BK BH 1995/82
BK BH 1995/82
1995.02.01.
A katonai rendészetijárőr nem elöljárója az intézkedése alá vont katonának, hanem – a büntetőjogi felelősség és védelem szempontjából egyaránt – szolgálati közeg [Btk. 351. § (1) bek., 355. §, 358. § (1) bek., a Magyar Köztársaság Fegyveres Erőinek Szolgálati Szabályzata 21. pont].
A megyei bíróság katonai tanácsa a tartalékos őrvezető vádlottat 3 rb. szolgálati visszaélés vétsége, 2 rb. büntetőeljárást eredményező hamis vád bűntette és könnyű testi sértés vétsége miatt 6 hónapi, végrehajtásában 1 évi próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetésre és lefokozásra ítélte.
A tényállás szerint a vádlott, mint katonai rendészeti járőrparancsnok S. J. honvéd járőrtársával 1992. június 5-én 9 órától 24 órás rendészeti szolgálatot látott el.
A szállodával szemben tartózkodott kb. 23.30-kor O. S., T. Gy. és L. Zs. honvéd. A járőr igazoltatta a katonákat, a járőrparancsnok pedig elvette a katonai igazolványokat és a körletelhagyási engedélyüket. T. Gy: honvéd kérte a vádlottat, hogy adja vissza a honvédokmányait, mert gyermeke van, és kezével a járőrparancsnok felé nyúlt. Ekkor a vádlott előzetes felszólítás nélkül gumibottal leütötte T. honvéd fejéről a sapkát, majd tegezve megkérdezte, hogy mién nincs a fején a sapka, amire az válaszolta: "mert most ütötted le". A járőrparancsnok vádlott ezt követően gumibottal több esetben megütötte T. honvédet, könnygázzal lefújta, egyszer pedig a karjába rúgott.
T. honvéd további bántalmazását a közelben tartózkodó M. J. őrv. és társai akadályozták meg.
A vádlott ekkor közölte, hogy T. Gy. és O. S. honvédeket előállítja, mert ha ezt nem teszi meg, akkor őt fogják feljelenteni. Előállítás közben a vádlott O. S. honvédhez lépett, és az arcát ököllel megütötte.
A vádlott az előállítás után a helyőrség-ügyeletesnek valótlanul azt jelentette, hogy a két előállított katona az intézkedés során ittassága miatt fenyegetően, erőszakosan lépett fel a rendészekkel szemben, amit gumibotütéssel és könnygázhasználattal hárított el.
Ezzel azonos tartalmú jelentést írt a járőrlapra és a katonai rendészeti járőrjelentésre, valamint O. S. honvéd ellenőrző lapjára. E jelentések alapján az alakulat parancsnoka T. Gy. és O. S. honvédek ellen büntető feljelentést tett. A nyomozás során a vádlott vallomásában a jelentésben leírtakat fenntartotta.
T. Gy. és O. S. honvédek ellen a katonai ügyészség a szolgálati közeg elleni erőszak bűntette miatt indított eljárást bűncselekmény hiányában megszüntette.
A vádlott 1992. június 14-én 9 órától ismét, mint katonai rendészeti járőrparancsnok teljesített szolgálatot K. Z. honvéd járőrtárssal. A vasútállomáson igazoltatták J. J. sértett tizedest. Eközben a vádlott őt minden indok nélkül egyszer arcul ütötte, majd a vasútállomás épületében levő rendőrőrs bejárata előtt állon rúgta, ettől a sértett a földre esett. A bántalmazás következtében a sértett 8 napon belül gyógyuló állzúzódást és hámhorzsolást szenvedett, amely miatt magánindítványt terjesztett elő.
Az ítélet ellen a katonai ügyész jelentett be fellebbezést a vádlott cselekményeinek részben a vádtól eltérő minősítése miatt, a 3 rb. szolgálati visszaélés vétségeként értékelt cselekményeknek 3 rb. alárendelt megsértése vétségekénti minősítése végett.
A Legfelsőbb Bíróság a bejelentett fellebbezés alapján megállapította, hogy a megyei bíróság katonai tanácsa a tényállást kellően felderítette, és azt helyesen állapította meg, ezért az ítélet felülbírálatra alkalmas.
A tényállás alapján a bűnösség megállapítása törvényes. A szolgálati visszaélés vétségeként minősített cselekményekkel kapcsolatos jogi minősítést támadó ügyészi fellebbezést a Legfelsőbb Bíróság nem találta alaposnak. Az elsőfokú bíróság ítéletének a jogi indokolásában részletesen, a törvénynek megfelelő álláspontot foglalt el abban, hogy a vádlott tényállásban részletezett - az intézkedés alá vont sorkatonák sérelmére elkövetett - magatartásai miért merítették ki a Btk. 351. §-ának (1) bekezdésébe ütköző szolgálati visszaélés vétségét, és hogy e cselekmények miért nem minősülnek a Btk. 358. §-ának (1) bekezdése szerint alárendelt megsértése vétségének. Helytállóan mutatott rá, hogy a katonai rendészeti járőr az intézkedés alá vont katonákkal szemben, mint szolgálati közeg lép fel és kezdeményez intézkedést, intézkedési joga és ennek során utasítási joga is kizárólag a katonai rend és fegyelem biztosítása és betartása érdekében lehet.
A szolgálati szabályzat értelmében elöljárói jogkörrel rendelkezik az a katona, aki más katonák tevékenységének irányítására jogosult. Ugyanakkor az elöljáró nemcsak a katonai rend és fegyelem érdekében léphet fel és tehet intézkedéseket, hanem jogosult és köteles a katonák mindennapi tevékenységének az irányítására is. A katonai rendészeti járőr ilyen széles jogosítványokkal nem rendelkezik, mivel a szolgálati feladatai csak a rend és a fegyelem érdekében tett intézkedésekre korlátozódnak. Ugyanakkor az elöljárói és alárendelti viszony általában huzamosabb ideig áll fenn a katonák között, ezzel szemben a katonai rendészeti járőr és az intézkedés alá vont katona közötti szolgálati viszony adott esetben csak rövid ideig, pl. egy igazoltatás erejéig áll fenn. Ilyen értelemben - a bíróság álláspontja szerint - kizárt az, hogy néhány pillanatra elöljárói és alárendelti viszony keletkezzék a rendészeti járőr és az intézkedés alá vont katona között.
A Legfelsőbb Bíróság ezzel az érveléssel egyetért.
Az elsőfokú ítélet is tartalmazza, hogy a Btk. 358. §-ának (1) bekezdése szerinti alárendelt megsértésének bűncselekményét "esetenként a szolgálati közeg, pl. rendészeti járőr is elkövetheti", mert a szolgálati feladatai ellátása során rendelkezhet más katonákkal.
A Legfelsőbb Bíróság mindenekelőtt rámutat arra, hogy az elöljárónak a szolgálati szabályzaton alapuló és a katonai büntető jogalkalmazásban kialakult fogalmát nem lehet kiterjesztően értelmezni. Az elöljáró és a szolgálati közeg beosztásából eredően feladatai ellátása során fokozott jogvédelmet élvez, amennyiben személyében vagy tekintélyében sérelem éri (Btk. 355. §). Az sem vitatható, hogy az elöljáró, mint a szolgálati közeg a szolgálati ténykedése során olyan helyzetben van, hogy a parancsait, utasításait az alárendelt vagy a szolgálati tevékenységgel érintett más személy teljesíteni köteles.
Az elöljáró és a szolgálati közeg jogi helyzete tehát a büntetőjogi védelem oldaláról azonos, ugyanakkor mint a függelem konkrét alanyai, egymástól eltérő helyzetben vannak. Az elöljáró rendelkezési jogosultsága tartós alá- és fölérendeltségi viszonyból, egy jogilag rendezett állapotból következik; ugyanakkor a szolgálati közeg más katonákkal szemben fennálló rendelkezési és utasításadási jogosultsága időleges. Ezen nem változtat az sem, illetőleg éppen ebből következik, hogy egy konkrét helyzetben a szolgálati közeg intézkedése alá vont katona a jogszerű utasításokat feltétlenül, parancsként köteles teljesíteni, de a szolgálati közeget a konkrét intézkedéshez fűződő hatalmi jogosítványa nem teszi elöljáróvá.
A szolgálati közeget, az adott ügyben a rendészeti járőrt éppen úgy, mint a fegyelem, a közrend, az öltözködési szabályok, a katonai udvariasság és a tiszteletadásra vonatkozó előírások megtartása körében a feljebbvalót - olyan utasításadási kötelezettség és jogosultság illeti meg, amelyből folyóan rendelkezéseit az elöljáró parancsához hasonlóan kell teljesíteni. Az intézkedés alá vont személy oldalán ebből keletkező kötelezettség azonban nem eredményezi a szolgálati közeg elöljáróvá válását.
Ez az álláspont felel meg a bírói gyakorlatnak, melyet a BJD 5268. sz. alatt közzétett legfelsőbb bírósági döntés is szemléltet. Az iránymutatásul szolgáló döntés szerint: "A rendészeti járőr által az intézkedés során kiadott utasítás szolgálati parancs, és így az azzal való szembehelyezkedés parancs iránti engedetlenség." Az idézett álláspont nem hagy kétséget az iránt, hogy a szolgálati közeg is jogosult parancs kiadására, mellyel - jogszerű feltételek mellett - szembehelyezkedni nem lehet, de ettől még a szolgálati közeg nem minősül elöljárónak. A bírói gyakorlat azt a megoldást követi, hogy a rendészeti járőrt ért támadást szolgálati közeg elleni erőszaknak minősíti. A katonai büntető anyagi jog alkalmazása során sem lehet helye ugyanazon szolgálati beosztás két tényállás kapcsán eltérő megítélésének. Ebből következően a katonai rendész nemcsak a sérelmére megvalósítható függelemsértő bűncselekmények körében, hanem az általa elkövethető bűncselekmények kapcsán is mindenkor szolgálati közegnek minősül.
A fentiekből következően nem tévedett tehát az elsőfokú bíróság, amikor a vádlott szóban levő cselekményeit a Btk. 351. §-ának (1) bekezdésébe ütköző szolgálati visszaélés vétségének minősítette.
A Legfelsőbb Bíróság ezért a jogi minősítést támadó ügyészi fellebbezésnek nem adott helyt, és az elsőfokú bíróság ítéletét a cselekmények jogi minősítése tekintetében is helybenhagyta.
Az elsőfokú bíróság által kiszabott fő- és mellékbüntetést a perorvoslat nem támadta, és azokat a Legfelsőbb Bíróság is arányosnak találta. Mivel az ítélet egyéb rendelkezései ugyancsak törvényesek és megalapozottak, azokat a Legfelsőbb Bíróság helyes indokainál fogva helybenhagyta. (Legf. Bír. Bf. V. 3084/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás