PK BH 1995/98
PK BH 1995/98
1995.02.01.
A gyermek kiadására és elhelyezésére irányuló perek elhatárolása [Csjt. 75. § (1) bek., 76. § (1) bek., (4) bek., 93. §, 1989. XI. 20-i New York-i Egyezmény – 1991. évi LXIV. tv.].
A felperes és az alperesek leánya házasságát a bíróság 1990-ben felbontotta. A bontóperben kötött egyezség szerint a házasságból 1984. október 8-án született Márk nevű gyermeket a felek az anyánál helyezték el, rendezték a felperes és a gyermek közötti kapcsolattartást, és megállapodtak a házastársi közös lakás használatának megosztásában.
Az anya súlyosan megbetegedett, 1992 augusztusában a gyermekkel szülei, az alperesek hévízi lakásába költözött, és még ugyanebben az évben, november 4-én meghalt. A felperes a volt házastársa haláláról a soron következő kapcsolattartás alkalmával szerzett tudomást. A város jegyzője, mint elsőfokú gyámhatóság, határozatával megállapította, hogy a felperes szülői felügyeleti joga feléledt, felhívta ennek gyakorlására, az alpereseket pedig a gyermek kiadására. A köztársasági megbízott területi hivatal az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A gyermeknek a nagyszülőknél való elhelyezése érdekében az arra feljogosított hatóságok pert nem indítottak. Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alpereseket, hogy a gyermeket három napon belül, ingóságaival együtt adják ki a felperesnek. Ítéletének indokolása szerint az alperesek leányának halálával a felperes szülői felügyeleti joga - amely az anyánál való elhelyezéssel szünetelt - feléledt, és az alperesek a törvény értelmében kötelesek a gyermeket a gondozására és nevelésére köteles és jogosult szülőnek kiadni. A gyermek másnál történő elhelyezése érdekében nem indult per, de nem is merült fel adat arra, hogy a felperesnél való elhelyezése az érdekeit veszélyeztetné.
Az előzetesen végrehajthatónak nyilvánított ítélet alapján a felperes a gyermeket magához vette.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Indokolásában - az alperesek fellebbezésében foglaltakra tekintettel - kiemelte, hogy a perben nem merült fel arra utaló adat, amely szerint az apánál való elhelyezés a gyermek érdekét veszélyeztetné. A felperes és a gyermek kapcsolata jó, a kisfiú az apai környezetbe - ahol 1992 augusztusáig is lakott - beilleszkedett, a felperes a gyermek felügyeletét munkahelyi elfoglaltsága idején nevelőnő alkalmazásával biztosítja. A Gyermek jogairól szóló és az 1991. évi LXIV. törvénnyel a magyarjogrendbe iktatott New York-i Egyezmény értelmében a gyermeket szüleitől, ezek akarata ellenére nem lehet elválasztani, a szülőnek tehát a Csjt. 75. §-ának (1) bekezdése alapján nemcsak kötelezettsége, hanem joga is, hogy gyermekét nevelje. Mindezekre tekintettel a gyermeket jogtalanul maguknál tartó nagyszülőket az elsőfokú bíróság a Csjt. 76. §-ának (4) bekezdése értelmében helyesen kötelezte a gyermek kiadására.
Az alperesek a felülvizsgálati kérelmükben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és új eljárás elrendelését, továbbá azt kérték, hogy a Legfelsőbb Bíróság a gyermeket ideiglenes intézkedéssel náluk helyezze el. Álláspontjuk szerint a bíróság nem folytatta le a szükséges bizonyítást a felperes nevelési alkalmassága tekintetében, megsértette a Csjt. 95. §-át, amikor a gyermek gondozására nem az anya végrendeletében kijelölt gyámot - az alpereseket jogosította fel, és a nemzetközi "joggyakorlatra" való hivatkozás sem lehetett volna alap arra, hogy a bíróság "a magyar hatályos joggal ellentétben" hozza meg döntését. A felperes ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
A Csjt. 76. §-ának (4) bekezdése szerint a szülői felügyeletet gyakorló szülő, illetőleg a gyámhatóság a gyermek kiadását követelheti attól, aki a gyermeket jogtalanul tartja magánál. Az anya halálával a felperes szülői felügyeleti joga - amely addig a bontóperi egyezség értelmében szünetelt - feléledt, és ettől kezdve az alperesek a gyermeket - amint azt a gyámhatóság határozata is megállapította - jogtalanul tartották maguknál.
A gyermek kiadása iránti perben a Csjt. 76. §-ának (1) bekezdésében meghatározott körülmények vizsgálatára nem kerülhet sor, mert azok a gyermek elhelyezésének kérdésében irányadóak. Nincs lehetőség tehát annak vizsgálatára, hogy a szülői felügyeletre jogosult és köteles szülő "alkalmas-e" a gyermek gondozására és nevelésére, illetőleg van-e kellő ok arra, hogy a bíróság a gyermeket másnál helyezze el. Mindezeknek a kérdéseknek a vizsgálata a gyermekelhelyezési per keretébe tartozik, gyermekelhelyezési pert azonban az arra jogosult szervek (gyámhatóság, ügyész) nem indítottak.
A kifejtettekre tekintettel a jogszabályoknak megfelelően döntött a bíróság, amikor a gyermeket jogtalanul maguknál tartó alpereseket arra kötelezte, hogy a gyermeket a szülői felügyeletre jogosult szülőnek adják ki.
A felülvizsgálati kérelemben foglaltakra tekintettel megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy a felperes nevelési "alkalmatlanságára" a perben nem merült fel adat, ezért a bíróságot nem terhelte annak kötelezettsége sem, hogy megkeresse az arra jogosult szerveket: nem kívánnak-e a gyermek elhelyezésének megváltoztatása érdekében pert indítani (egyébként a perben az ügyész részt vett, és ilyen indítványt nem tett, sőt a felperes keresetével értett egyet). Alaptalan az alpereseknek arra való hivatkozása is, hogy őket a kiskorú "végrendeleti gyámjainak" kell tekinteni, mert a Csjt. 93. §-a értelmében, amíg szülői felügyelet fennáll, gyám kirendelése szóba sem jöhet. Végül a másodfokú bíróság nem a "nemzetközi joggyakorlatra" hivatkozott a magyar joggal szemben, hanem a Gyermek jogairól szóló, New Yorkban 1989. november 20-án kelt Egyezményre, amely az 1991. évi LXIV. törvénnyel történt kihirdetésével (Magyar Közlöny 129. szám) a belső jog részévé vált, így azt a bíróságoknak a jogviták eldöntésénél alkalmazniuk kell.
Az előadottakra figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogszabályoknak megfelelő jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta, és az alpereseket a 275/B. § szerint alkalmazott 78. §-ának (1) bekezdése alapján kötelezte a felperes felülvizsgálati eljárási költségének megfizetésére (Legf. Bír. Pfv. II. 22. 370/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás