltet a halálos közúti baleset gondatlan okozásának vétsége vádja alól - mert a vád tárgyává tett cselekmény nem valósít meg bűncselekményt - felmentette; egyidejűleg a vádlottal szemben a sebességkorlátozás jelentős túllépésének szabálysértése miatt 10 000 forint pénzbírságot szabott ki, és a gépjárművezetői engedélyét 12 hónapi időtartamra visszavonta. A megállapított tényállás lényege a következő.
Az "A-B" járműkategóriákra érvényes gépjárművezetői engedéllyel rendelkező, és 1985. év óta a közúti forgalomban rendszeresen gépjárművet vezető terhelt 1992. január 7. napján 6 óra 50 perc körüli időben a főúton vezette a személygépkocsit. A jármű menetsebessége folyamatosan mintegy 118-122 km/óra volt. A vádlott tompított fényszórót használt, amely a személygépkocsi előtt 40-50 méterre világította be a szilárd útburkolatot. Előzés végrehajtása érdekében a külső sávból a belső sávba haladt át, ahol változatlan sebességgel haladt tovább.
Amikor az említett útszelvénybe érkezett, a menetiránya szerinti bal oldalról megkezdte a szilárd útburkolaton az ellenkező oldalon levő autóbusz-megállóhely elérésére irányuló áthaladását a sértett két gyermekkorú leányával. Az említett időpontban sötét volt, a közvilágítás nem üzemelt, ezért a vádlott a gépkocsija előtt mintegy 20-35 méternyi távolságból észlelte az előtte áthaladó sértetteket. A mozgó árnyalakokat látva a járművét azonnal fékezni kezdte, és kürtjelzést adott.
Az azonnali fékezés ellenére a vádlott a gépkocsijával 0, 6, illetve 14 méteres átfedéssel ütötte el a sértettet és az egyik gyermeket, míg a másik gyermeknek sikerült az érkező gépkocsi elől elugrania. A folyamatosan fékezett gépkocsi az elütés után állt meg.
A sértett és az egyik gyermek a helyszínen meghalt, míg a másik gyermek 8 napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett.
A szóban levő főút az adott szelvényben kétszer két forgalmi sávos, szilárd útburkolattal kiépített; az ellentétes forgalmi irányokat kettős felfestésű záróvonal választja el. A szilárd útburkolat mindkét oldalát járható útpadka szegélyezi.
A baleset helyszínétől 680 méter távolságban jelzőlámpával is védett, kijelölt gyalogos-átkelőhely található.
A sértettek elütésére a terhelt haladási irányát tekintve a menetirány szerinti jobb oldali forgalmi sávban, a szilárd útburkolat szélétől a kettős záróvonal irányában mérve 4,2 méterre kijelölhető pontban került sor; a terhelt által vezetett személygépkocsi az elütés helyétől még mintegy 117 métert megtéve került nyugalmi helyzetbe. A nedves, csúszós felületű úttesten értékelhető féknyom nem keletkezett.
A helyszíni szemle során a közreműködő műszaki szakértő MOTOMETER lassulásmérő műszerrel 4,5-4,8 m/sec2 átlagos legnagyobb lassulást mért.
A gépkocsi haladási sebességéhez tartozó aktuális féktávolság - szemben a sértettek 20-35 méterről észlelhetőségével - mintegy 152-153 méter volt. A sértettek mintegy 10 fokos szögben balra tartva, hozzávetőleg 10 méter távolságot tettek meg a szilárd útburkolaton az elütésük térbeli pontjáig 1,64 m/sec haladási sebességgel.
A sértettek úttestre lépésekor a terhelt által vezetett személygépkocsi számíthatóan 200-206 méter távolságra volt a későbbi ütközés helyétől.
A felfestett záróvonal átlépését követően a sértettek mintegy 2,15 sec alatt érkeztek az elütés helyére. Abban az esetben, ha a terhelt a kérdéses útszakaszra engedélyezett 80 km/óra sebességgel vezeti a személygépkocsiját, a sértettek adott módon történt behaladása a forgalmi sávba ugyancsak féktávolságon belül történt volna. A tényleges sebességhez képest ez a behaladás ugyancsak féktávolságon belüli volt.
A terheltet észlelési vagy cselekvési késedelem terheli. 80 km/óra haladási sebesség alkalmazása esetén a járművét mintegy 74-77 méteres távolságon belül tudta volna megállítani; és ebben a feltételrendszerben a sértettek úttestre lépésekor a járművel 136 méternyire lett volna - a tényleges 200-206 méterrel szemben - az elütési ponttól.
Az elsőfokú bíróság értékelése szerint a sértettek nem várható akadályként jelentek meg a járműve előtt, ezért a terhelt terhére a KRESZ 26. §-ának (4) bekezdése szabályának a megsértése nem hozható okozati összefüggésbe a közúti balesettel.
A városi bíróság megítélése szerint a terhelt az általános baleset-elhárítási kötelezettségét is teljesítette. A menetiránya szerinti bal oldali forgalmi sávban mozgó árnyalakok észlelésével egy időben a baleset elhárítása érdekében fékezett és kürtjelzést is adott. Ezzel azonban a balesetet már nem háríthatta el; műszaki szakértői eszközökkel a terhére észlelési, cselekvési késedelem nem mutatható ki. A terhelt a KRESZ 3. §-ának c) pontjában írt kötelezettségének annak ellenére eleget tett, hogy a járműve sebességét jóval 80 km/óra felett választotta meg, mert a balesetet a sértettek magatartása folytán akkor sem kerülhette volna el, ha a kritikus észlelési helyzetben a megengedett 80 km/óra sebességgel halad, az adott útszakaszon pedig a megengedett 80 km/óra, illetve a tényleges 118-122 km/óra sebesség különbsége a gyalogosokat jelentős mértékben megtévesztő magatartásként nem értékelhető. A városi bíróság a KRESZ 26. §-a (1) bekezdés a) pontjának III. tételébe ütköző sebességtúllépésnek a relevanciáját is vizsgálva rámutatott arra: a sértettek a kettős záróvonal átlépését követően mintegy 2,15 sec alatt értek az elütésük térbeli pontjaira. A járművet vezető terhelt szempontjából akkor alakult ki a veszélyhelyzet, amikor a sértettek a záróvonalat átlépték. A veszélyhelyzetben megtett út és annak időszükséglete rövidsége okán szabályosan megválasztott sebesség mellett is féktávolságon belül és balesetet elháríthatatlanul kerültek volna a KRESZ 20. §-ának (8) bekezdése és a 21. §-ának (6) bekezdése szabályait sértő módon közlekedő gyalogos sértettek az elütésük térbeli pontjára. Mindezekre figyelemmel pedig a terhelt közlekedési szabályt szegő sebességtúllépésnek a balesettel felróható oksági kapcsolata nincsen; bekövetkezésének kizárólagos oka a sértetteknek az úttesten való szabálytalan közlekedése volt.
Az elsőfokú ítélet ellen az ügyész a vádlott bűnösségének megállapításáért és büntetés kiszabásáért fellebbezett. A másodfokon eljárt megyei bíróság az 1993. március 12. napján meghozott ítéletével a városi bíróság ítéletét megváltoztatta; a terheltet bűnösnek mondotta ki halálos közúti baleset gondatlan okozásának vétségében és ezért 1 év 4 hónapi fogházbüntetésre és 2 évre a közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte; a szabálysértés megállapítását ugyanakkor mellőzte.
A megyei bíróság a tényállást az iratok tartalma alapján azzal egészítette ki, hogy a terhelt a gépkocsija fényével bevilágított 40-50 méteres, illetve az általa belátott 20-35 méteres úthoz viszonyítottan úgy választotta meg a járműve sebességét, hogy emiatt az ilyen távolságon belül megállíthatatlan volt.
Ezt követően a tényállás lényeges elemeit áttekintve megállapította: a városi bíróság helytelenül választotta meg ítéletalkotásának jogszabályi alapját, mert tévesen értelmezte a megállapítható közlekedési szabályszegések és a baleset okozati kapcsolatát.
A megyei bíróság az elsőfokú ítéletben kifejtettől eltérő álláspontjaként rámutatott arra: a főútvonalnak ezen a tanyás településszerkezetű részén mindenkinek reálisan számolnia kell a gyalogosok megjelenésével, ennek hiányában a térségben élő igen sok ember mozgási lehetősége szűnne meg, ezért a KRESZ-nek a gyalogosnak az úttesten áthaladását tiltó 21. §-a bekezdésének g) pontja rendelkezése a baleseti helyszínre nem vonatkoztatható. Az elsőfokú bíróságnak ezzel ellentétes ténybeli-jogi álláspontja ellentétben áll a következetes ítélkezési gyakorlattal, de irreális elvárás is az, hogy a gyalogos átkelése az úttesten kizárólag a mintegy 700 méter távolságban levő kijelölt gyalogos-átkelőhelyen történhessen.
