785/B/1995. AB határozat
785/B/1995. AB határozat*
2003.09.30.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II. törvény 11. § (3) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II. törvény 11. § (3) bekezdése törvényellenességének megállapítására irányuló indítványt visszautasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozó a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II. törvény (a továbbiakban: Ámt.) 11. § (3) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól.
Az indítványozó – konkrét polgári peres ügyéhez kapcsolódóan – az Ámt. 11. § (3) bekezdésének az alkotmányellenességét állította indítványában. Előadta, hogy szövetkezeti üzletrész megállapítását kérte „kívülállóként” az alperesi mezőgazdasági termelőszövetkezettől, azonban a szövetkezet közgyűlési határozatával ezen igényét elutasította. A közgyűlési határozat hatályon kívül helyezése iránt polgári pert indított a szövetkezettel szemben, melyet első fokon elvesztett, azonban a fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság keresetének helyt adott. A szövetkezet ezt követően felülvizsgálati kérelemmel élt, melynek következtében a Legfelsőbb Bíróság a másodfokon eljárt bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és –szakértő bevonása mellett – új eljárásra és ennek keretében új határozat meghozatalára kötelezte a másodfokon eljárt bíróságot. A megismételt eljárásban a másodfokú bíróság elutasította az indítványozó keresetét. Az indítványozó az őt ért jogsérelmet lényegében abban látta, hogy „...a vagyont létrehozó személyek közül a vagyonnevesítő közgyűlés – szimpátiája vagy érdekei alapján – kiválasztotta azon egyéneket, akik részére nyújtott üzletrészt, míg az ezen körből valamilyen számára ismeretlen, de nem jogi okból kimaradt személyek részére – elismerte ugyan a jogosultságot – azonban veszteségre való hivatkozással üzletrészt nem biztosított.” Sérelmesnek találta továbbá azt is, hogy „[az] az eljárásban természetesen nem került szóba, hogy ezen veszteséget ki okozta, és az, hogy azon személyek viselik-e a veszteséggel előállott kárt és értékcsökkenést, akik azt okozták.” Az indítványozó hivatkozott továbbá arra, hogy az Ámt. támadott rendelkezése „minden garanciális szabállyal ellentétben áll”, és ellentétes az Alkotmány 13. §-ában és 70/A. § (3) bekezdésében foglalt alkotmányos rendelkezésekkel. Az indítványozó ezt meghaladóan az Ámt. támadott rendelkezését az 1992. évi I. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 55. § (2) bekezdésében foglaltakkal is ellentétesnek találta.
II.
1. Az Alkotmánynak az indítvánnyal érintett rendelkezései:
„13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot.
(2) Tulajdont kisajátítani csak kivételesen és közérdekből, törvényben szabályozott esetekben és módon, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehet.”
„70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.
(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.
(3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti.”
2. Az Ámt. indítvánnyal érintett és vizsgálatba bevont rendelkezései:
„11. § (1) Ha a szövetkezet a korábbi jogszabályok alapján vagyonjegyet vagy szövetkezeti vagyonrészt megtestesítő értékpapírt adott, annak névértékét – a vagyonjegy vagy más értékpapír bevonása mellett – a vagyonnevesítés során megállapított üzletrész névértékével össze kell vonni, és az összevont értéknek megfelelően kell a szövetkezeti üzletrész értékét megállapítani.
(2) Ha a korábbi jogszabályok alapján kapott vagyonjegyet vagy más értékpapírt kívülállóra átruházták, részére – a vagyonjegy (értékpapír) bevonása mellett azzal azonos névértékű – üzletrészt kell adni, de ő egyébként vagyonnevesítésre nem jogosult.
(3) Az (1) bekezdés alkalmazásakor a tag részére az új szövetkezeti üzletrészben meghatározott részvagyon nyilvántartás szerinti névértéke nem lehet kevesebb a tag részére korábban kiadott értékpapírok együttes névértékénél.
(4) A vagyonnevesítésről szóló közgyűlési határozat felülvizsgálására az Szvt. 13. §-ának rendelkezéseit kell alkalmazni.”
3. Az Sztv. indítvánnyal érintett és vizsgálatba bevont rendelkezései:
„55. § (1) A szövetkezet az eredménytartalékból és a tőketartalékból a közgyűlés döntése szerint
a) üzletrésztőkét képezhet, melyből tagjainak – az alapszabály rendelkezésének megfelelően – üzletrészt juttathat, illetve
b) üzletrésztőkét növelhet, melynek összege az üzletrész-tulajdonosok között az üzletrészek arányában kerül felosztásra. Üzletrésztőke-növelés esetén az alapszabály rendelkezései szerint üzletrésszel nem rendelkező tag részére is juttatható üzletrész.
Az üzletrésztőkéből az üzletrész-tulajdonosra eső részről a jogosult kérésére névre szóló értékpapírt kell kiállítani (szövetkezeti üzletrész).
(2) Amennyiben az üzletrésztőkét veszteség fedezésére kellett felhasználni, a közgyűlés az üzletrészek névértékét arányosan csökkenti.”
III.
Az indítvány megalapozatlan.
1. Az indítványozó által előterjesztett indítvány absztrakt utólagos normakontrollra irányult, így az Alkotmánybíróságnak – az 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 1. §-ának b) pontjában foglalt hatáskörében eljárva – elsőként abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy az Ámt. indítvánnyal támadott 11. § (3) bekezdése az alkotmányossági vizsgálat időpontjában hatályban van-e.
„A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) 13. §-a szerint a jogszabály akkor veszti hatályát, ha más jogszabály hatályon kívül helyezi, vagy ha a jogszabályban meghatározott határidő lejárt. A Jat. nem határozza meg egyértelműen, hogy a jogszabályban meghatározott határidőnek kifejezetten a jogszabály hatályának megszűnésére vagy a jogszabály alkalmazhatóságára kell-e vonatkoznia.
Az Alkotmánybíróság több határozatában a Jat.-nak ezt a szabályát a jogszabály alkalmazhatóságára vonatkozó rendelkezésként értelmezi. E határozataiban megállapította, hogy a szabály alkalmazására jogszabályban előírt határidő leteltével, azzal, hogy a kifejezetten hatályon kívül nem helyezett jogszabályi rendelkezések teljesedésbe mentek, már nincs mód arra, hogy a jogalanyok a jogszabályi rendelkezés alapján jogot szerezzenek, a jogszabály lényegében hatályát vesztette. [1239/B/1990. AB végzés ABH 1991, 906; 298/B/1994. AB határozat ABH 1994, 700; 880/B/1992. AB végzés ABH 1996, 804–806.]” (670/B/1997. ABH 1999, 600, 603.)
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Ámt. hatályon kívül helyezésére nem került sor, ennek folytán azt – a jelen alkotmányossági vizsgálat időpontjában is – hatályban lévő jogszabálynak kell tekinteni. Az Alkotmánybíróság rámutat arra, hogy az Ámt. 2. § (2) és (3) bekezdései csak a törvény alkalmazását korlátozó határidőket rögzítenek. Az Ámt. 2. § (4) bekezdése viszont azon szövetkezetek számára, amelyek – az Ámt. 2. § (2) és (3) bekezdéseiben foglalt határidők lejártáig – nem teljesítik az Ámt.-ben foglaltakat, kifejezetten előírja, hogy a fenti határidők lejártát követően is kötelesek az Ámt. rendelkezéseinek eleget tenni. Mindezekből az következik, hogy az Ámt. 2. § (2) és (3) bekezdéseiben foglalt határidők lejárta önmagában nem képezi akadályát a jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítására irányuló alkotmánybírósági eljárás lefolytatásának. Az indítványozó által támadott törvényi rendelkezéshez továbbra is joghatások fűződhetnek és abból jogviták keletkezhetnek. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az indítvány érdemi alkotmányossági vizsgálatának lefolytatása mellett döntött.
2. Az Alkotmánybíróság az indítvány érdemi vizsgálata során elsőként azt vizsgálta, hogy az Ámt. indítvánnyal támadott 11. § (3) bekezdése sérti-e az Alkotmány 13. §-át.
Az Ámt. indítványozó által támadott rendelkezése a vagyonnevesítésre vonatkozó törvényi szabályozás keretében arra az esetre ad szabályozást, ha a szövetkezet a korábbi jogszabályok alapján vagyonjegyet vagy szövetkezeti vagyonrészt megtestesítő értékpapírt adott a szövetkezeti tagnak. Ez esetben a vagyonnevesítés során ezen vagyonjegyek, illetve szövetkezeti vagyonrészt megtestesítő értékpapírok névértékét – bevonásuk mellett – a vagyonnevesítés során megállapított üzletrész névértékével össze kell vonni és az összevont értéknek megfelelően kell a szövetkezeti üzletrész értékét megállapítani. Ilyen esetben a tag részére az új szövetkezeti üzletrészben meghatározott részvagyon nyilvántartás szerinti névértéke nem lehet kevesebb a tag részére korábban kiadott értékpapírok együttes névértékénél.
Az Ámt. támadott törvényi rendelkezése tehát a vagyonnevesítés során juttatott üzletrészek és a korábban megtörtént vagyonfelosztások kapcsolatát szabályozza, és ennek keretében kifejezésre juttatja az Ámt. szabályozásának azon alapelvét, hogy az új szabályozás nem érinti a korábbi vagyonfelosztásokat, az ennek keretében a tagoknak értékpapír formájában juttatott vagyont. Megállapítható tehát, hogy a támadott törvényi rendelkezés éppen a szövetkezeti tagok korábbi vagyonszerzését részesíti védelemben, biztosítva számukra a vagyonnevesítést megelőzően értékpapír formájában megszerzett szövetkezeti vagyonrészükhöz kapcsolódó tulajdonjogukat.
Az Alkotmánybíróság a fentiekben foglaltak alapján megállapította, hogy az Ámt. 11. § (3) bekezdése nem sérti az Alkotmány 13. §-ában foglalt tulajdonhoz való jogot, ezért a támadott törvényi rendelkezés alkotmányellenességének a megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.
3. Az indítványozó indítványában az Ámt. támadott rendelkezésének az Alkotmány 70/A. § (3) bekezdésében foglalt alkotmányos rendelkezésbe ütközését is állította. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Ámt. 11. § (3) bekezdése és az Alkotmány indítványozó által felhívott 70/A. § (3) bekezdése között tartalmi kapcsolat nem áll fenn és erre tekintettel az indítványt e részében is elutasította.
4. Az indítványozó indítványában arra is hivatkozott, hogy az Ámt. támadott rendelkezése ellentétes az Sztv. 55. § (2) bekezdésében foglalt törvényi rendelkezéssel és erre figyelemmel is kérte a támadott törvényi rendelkezés alkotmányellenességének a megállapítását és annak megsemmisítését. Az indítványozó indítványában nem indokolta, hogy miért tekinti ellentétesnek az Ámt. támadott rendelkezését az Sztv. általa felhívott törvényi rendelkezésével, továbbá nem hivatkozott arra sem, hogy álláspontja szerint ezen ellentét valamely alkotmányos jog vagy alapelv sérelmére vezet.
Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az Abtv. 22. § (2) bekezdése alapján az indítvány e részét érdemi vizsgálat nélkül visszautasította.
Budapest, 2003. szeptember 22.
Dr. Holló András s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k., Dr. Bihari Mihály s. k.,
alkotmánybíró előadó alkotmánybíró
Dr. Czúcz Ottó s. k., Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k., Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k., Dr. Strausz János s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné
dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás