PK BH 1995/95
PK BH 1995/95
1995.02.01.
I. Ajándék visszakövetelése hitelezői igény kielégítési alapjának elvonására alapított jogcímen [Ptk. 582. § (3) bek., 203. §].
II. A felülvizsgálni kért jogerős ítélet hatályban tartása indokolásbeli módosítása mellett [Pp. 275/A. § (1) bek.].
Az I. r. alperes a felperes és volt házastársa, a II. r. alperes közös gyermeke. A perbeli ingatlant 1964-ben vásárolták meg a peres felek, 1/3-1/3-1/3. arányban. A felperes perbeli előadása szerint az akkor még kk. I. r. alperes tulajdonihányad-részének megvásárlása a felperes különvagyonából történt, ezért azon egyedül a felperest illette meg haszonélvezeti jog. A felperes és a II. r. alperes 1971-ben elváltak. Az I. r. alperes 1980-ban külföldre távozott, Ausztráliában él, vezetéknevét megváltoztatta, a felperessel kapcsolatot nem tart. Az I. r. alperes 1989-ben a tulajdoni illetőségét a II. r. alperesnek ajándékozta.
A felperes keresetében a Ptk. 582. §-ának (3) bekezdése alapján visszakövetelte az 1964-ben az I. r. alperesnek ajándékozott tulajdoni illetőséget. Ennek érdekében a Ptk. 203. §-a alapján kérte az alperesek közötti ajándékozási szerződés fedezetelvonó jellegének és vele szembeni hatálytalanságának a megállapítását is.
Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy a felperes a Ptk. 582. §-ának (3) bekezdése alapján, "jogosult az ajándékozás hatálytalanítását kérni", míg az alperesek közti ajándékozási szerződés a Ptk. 203. §-ának (1) és (2) bekezdései értelmében a felperessel szemben hatálytalan. Megkereste a földhivatalt, hogy a perbeli illetőségre a felperes tulajdonjogát jegyezze be.
A másodfokú bíróság megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét, és a keresetet elutasította. A másodfokú bíróság nem találta bizonyítottnak, hogy az 1964-es szerzés a felperes különvagyonából történt volna, ezért a felperes eleve csak 1/6-od tulajdoni illetőség visszakövetelésére lenne jogosult. A másodfokú bíróság szerint azonban az ajándék visszakövetelésének a feltételei nem állanak fenn. Az ajándékozás semmiféle határozott, konkrét feltételhez, elváráshoz nem volt kötve, arra egyszerűen csak a családi kapcsolat miatt került sor. Az I. r. alperes külföldre távozásának ténye, körülményei és a névváltoztatás egyébként nem ad alapot az ajándék visszakövetelésére, sem a Ptk. 582. §-ának (2) bekezdése, sem a (3) bekezdése alapján.
A jogerős ítélet ellen - jogszabálysértésre hivatkozással - a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, kérve annak megváltoztatását és az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság tévesen értékelte a bizonyítás anyagát, amikor nem találta megállapíthatónak az ajándék különvagyoni jellegét és amikor az I. r. alperesnek a felperessel szembeni magatartását nem találta olyannak, mint amely alapot ad az ajándék visszakövetelésére a Ptk. 582. §-ának (3) bekezdése alapján.
A II. r. alperes ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felperes a felülvizsgálati kérelemben lényegében a bizonyítékok értékelését támadta. A Legfelsőbb Bíróság azonban már több ügyben (pl. BH 1993/11/685. sz., BH 1994/2/86. sz.) .) kifejtette azt az álláspontját, hogy a felülvizsgálati eljárásban felülmérlegelésnek nincs helye. A Pp. 206. §-a szerinti szabad bírói mérlegeléssel megállapított tényállás csak akkor támadható sikerrel, ha az feltáratlan, iratellenes, logikai ellentmondást tartalmazó, vagy ha a bizonyítékok okszerűtlen mérlegelésén alapszik. Csak ezekben az esetekben tekinthető ugyanis a jogerős ítélet megalapozatlannak, s így jogszabálysértőnek. A jelen esetben azonban ez nem állapítható meg, a jogerős ítélet megalapozottan állapította meg, hogy az ajándék visszakövetelésének a Ptk. 582. §-ának (2) és (3) bekezdése szerinti előfeltételei nem állnak fenn. A Legfelsőbb Bíróság ezzel kapcsolatban mindenben egyetért a jogerős ítéletben kifejtett indokokkal.
Nem értett viszont egyet a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróságnak a Ptk. 203. §-ának (1) bekezdése alkalmazhatóságával kapcsolatos álláspontjával. A Ptk. 203. §-ának tipikus alkalmazási köre a hitelezői igények kielégítési alapjának elvonása. Elvileg nem kizárt a Ptk. 203. §-ának alkalmazása az ajándék visszakövetelése iránti igényekkel kapcsolatban, erre azonban csak kivételesen, meghatározott feltételek mellett kerülhet sor. A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint a perbeli esetben a Ptk. 203. §-a csak akkor lett volna alkalmazható, ha a felperes már valamilyen formában kifejezésre juttatta volna ajándék-visszakövetelési szándékát, és az I. r. alperes ezt követően, ennek ismeretében ajándékozta volna el az ingatlanrészt. Az alperesek közötti szerződés azonban megkötésekor semmiképpen sem irányulhatott a felperes ajándék-visszakövetelése iránti igénye kielégítési alapjának elvonására, mivel ilyen igényt a felperes addig még nem érvényesített. A felperes keresete tehát ez okból sem lehetett alapos.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján - a Ptk. 203. §-sal kapcsolatos indokolásbeli módosítással - hatályában fenntartotta a jogszabályoknak megfelelő jogerős ítéletet. (Legf. Bír. Pfv. VI. 21. 903/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás