BK BH 1995/85
BK BH 1995/85
1995.02.01.
A vádlottnak a tárgyalásról való távolmaradása egymagában nem veszélyezteti az eljárást, és ezért csupán az elővezetésének, s nem pedig az előzetes letartóztatásának az elrendelésére van alap [Be. 92. § (1) bek. a) és b) pont, 113. § (1) bek. a) pont].
A halált okozó ittas járművezetés bűntette miatt indult büntetőügyben a városi bíróság azért rendelte el a vádlott előzetes letartóztatását, mert álláspontja szerint a vádlott a tárgyalásokról való távolmaradásával veszélyezteti az eljárás sikerét. Az elsőfokú bíróság végzése ellen a vádlott jelentett be fellebbezést az előzetes letartóztatás elrendelése miatt, a szabadlábra helyezése érdekében.
A vádlott az 1994. február 7. napján történt meghallgatása alkalmával előadta, hogy tartózkodási helye az édesanyja lakásán van, figyelemmel arra, hogy még jelenleg is orvosi kezelés alatt áll. Elmondotta továbbá, hogy az 1993. november 4-re kitűzött tárgyaláson azért nem jelent meg, mert ezen a napon is orvosi kezelésen volt.
Az iratok alapján megállapítható, hogy az elsőfokú bíróság az 1993. december 8. napjára kitűzött tárgyalásra a vádlottat elővezetni rendelte a rendőrkapitányság útján, az ottani lakcímének közlésével. Erre a tárgyalásra azonban a vádlottat nem vezették elő. Az iratoknál található hivatalos feljegyzés szerint a vádlottat a rendőrkapitányság nem tudta elővezetni, mert a megadott lakcímén nem tartózkodott. A hivatalos feljegyzésből azt nem lehetett megállapítani, hogy a rendőrség a vádlottat az édesanyja lakcímén is kereste, és a rendőrség külön iratban nem jelentette az elővezetés akadályát:
Az iratok között található rendőri jelentésből az állapítható meg, hogy a bíróság által kiadott elővezető parancsban a vádlott címét helytelenül jelölték meg, a rendőrkapitányság az elővezetést ezért nem tudta foganatosítani.
Ezt követően a bíróság 1994. január 31-re tűzött ki tárgyalást, és erre is elővezetni rendelte a vádlottat a rendőrkapitányság útján mindhárom címről. A hivatalos feljegyzésből ismételten nem lehetett megállapítani, hogy a rendőrség a vádlottat kereste-e mindhárom lakcímén. Ellenkezőleg, a rendőrkapitányság átirata alapján tény, hogy az elővezetéskor a vádlottat csak az állandó lakásán keresték, és a jelentés további tartalma alapján nem egyértelmű, hogy megkísérelték volna az elővezetést az édesanyja lakásáról. A fentiek szerint nem bizonyított tény, hogy a vádlott elhagyta volna az általa állított rendszeres tartózkodási helyét, vagyis hogy szökést kísérelt volna meg vagy elrejtőzött. Tény ugyan, hogy a vádlott az 1993. november 4-i tárgyaláson szabályszerű idézés ellenére nem jelent meg, és távolmaradt az 1994. január 31-i tárgyalásról is, erről azonban "nem hivatalosan" értesült, így ez a távolmaradás csak kevéssé róható a terhére.
Az előzetes letartóztatás nem azt a célt szolgálja, hogy a vádlott tárgyaláson való megjelenését biztosítsa, erre egyéb kényszereszközök állnak a bíróság rendelkezésére. Az előzetes letartóztatás elrendelésekor azt kell vizsgálni, hogy annak a Be. 92. §-a (1) bekezdésében írt feltételei fennállnak-e. A fentiek szerint nem állapítható meg, hogy a vádlott szökést kísérelt meg vagy elrejtőzött, és a megyei bíróság álláspontja szerint ennek veszélye a kiszabható büntetés mértéke miatt sem áll fenn.
Az állandó bírói gyakorlat szerint a büntetőeljárás megnehezítéséről akkor lehet szó, ha a terhelt a társaival vagy a tanúkkal való összebeszéléssel, a tárgyi bizonyítékok megsemmisítésével vagy más hasonló módon veszélyezteti az eljárás sikerét. A megyei bíróság álláspontja szerint nem vonható ide az az eset, amikor a vádlott - akár sorozatos - meg nem jelenéssel késlelteti az eljárást, mert ennek a mulasztásnak a szankciója az elővezetés (útbaindítás); ha pedig a szabályosan megkísérelt elővezetés sikertelen, felvetődhet az elrejtőzés kérdése és ez okból az előzetes letartóztatás elrendelése. Az adott esetben azonban nem erről van szó, mert kétséges az elővezetések teljes körű megkísérlése. Miután az adott esetben a Be. 92. §-a (1) bekezdésének c) pontban írt harmadik feltétele, az ún. bűnismétlés veszélye az összes körülményre tekintettel fel sem vetődik, a megyei bíróság megállapította, hogy az előzetes letartóztatás egyik ún. különös feltétele sem áll fenn, ezért az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatva a kényszerintézkedést megszüntette, és elrendelte a vádlott azonnali szabadlábra helyezését. (Baranya Megyei Bíróság I. Bf. 77/1994. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás