PK BH 1995/89
PK BH 1995/89
1995.02.01.
A Balaton-parthoz vezető útra vonatkozó szolgalom alapításánál és megszüntetésénél figyelembe veendő körülmények [Ptk. 168. § (2) bek., 170. §].
A felperesek eredeti kereseti kérelme arra irányult: állapítsa meg a bíróság, hogy a perbeli ingatlanra - a természetben kijelölt útvonalon - elbirtoklással lejárási útszolgalmi jogot szereztek. A jogszerzésüket arra alapították, hogy a felperesek közül többen - Cz. L.-éktől, akik egykori tulajdonosai voltak az alperesi ingatlannak is - úgy szerezték meg a saját ingatlanuk tulajdonjogát, hogy az ingatlanok javára lejáró és fürdőzési szolgalmat kötöttek ki az alperesi ingatlan terhére. Ennek a szerződési kikötésnek a telekkönyvbe, illetőleg az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzése elmaradt. Az alperesi ingatlan terhére kialakított utat viszont évtizedeket meghaladóan ténylegesen és háborítatlanul használta a felperesi ingatlanok valamennyi tulajdonosa, illetve birtokosa.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperesek keresetének részben helyt adott. Az ítélet rendelkező részében megjelölt ingatlanok javára - az alperesi ingatlan terhére - a csatolt változási vázrajzon szereplő terjedelemben, átjárási útszolgalmi jog bejegyzését rendelte el. Kötelezte a felperesi telkek mindenkori tulajdonosait és használóit, hogy gondoskodjanak a szolgalmi út déli végén lévő kiskapu karbantartásáról, és azt kötelesek zárva tartani.
Az alperesek viszonkeresete folytán vizsgálat tárgyává tette azt, hogy a szolgalom fennmaradása a jövőben valamennyi felperesi ingatlan tekintetében indokolt-e vagy sem. Arra az álláspontra jutott, hogy a szerződésen alapuló szolgalom megszüntetésének nincsenek meg a feltételei, mert a szerződés céljához képest annak gyakorlására a jövőben is igényt tarthatnak. Az elbirtoklással szerzett szolgalom tekintetében viszont döntő jelentőséget tulajdonított annak a helyszínen tapasztalt ténynek, hogy a perbeli úton kívül - szerinte - két lehetőség is van arra, hogy az érintett felperesi ingatlanok használói lejárjanak. Legcélszerűbbnek mutatkozik az, hogy a szolgalmi úttól körülbelül 230 méterre lévő T. utcán keresztül veszik igénybe a lejárási lehetőséget. Így rájuk vonatkozóan megszüntethetőnek ítélte az elbirtoklással szerzett szolgalmat.
Az ítélet ellen, a keresetük elutasítása folytán érdekelt felperesek éltek fellebbezéssel, valamint az alperesek.
A másodfokú bíróság a felperesek fellebbezését alaposnak tekintette, az alperesek fellebbezését viszont megalapozatlannak. A másodfokú bíróság ezért részben megváltoztató döntést hozott, és valamennyi felperes vonatkozásában megállapíthatónak találta a szolgalmi jog megszerzését, ugyanakkor alaptalannak tekintette azt a viszontkereseti kérelmet, amely valamennyi felperesi ingatlanra vonatkozó szolgalom megszüntetésére irányult.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint téves a szolgalmi jog gyakorlásának különválasztása attól függően, hogy szerződésen vagy elbirtokláson alapszik. Azt kell figyelembe venni, hogy az elbirtoklással szolgalmat szerzők ingatlanának rendeltetésszerű használatához szükség van-e a szolgalom jövőbeni fenntartására vagy sem. A helyszíni szemle és tárgyalás alapján a másodfokú bíróság azt is megállapította, hogy a T. utcai lejárót 15 évvel ezelőtt 82 család létesítette, ők tartják fenn saját költségükön azóta is. A lejáró mérete, amely egy normál stégnek felel meg, nem teszi lehetővé, hogy azon több személy, több család is lejárjon. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a T. utcai lejáró tehát nem alkalmas a felperesek lejárásának biztosítására. Ugyancsak nem alkalmas - a távolság miatt - a T. utcai lejáró sem. Mindezekből következően valamennyi felperes ingatlana tekintetében megállapítható: nem nyert a perben bizonyítást olyan tény, amely indokolttá tenné, hogy a felperesi ingatlanok birtokosait a bíróság megfossza az évtizedeken át gyakorolt lejárási lehetőségtől.
A jogerős másodfokú határozat ellen - jogszabálysértésre hivatkozással az alperesek - terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet, amely a kereset elutasítására irányult. Elsődlegesen azért, mert a szolgalom szerintük létre sem jött. Másodlagos kérelmük az volt, hogy amennyiben mégis megállapítható a szolgalom létrejötte - akár szerződéssel, akár elbirtoklással -, a viszontkeresetüknek megfelelően szüntesse meg azt a Legfelsőbb Bíróság arra alapítottan, hogy az időközbeni közút megnyitásával oka-fogyottá vált.
A felülvizsgálati kérelmük alapjaként a következőkre hivatkoztak. Az ingatlan-nyilvántartásban bízva jóhiszeműen és visszterhesen szerezték meg az ingatlanuk tulajdonjogát. A felperesek nem tudtak olyan szerződéseket felmutatni, amely velük szemben hatályosulhatna. Jogelődjük előadásából nem tudtak arról, hogy a felperesek szerződéssel jogot szereztek. Állították továbbra is, hogy a jogelőd az átjárást csak szívességből engedélyezte. Ez a körülmény önmagában is kizárja azt, hogy a felperesek elbirtoklásra alapítsák a jogszerzésüket. A másodfokú bíróság ítéletében kifejtett indokokkal szemben az elsőfokú bíróság jogi álláspontját tartották helyesnek, miszerint különbséget kell tenni aközött, hogy szerződésen alapszik-e egy szolgalom vagy pedig azt elbirtoklással szerzik meg. Szerintünk ebben a részében helyes volt az elsőfokú bíróságnak az a döntése, amellyel a felpereseknek az elbirtoklásra alapított igényét elutasította abból a helyesen megállapított tényből következően, hogy az érdekelt felpereseknek a lejárata más módon is biztosítható.
Az alperesek sérelmezték ugyan azt is, hogy a másodfokú bíróság utóbb időben érkezettnek tekintette a felperesek fellebbezését, és azzal érdemben foglalkozott, viszont a Legfelsőbb Bíróság ennek a felülvizsgálati kérelemnek az elbírálását mellőzte, mert az e tárgyban hozott végzés - a Pp. 270. §-a (2) bekezdésének helyes értelmezése szerint - felülvizsgálati kérelemmel nem támadható.
A felperesek a felülvizsgálati ellenkérelmükben a jogerős határozat hatályban tartását kérték, valójában az abban kifejtett helyes indokokra hivatkozással.
Az alperesek felülvizsgálati kérelme az alábbi indokból nem alapos.
Az első és a másodfokú bíróság is a lehetséges bizonyítás foganatosításával, így elsődlegesen a helyszíni szemle tartásával, felderítette mindazokat a tényeket, amelyek a perbeli jogvita elbírálása szempontjából jelentőséggel bírnak. A bizonyítékok megfelelő mérlegelésével jutott a másodfokú bíróság arra a következtetésre, hogy az alperesek nem tudtak bizonyítani olyan tényt, amely a felperesek - valójában elbirtoklásra alapítható - jogszerzését kizárta volna, illetőleg megszüntetését indokolttá tenné. Nevezetesen nem bizonyították azt, hogy a jogelődök csak szívességi használatot engedélyeztek a felperesi ingatlanok használóinak. Azt sem bizonyították az alperesek, hogy a jogelődjüktől nem kaptak kellő tájékoztatást arra vonatkozóan, hogy a felperesek közül azok, akik a maguk javára szerződéssel is biztosítani kívánták a szolgalmi jogot, ezt a jogukat gyakorolták és rajtuk kívül mások is. Az alperesek az ingatlanuk megvásárlásakor bizonyságot szerezhettek, a ténylegesen kialakult birtokállapot alapján, az elkerített út láttán, hogy azt a felperesek igénybe veszik. Meggyőződhettek arról is, hogy ez az út azt szolgálja, hogy a távolabbi felperesi ingatlanok használói a legrövidebb úton megközelíthessék a víz partját, biztosított legyen a zavartalan lejárásuk [Ptk. 168. § (2) bek.].
Az alperesek eredménnyel azt sem sérelmezhetik, hogy - szemben az elsőfokú bíróság jogi álláspontjával - a másodfokú bíróság egységesen ítélte meg a megszerzett perbeli szolgalom jövőbeni fenntartásának szükségességét. Az a körülmény, hogy a perbeli úttól távolabb eső helyen, közútról is megközelíthetik a felperesi ingatlanok használói a Balatont, önmagában nem tette oka-fogyottá a szolgalmat. Különös tekintettel arra, hogy ez az állapot - a perben meghallgatott tanúk vallomásából következően - már évtizedet meghaladóan kialakult. Nem érdektelen, hogy az alperesek jogelődjei - a beavatkozók - sem igényelték, hogy a felperesek a perbeli úton történő átjárást, a közút igénybevételének lehetőségére tekintettel, szüntessék meg (Ptk. 170. §).
Az előzőekben kiemeltekre is tekintettel a másodfokú bíróság határozata nem tekinthető jogszabálysértőnek, így a felülvizsgálati kérelem alaptalansága folytán, a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának alkalmazásával, a támadott határozatot hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. I. 23. 177/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás