• Tartalom
Oldalmenü

1995. évi XCVII. törvény indokolása

a légiközlekedésről

1996.07.01.
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A légiközlekedés alapvető szabályait a polgári repülésről szóló az 1981. évi 8. törvényerejű rendelet állapítja meg.
A jogszabály tartalma az időközben bekövetkezett társadalmi és gazdasági változások, valamint az Európai Megállapodás jogharmonizációs követelményei miatt elavult, megjelenési formája – a törvényerejű rendelet – a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény módosítását követően megszűnt.
Az előző indokokra tekintettel szükségessé vált a légiközlekedés új törvényi szabályozása. A törvényjavaslat az alábbi alapelvekre épül:
a) a magyar légtér szuverenitásának és a légiközlekedés szabadságának deklarálása,
b) a nemzetközi szemlélet megteremtése, a szabályozás beillesztése az európai jogrendbe,
c) a légiközlekedésnek és az egyéb, repüléssel kapcsolatos tevékenységeknek a magyar és a nemzetközi közlekedési, gazdasági rendszerbe való integrálása,
d) az országos repülőtéri hálózat alapelemeiként funkcionáló repülőterek működési feltételeinek kialakítása, a vállalkozások számára vonzóvá tétele,
e) a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően a felelősségbiztosítás előírása valamennyi légijárműre,
f) a környezetvédelem követelményeinek figyelembe vétele.
Az 1981-ben készült törvényerejű rendelet már sok tekintetben közelített azokhoz a sokoldalú nemzetközi egyezményekhez, amelyeknek hazánk is részese. Az európai közlekedésbe való integrálásunk, a nemzetközi polgári légiközlekedésben (ezen belül a kontinensek közötti légiközlekedésben) való részvételünk és országunk tranzitforgalom szempontjából is növekvő jelentősége szükségessé teszi, hogy az eddigieknél jobban igazodjunk ezekhez az egyezményekhez és általában az európai országok szabályaihoz belső szabályozásunkban.
A hatályos törvényerejű rendelet csak a szabályozás kereteit határozta meg, a polgári légiközlekedésre vonatkozó szabályok jelentős része utasításokban és légügyi előírásokban jelent meg. Jogrendünk demokratizálódása, a jogállamiság kialakulása szükségessé teszi, hogy a legfontosabb szabályokat az Országgyűlés, illetve – a törvény általános és a többi végrehajtási rendeletében – a Kormány határozza meg.
Széleskörű szabályozási feladatokat állapít meg a törvény tervezete a miniszterek részére is. E szabályok közül kiemelkednek a légiközlekedés biztonságára és a környezet védelmére vonatkozó rendelkezések.
A törvény tervezete összhangban áll az európai jogharmonizációs követelményekkel, az Európai Megállapodásban előirányzott magyar-EK légügyi egyezmény alapelveivel.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
Az 1. §-hoz
A Javaslat a törvény hatályát a magyar légtérben, illetve területen végzett légiközlekedésre, és az azzal összefüggő tevékenységekre, az ország határán kívül magyar légijárművel végzett légiközlekedésre, továbbá a légiközlekedésben és az azzal összefüggő tevékenységekben a résztvevő személyekkel, a légijárművekkel, a repülőterekkel és a légiközlekedéssel kapcsolatos létesítményekkel, berendezésekkel kapcsolatos jogviszonyokra terjeszti ki a nemzetközi és az európai gyakorlatnak megfelelően; az ICAO (Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet), ECAC (Európai Polgári Repülési Konferencia), EUROCONTROL (Légiközlekedés Biztonságáért Alapított Európai Szervezet) ajánlásai alapján.
A légiközlekedésre és a légiközlekedéssel összefüggő tevékenységre nem terjed ki a törvény hatálya abban az esetben, ha nemzetközi szerződés eltérően rendelkezik.
Nem terjed ki továbbá a törvény hatálya a Magyar Honvédség légvédelmi célú készültségi repüléseire.
A 2. §-hoz
A Javaslat 2. §-ának (1) bekezdése taxatív módon – a légiközlekedés szabályozásának a történetében először – meghatározza az államnak a légiközlekedéssel összefüggő feladatait és ezáltal kijelöli az állami szerepvállalás mértékét is.
A (2) bekezdés az állami feladatok mellé felelősöket rendel a Kormány, a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter (a továbbiakban: miniszter), továbbá a kormányzati munka-megosztás szerinti rendben az adott feladat ellátásáért felelős más miniszter (miniszterek) személyében.
A 3. §-hoz
A Javaslat a hatósági jogkör szabályozásánál elválasztja a polgári légiközlekedést az állami célú légiközlekedéstől.
A nemzetközi előírásokkal összhangban a polgári légiközlekedés hatósági feladatait – az ICAO ajánlása szerint – a miniszter közvetlen irányítása és felügyelete alatt működő légiközlekedési hatóság látja el.
Az állami célú légiközlekedéssel kapcsolatos hatósági feladatok a honvédelmi miniszter felügyelete alá tartozó katonai légügyi hatósághoz tartoznak.
A 4–9. §-hoz
A Javaslaton belül a légtérrel kapcsolatos szabályozásnak a légiközlekedés biztonsága szempontjából kiemelt jelentősége van. Ezen belül is alapvető fontosságú a légtér felségjogi meghatározása. Mindezek indokolják, hogy a magyar légtér fogalma szerkezetileg nem a definíciók között található, hanem az a légtérrel foglalkozó rész bevezető szakasza (4. § (1) bek.).
A meghatározást követi annak kinyilvánítása, hogy a Magyar Köztársaságot a magyar légtérben teljes és kizárólagos szuverenitás illeti meg (4. § (2) bek.).
A Javaslat felhatalmazást ad – egységes osztályozási rendszer felállításával – a miniszter és a honvédelmi miniszter részére ahhoz, hogy a magyar légtérnek a légiközlekedés által különböző mértékben igénybevehető részeit rendeletben jelöljék ki. A korlátozott légtér kijelölésében a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter is részt vesz.
A légtér használatának ellenőrzése is szükségessé teszi az egyes légterek kijelölését, a magyar légtér igénybevételének rendje szerint.
A 6–7. §-ok és a 9. § meghatározzák az igénybevétel feltételeit, a 10–11. §-ok pedig a jogosulatlan igénybevétel következményeiről rendelkeznek.
A 8. § az EK szabályokkal összhangban rendezi a légtér felügyeletét.
A 9. § szerint – a 19/1993. (I. 29.) Korm. rendelettel kihirdetett, az EUROCONTROL tagságunkból eredő kötelezettségeink alapján – a külföldi és a belföldi légtérhasználónak meghatározott díjat kell fizetnie a magyar légtér igénybevételéért.
A 10–11. §-hoz
Fontos hiányt pótol a Javaslat a magyar légteret jogosulatlanul használó légijárművekkel szemben alkalmazható – a nemzetbiztonság szempontjainak megfelelő és az emberi jogokat szem előtt tartó – eljárások meghatározásával és a jogtalan igénybevétel szankcionálásával.
A Javaslatnak ezek a szakaszai az 1971. évi 24. tvr.-rel kihirdetett Tokiói Egyezmény; az 1972. évi 8. tvr.-rel kihirdetett Hágai Egyezmény; az 1973. évi 17. tvr.-rel kihirdetett Montreali Egyezmény vonatkozó rendelkezésein alapulnak.
A 12–18. §-hoz
A Javaslatnak a légijármű nyilvántartására és azonosító jelzéseire vonatkozó szabályai lehetővé teszik a légijármű teljes életútjának követését, továbbá azt, hogy a légijárművet terhelő esetleges zálogjog és egyéb jog a légijármű lajstromból megismerhetővé váljék.
A lajstrom nyilvános, közhiteles nyilvántartás.
A lajstromozásra nem kötelezett polgári légijárművekről a légiközlekedési hatóság nyilvántartást vezet, ez is nyilvános.
A 19. §-hoz
A Javaslat szerint ma már légijárművet bárki tulajdonában tarthat, az üzemben tartás csak szakmai okokból korlátozható. Az üzemben tartási engedélyre vonatkozó szabályok szerint természetes személy esetében üzemben tartási engedélyre nincs szükség, mert azt a nemzetközi joggal és gyakorlattal összhangban álló okmányok helyettesítik. A tulajdonjogot ez esetben a lajstromozási bizonyítvány, az üzemben tarthatóságot pedig a légijármű légialkalmassági bizonyítványának érvényessége határozza meg. A légialkalmassági bizonyítvány érvényessége esetén a légijármű használatáért a légijármű parancsnoka felel.
Jogi személy esetében az üzemben tartási engedély szükségességét az indokolja, hogy a jogi személy a vállalkozási célú, vagy nonprofit tevékenységét működési engedély alapján gyakorolja, amelynek az üzemben tartási engedély a részét képezi.
A 20. §-hoz
Különleges engedélyek szükségesek a Javaslat szerint a légijárművön, repülőmodellen, valamint a légiközlekedési és légiközlekedéssel összefüggő tevékenység során rádióberendezés üzemben tartásához (ennek indoka a frekvenciaelosztással, illetőleg a légiközlekedés biztonságával függ össze); biztonsági okokból a polgári légijárműből mérőkamerás fénykép vagy képrögzítő felvétel készítéséhez; a veszélyes áru továbbításához (nemzetközi egyezmény alapján); légijárművel végzett egyéb gazdasági tevékenység folytatásához.
A 21. §-hoz
Különféle polgári rendezvényeken állami légijárművek is részt vehetnek, a katonai légyügyi hatóság engedélye alapján.
A 22–23. §-hoz
A Javaslat szerint a légiközlekedési és a légiközlekedéssel összefüggő gazdasági tevékenységek a légiközlekedési hatóság engedélyével folytathatók.
A Javaslat részletesen meghatározza azokat a feltételeket, amelyek alapján a Magyar Köztársaság területén székhellyel rendelkező magyar vagy külföldi vállalkozó engedélyt kaphat.
A székhellyel nem rendelkező külföldi vállalkozó nemzetközi szerződés vagy viszonosság alapján jogosult az engedélyre.
A 24–28. §-hoz
A polgári légiközlekedés meghatározó területe a légi személyszállítás és a légi árufuvarozás, ezeknek az alapvető szabályait a 24–26. §-ok tartalmazzák.
A Javaslat felhatalmazza a Kormányt arra, hogy rendeletben határozza meg a részletes szabályokat (27. §).
A légijárművel végzett egyéb gazdasági tevékenység végzésének szabályait a miniszter rendeletben állapítja meg (28. §).
A 29. §-hoz
A Javaslat nemzetközi szerződésnek megfelelően előírja, hogy a légijármű gyártásához, javításához és karbantartásához a légiközlekedési hatóság engedélye szükséges.
A tevékenység folytatásának szakszerűségét, a szakmai szabályok betartását a légiközlekedési hatóság bármikor ellenőrizheti.
A 30–32. §-hoz
A légijármű vezetők képzése a légiközlekedés biztonságát alapjaiban befolyásoló tevékenység, ezért a törvény tervezete szerint e tevékenység a légiközlekedési hatóság, illetve a katonai légügyi hatóság engedélyével folytatható (30. §).
A légiforgalmi irányító és tájékoztató szakszolgálatot ellátó személyek képzését a miniszter, illetve a honvédelmi miniszter által kijelölt intézetek végzik (31. §).
A lajstromozásra nem kötelezett légijárművek vezetőinek képzését a légiközlekedési hatóság engedélyével gazdálkodó szervezet vagy társadalmi szervezet (repülő, vagy ejtőernyős egyesület) végzi, amely a képzés feltételeiről és követelményeiről is gondoskodik (32. §).
A 33–36. §-hoz
A Javaslat szerint a légiközlekedési hatóság engedélye szükséges a nyilvános repülőrendezvény megtartásához, a légijármű bérbeadásához, a vállalati célú légiközlekedés és a társadalmi szervezet (pl. egyesület) keretében kifejtett nem gazdasági célú légiközlekedési, vagy légiközlekedéssel összefüggő tevékenység folytatásához.
Az utóbbi esetben a légisport szövetség a tagegyesületei és tagjai vonatkozásában a jogosult szerepét tölti be.
A 37–44. §-hoz
A Javaslat szerint a repülőterek két alapvető csoportba sorolhatók: nyilvános és nem nyilvános repülőtér. A nyilvános repülőtér lehet: kereskedelmi és nem kereskedelmi repülőtér. A nem nyilvános repülőtér kategóriájába a polgári célú nem nyilvános repülőtér és az állami repülések céljára szolgáló repülőtér tartozik.
A repülőtérre vonatkozó szabályok foglalkoznak a légiközlekedés biztonságával, a repülőtér igénybevételével, a zajterhelés elleni védekezéssel és az idegen ingatlannal kapcsolatos tennivalókkal.
A 45. §-hoz
A Javaslat alapján a jövőben a koncessziós szabályok csupán a nemzetközi kereskedelmi repülőtérre (Budapest Ferihegy Nemzetközi Repülőtér) vonatkoznának, az elmúlt két év tapasztalata ugyanis azt igazolja, hogy a többi – kisebb – repülőtér esetében a koncessziós szabályok szerinti működtetésre nincs igény.
A 46–49. §-hoz
A nemzetközi ajánlások alapján a légijármű akkor tekinthető műszakilag alkalmasnak, ha az elfogadott előírások szerint állították elő, tartják karban és az erről szóló hatósági igazolás érvényes.
A légialkalmasság követelményei és részletes műszaki előírásai fontos részét képezik a légiközlekedéssel kapcsolatos szabályoknak. Ezek igen terjedelmes szabályok – amelyek az egyéb közlekedési eszközök előállításával kapcsolatosaknál sokkal részletesebbek – és a légijárművek úgyszólván minden részével foglalkoznak. Nem csupán az alapvető követelményeket írják elő, hanem a légijármű alkalmazási területétől függően a tervezési paramétereket, a szerkezeti kialakítás és a repülési tulajdonságok megkívánt jellemzőit, továbbá a karbantartás szabályait is.
Az 50–51. §-hoz
A repülőtér rendeltetésszerű használatát külön jogszabályban meghatározott, technikai eszközökkel megfelelően ellátott szolgálatok biztosítják.
A repülőtér körzetét jogszabályban meghatározott akadály-jelzéssel kell ellátni.
Az 52. §-hoz
A Javaslat a szabályozásban alapvetően a Chicagoi Egyezmény 2. sz. függelékét (1971. évi 25. tvr 2. sz. függeléke) és más dokumentumokban előírtakat vette figyelembe.
Magyarország földrajzi helyzete miatt naponta 1000-nél több tranzit repülést kell irányítani a magyar légtérben, és a nemzetközi szabályok betartása alapvető fontosságú az állami repülések számára is.
Az 53. §-hoz
A nemzetközi szerződéseknek megfelelően a Javaslat előírja, hogy a lajstromozásra kötelezett vagy az állami légijárművet csak a légijármű vezetésére kiképzett és a légiközlekedési hatóság által kiadott szakszolgálati engedéllyel rendelkező személy vezethet.
Az 54–60. §-hoz
A légijármű parancsnoka a légiközlekedés biztonságát befolyásoló személy, tevékenysége élet- és vagyonmegőrzés szempontjából meghatározó.
A légijármű parancsnoka felelős a repülési feladat biztonságos végrehajtásáért és a repülési szabályok megtartásáért.
A 61–63. §-hoz
A légiforgalmi szolgálatok ellátásának feladatai szorosan összefüggnek az államnak a légiközlekedés biztonságával kapcsolatos garanciális kötelezettségeivel, ezért e tevékenységeket – néhány kivételtől eltekintve – állami szerveknek kell folytatniuk.
A 64–66. §-hoz
A Javaslat meghatározza a légiközlekedési baleset fogalmát (légijármű balesete, eltűnése, a légiközlekedés szabályainak megsértése miatt halál vagy súlyos személyi sérülés) és egyúttal arról rendelkezik, hogy azt ki kell vizsgálni.
Ugyancsak vizsgálni kell a rendkívüli repülőeseményeket, vagyis azokat az eseteket, amelyek légiközlekedési balesetet nem okoztak, de a légiközlekedés biztonságát veszélyeztették.
A szakmai vizsgálat célja nemcsak az ok megállapítása, hanem a hasonló esetek megelőzése érdekében szükséges intézkedések megtétele, kezdeményezése. A szakmai vizsgálatot a légiközlekedési hatóság, illetve a katonai légügyi hatóság folytatja le. A két hatóság együtt jár el, ha a légiközlekedési balesetben vagy a rendkívüli repülőeseményben polgári vagy állami légijármű, illetve polgári és állami légiforgalmi szolgálatok együttesen érintettek.
A légiközlekedési balesetet mindenki köteles haladéktalanul bejelenteni a rendőrhatóságnak. Ezen kívül a légijármű üzemben tartójának a bejelentést a légiközlekedési hatóság, illetve a katonai légügyi hatóság felé is meg kell tennie.
A 67–68. §-hoz
A légiközlekedés védelmének szabályaira az ICAO (Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet) és az ECAC (Európai Polgári Repülési Konferencia) részletes, megelőző intézkedéseket és javaslatokat dolgozott ki.
A Javaslat e szabályok belföldiesítésével nemzetközi kötelezettségnek tesz eleget.
A 69–70. §-hoz
A biztosítás szabályainak meghatározásával szabályozási hiányosságot szüntet meg a javaslat. A polgári légiközlekedés átalakulása Magyarországon piaci versenyhelyzetet teremtett a légijárművek egyes üzemeltetői között. A nemzetközi gyakorlatnak megfelelően a légiközlekedési szolgáltatások igénybe vevői, valamint harmadik személyek védelme érdekében történik a biztosítási kötelezettség törvényi szabályozásának megteremtése.
A 71. §-hoz
A Javaslatban található fogalom meghatározások a törvényben leggyakrabban használt fogalmak tartalmát jelenítik meg, megkönnyítve azzal a törvény értelmezését és segítve annak gyakorlati alkalmazását.
A 72. §-hoz
A Javaslatban említett kiadvány (AIP) a légtér használóinak rendszeres tájékoztatását szolgálja.
A 73. §-hoz
A Javaslat felhatalmazást ad a Kormány részére a törvény általános végrehajtási rendeletének megalkotására, a törvény egyes szakaszaihoz kapcsolódóan.
A 74. §-hoz
A Javaslat felhatalmazást ad miniszteri rendeletek kiadására.
A 75. §-hoz
A Javaslat (1) bekezdése felsorolja a törvény hatályba lépésével egyidejűleg hatályukat vesztő jogszabályokat.
A (2) és (3) bekezdés – a Javaslat 45. §-ában meghatározott új koncessziós szabályokkal összhangban – módosítja a vízügyi és egyes közlekedési törvények, törvényerejű rendeletek módosítása az 1991. évi XVI. törvénnyel összefüggésben című 1972. évi XXXIX. törvényt – amelynek 15. §-át hatályon kívül helyezi –; a Polgári Törvénykönyv 172. §-ának d) pontját; a koncesszióról szóló 1991. évi XVI. törvény 1. §-a (1) bekezdésének a) pontját.
A (4) bekezdés felhatalmazást ad – a nemzetközi polgári repülésről Chicagoban, az 1944. évi december hó 7. napján aláírt Egyezmény és az annak módosításáról szóló jegyzőkönyvek kihirdetéséről szóló 1971. évi 25. törvényerejű rendelet 3. §-ának kiegészítésével – arra, hogy az Egyezmény jegyzőkönyveit és függelékeit a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter rendelettel hirdesse ki.
_