Ezekre is figyelemmel a megyei bíróság álláspontja szerint a járművezetőnek a sebességét helyesen úgy kellett volna megválasztania, hogy az ahhoz tartozó féktávolság ne legyen hosszabb a belátható útszakasznál. A járművezetőnek az igénybe vett forgalmi sávban kell a sebességének megfelelő féktávolságot belátni úgy, hogy az azonos vagy keresztező irányban haladó akadályt kellő időben észlelhesse, és szükség esetén előtte biztonságosan megállhasson. Ezekre az elvárásokra figyelemmel a vádlott terhére megállapítható a KRESZ 26. §-ának (4) bekezdésében írt közlekedési szabály megszegése.
Utalt a megyei bíróság arra is, hogy a baleset bekövetkezésében - a körülményekhez viszonyítottan csekélyebb okban - közrehatott az elsőbbség nélküli helyzetben az úttesten átkelő sértettek fokozott figyelmének a hiánya is; ennek tanúsítása és a terhelt közlekedésével érintett forgalmi sávba behaladás rövid elhalasztásával a baleset elhárítható lett volna. A sértettek közlekedése a KRESZ 21. §-ának (8) bekezdése szabályát sértette.
Mindezekre figyelemmel a másodfokú bíróság a terhelt terhére a KRESZ 26. §-ának (4) bekezdése szabályának a megszegését megállapította, és annak okán az elsőfokú ítélet jogi értékelését megváltoztatva bűnösnek mondotta ki a Btk. 187. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdésének h) pontja szerint minősülő halálos közúti baleset gondatlan okozásának vétségében, és ezért szabta ki vele szemben a már jelzett büntetést.
A bűnösséget megállapító és büntetést kiszabó másodfokú ítélet ellen előbb a vádlott, majd a meghatalmazott védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt.
A terhelt felülvizsgálati indítványa utal a megyei főügyészség nyomozást megszüntető határozatának egyes ténymegállapításaira és a jogi okfejtéseire, a nyomozati szakban beszerzett műszaki szakértői véleménynek és a kiegészítő szakértői véleménynek a különböző feltételek alapulvétele mellett a féktávolsággal kapcsolatos megállapítására, a tárgyalási jegyzőkönyv egyes részleteire, majd azokra és az elsőfokú ítélet ténybeli és jogi okfejtéseire alapozva foglalkozik a féktávolságon belüliség és a baleset sértettjeinek a közlekedési szabályt sértő magatartása kérdéseivel.
Az okfejtések összegzett lényege szerint a sértettek a megengedett legnagyobb sebességgel közlekedés esetén is féktávolságon belül - a járművezető szempontjából elháríthatatlan módon - kerültek volna a baleset térbeli pontjában a gépkocsi elé, így a terhelt közlekedési szabályszegése és a baleset bekövetkezése kapcsolatában nincs okozati összefüggés. Elfogadhatatlan a megyei bíróságnak az a jogi állásfoglalása, hogy az európai észak-déli irányú forgalmat bonyolító főútvonalon a gépjárművezetőknek reális akadályként kelljen a gyalogosok úttesten átkelésével számolnia, és - különösen korlátozott látási viszonyok között - a megengedetthez képest is jelentősen csökkentett sebességgel haladva, az ilyen akadállyal ütközés elkerüléséhez szükséges féktávolságot tartva kell közlekedniük. A baleset térségében - az elütés térbeli pontjától 680 méterre - a nagyforgalmú főútvonal külterületi szakaszán 60 km/óra sebességkorlátozással, közúti jelzőlámpákkal és táblával, valamint útburkolati felfestéssel többszörösen védett kijelölt gyalogos-átkelőhelyet létesítettek. Ehhez képest a sértettek a kétszer kétsávos úttesten, nem elsőbbségi helyzetben áthaladási kísérletük módjával a KRESZ 21. §-ának (5) bekezdésében, a (8) bekezdésben és a (9) bekezdésének g) pontjában írt szabályt szegték meg, ezzel a magatartásukkal okozták a súlyos eredményű balesetet. A terhelt kérelme bűncselekmény hiányában történő felmentésére irányult.
A legfőbb ügyész átiratában észrevételezte, hogy a felülvizsgálati eljárásban a védő által csatolt szakértői véleményt okiratként sem lehet figyelembe venni, mert a törvényi előírásnak megfelelően az indítványt a jogerős ítéletben megállapított tényállás alapján kell elbírálni; a KRESZ-nek a gyalogosok áthaladását tiltó 21. §-a (9) bekezdésének g) pontja pedig az adott baleseti helyszínre nem vonatkoztatható. Mindezekre figyelemmel a megtámadott jogerős bírói ítéletnek a hatályában fenntartását indítványozta.
A felülvizsgálati indítvány nem alapos.
A Be. XIII. fejezetében szabályozott felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás alapján kell vizsgálni, hogy sor került-e olyan anyagi jogi szabálysértésre, amely törvénysértő minősítést eredményezett, avagy törvénysértő büntetés kiszabásához, illetőleg intézkedés alkalmazásához vezetett; ha azonban a jogerős határozatban a büntetést a törvényes minősítéshez tartozó büntetési tétel keretei között szabták ki, a felülvizsgálatnak az anyagi jogi szabályt sértő minősítése ellenére sincs helye. A terhelt és a védője a másodfokú bírósági ítélettel kiegészített és helyesbített történeti tényállást támadva sérelmezi az arra alapozott jogi értékítéletet. Ennek a támadásnak alapossága bizonyítása érdekében a védő a kérelméhez csatolta az igazságügyi gépjármű-közlekedési szakértőnek az "előzetes" véleményét.
A történeti tényállásnak a felülvizsgálati eljárásban támadhatatlansága okán a Legfelsőbb Bíróság nem bocsátkozott a törvénynél fogva irányadó tényállás megalapozottságának a vizsgálatába, és ugyanennél az oknál fogva nem vizsgálta és nem értékelte a védő által benyújtott szakértői vélemény bizonyító erejét.
A másodfokon eljárt bíróság az ún. "vakon" vezetést rótta a terhelt terhére, tényként megállapítva, hogy a lámpája fényével bevilágított 40-50 méteres, illetve a belátott 20-35 méteres úthoz viszonyítottan helytelenül választotta meg a járműve sebességét, mert az az említett távolságokon belül megállíthatatlan volt.
Ehhez a tényálláshoz kapcsolt közlekedési igazgatási jogi értékelés tévesnek nem minősíthető: az megalapozza a KRESZ 26. §-ának (4) bekezdése sérelmére vont következtetést.
A Legfelsőbb Bíróság egyetértett a másodfokú bíróság ítéletének és a legfőbb ügyész átiratának azokkal az egybehangzó érvelésével, hogy a baleseti helyszínen a KRESZ 21. §-a (9) bekezdése g) pontjának tilalma a kijelölt és többszörösen védett gyalogos-átkelőhely 680 méterre levő térbeli pontja okán a sértettek külterületen közlekedése ellenére nem vonatkoztatható, így ennek a tilalomnak a megszegése a terhükre nem róható.
Ugyancsak reális alapja van annak a jogi értékelésnek, hogy a tanyás településszerkezetű térségben számolni kell gyalogosok feltűnésével. Ezt a körülményt a forgalom szervezői értékelték, és ez az indoka a főútvonal adott kétszer két sávos - autópálya kiépítettségű - útszakaszán engedélyezett legnagyobb 80 km/óra haladási sebességnek. Természetesen éjjel vagy más okból korlátozott látási viszonyok között zajló forgalom esetén figyelmetlenül és szabálytalan módon közlekedő gyalogosokra nézve ez a megengedett sebesség is rendkívüli - elhárítatlan baleseti - veszélyt eredményezhet. Ezért a gyalogosok közlekedésére vonatkozó szabályok betartásának a baleset megelőzése szempontjából elsődleges fontossága van. Az adott ügyben ebből az okból kifolyólag meghatározó jelentősége van a baleset bekövetkezésében a gyalogos sértettek terhére megállapított közlekedési szabályszegéseknek, akiknek a baleseti térségben a KRESZ 21. §-a (8) bekezdésének megfelelően a saját életük és testi épségük védelme érdekében a nem elsőbbségi helyzetben, az úttestre lépés biztonságáról meggyőződve és az ott zajló járműforgalom zavarásától is tartózkodva kellett volna az úttesten a keresztirányú áthaladásukat végrehajtani.
Ezért a sértettek végzetesen magas fokú és közlekedési szabályt szegő figyelmetlensége nem vitatható.
A kifejtettekre figyelemmel a terheltnek és a védőjének a tényállás elleni támadása eredményességétől függő felülvizsgálati kérelme az ítéleti tényálláshoz kötöttség okán eredményre nem vezethetett. Következményesen anyagi jogi szabály sérelmének a hiányában az alkalmazott büntetés felülvizsgálatának sem volt helye.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét a Be. 291. §-a (7) bekezdése rendelkezése értelmében a hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Bfv. IV. l409/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás