PK BH 1995/99
PK BH 1995/99
1995.02.01.
I. Kiskorú gyermek bentlakásának figyelembevétel a volt házastársak ingatlanán fennálló közös tulajdon megszüntetése esetén a megváltási ár megállapításánál [Csjt. 77. § (1) bek., Pp. 206. §].
II. A felülvizsgálati kérelemben konkrétan meg kell jelölni a jogszabálysértést, nem elegendő korábbi beadványokra utalni [Pp. 270. § (1) bek.].
A peres felek 1975-ben kötött házasságát a városi bíróság ítéletével felbontotta. A felek közös tulajdonában levő házas ingatlan kizárólagos használatára az alperest jogosította fel, aki az ingatlant a házasságból 1977-ben és 1984-ben született gyermekekkel együtt lakja. A felperes az ingatlanból 1990 januárjában elköltözött, lakáshasználati jogának ellenértéke fejében az alperes 200 000 forintot megfizetett.
Az alperes - ítélet alapján - 1991. január 1. napjától havi 350 forint többlethasználati díjat fizet a felperesnek. Az elsőfokú bíróság ítéletével az ingatlanon fennálló közös tulajdont akként szüntette meg, hogy a felperes tulajdoni hányadát 238 544 forint megváltási ár ellenében az alperes tulajdonába adta.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú ítélet rendelkező részét azzal egészítette ki, hogy az alperes ingatlanhasználatidíj-fizetési kötelezettségét 1992. január 1-jétől június 30-ig terjedő időre havi 1810 forintra, 1992. július 1-jétől 1993. január 31-ig havi 2160 forintra emelte fel. Az így kiegészített elsőfokú ítéletet helybenhagyta. A jogerős ítélet indokolása szerinti az ingatlan beköltözhető forgalmi értéke a szakértői vélemény alapján 1 060 000 forint, amelyet az elsőfokú bíróság a jogszabályoknak és a bírói gyakorlatnak megfelelően a bentlakó kiskorú gyermekekre tekintettel helyesen csökkentett a beköltözhető és a lakott forgalmi érték különbözetének 20%-ával. További csökkentés azonban nem indokolt, figyelemmel arra is, hogy az alperes és a gyermekek által használt lakás háromszobás, nagy alapterületű (100 m2-es), és melléképületek is tartoznak hozzá. A 20%-os csökkentés alapján az ingatlan részben lakott forgalmi értéke 954 000 forint, amelyből az alperes által a fellebbezési eljárás során igazolt OTP-törlesztést (21 072 forint) valamint az egy összegben ténylegesen kifizetett hátralékot (88 281 forint) az elsőfokú ítélet meghozatalakor fennállott munkáltatói kölcsönt (11 251 forint) levonva, 833 396 forint a megosztandó közös vagyoni érték. Ennek a fele, vagyis 416 698 forint, továbbá többlethasználati díj címén 22 480 forint, összesen 439 178 forint illetné meg a felperest, amelybe az alperes által kifizetett 200 000 forint lakáshasználati jog ellenértékét beszámítva 239 178 forint járna a felperesnek, de felperesi fellebbezés hiányában a marasztalási összeg felemelésére nem kerülhetett sor. Az alperes nem igazolta azt az állítását, hogy az elszámolási időszakra 18 000 forint használati díjat megfizetett, és a nyugdíjfolyósító szerv igazolása szerint a felperesnek már gyermektartásdíj-hátraléka sincs vele szemben, ezért a megváltási ár ezeken a címeken nem csökkenthető.
A jogerős ítélet ellen - jogszabálysértésre hivatkozással - az alperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. Álláspontja szerinti az ingatlan beköltözhető forgalmi értékét a bíróságnak - a bentlakó két kiskorú gyermekre tekintettel - a beköltözhető és a lakott forgalmi érték különbözete 40%-ával kellett volna csökkentenie, és téves a többlethasználati díj összegének, valamint a hátraléknak a megállapítása is. Indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság keresse meg a nyugdíjfolyósító szervet annak tisztázása érdekében, hogy az alperest terheli-e gyermektartásdíj-hátralék.
A felperes ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelmet a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (4) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
A Pp. 270. §-ának (1) bekezdése értelmében a jogerős ítélet felülvizsgálatát jogszabálysértésre hivatkozással lehet kérni. Az alperes szerint a jogerős ítélet a Pp. 221. §-ának (1) bekezdését sérti, mert a bíróság a bizonyítékokból okszerűtlen következtetést vont le. A Pp. említett bekezdése azonban az ítélet indokolásának tartalmára nézve állít fel szabályokat, a bizonyítás eredményének mérlegelésére nézve a Pp. 206. §-a tartalmaz rendelkezéseket. Az alperes jogszabályi hivatkozása tehát téves, de a felülvizsgálati kérelem a Pp. irányadó rendelkezése alapján sem helytálló.
Volt házastársak ingatlanán fennálló közös tulajdon megszüntetése esetén a megváltási ár megállapításánál valóban figyelembe kell venni, hogy a bentlakó tulajdonostárs a lakást nemcsak a saját, hanem a vele együtt lakó kiskorú gyermekek érdekében is használja. A Csjt. 77. §-ának (1) bekezdése értelmében a kiskorú gyermek lakásának biztosítása mindkét szülőnek kötelezettsége. Ezért a bírói gyakorlat szerint abban az esetben, ha az ingatlant a bentlakó volt házastársa váltja magához, a bentlakás által okozott értékcsökkenés következményeit nem vagy csak bizonyos mértékben lehet reá hárítani. (PK 10. számú állásfoglalás I. pontjának indokolása, PJD. V. 50., VII. 61. és 63. számú eseti határozatok). Nincs azonban olyan jogszabály vagy bírói gyakorlat, amely általánosságban, valamennyi esetre kiterjedően meghatározná, hogy az értékcsökkenést gyermekenként milyen mértékben kell megállapítani. Ezt a bíróság mindig az eset összes körülményeinek mérlegelésével határozza meg.
Az eljárt bíróságok a bizonyítékok egybevetése alapján, a bizonyítékokat a maguk összességében értékelve, az ingatlan adottságait, használati módját, a gyermekek korát figyelembe véve, döntésüket kellően megindokolva jutottak arra a következtetésre, hogy a gyermek bentlakására tekintettel az adott esetben a beköltözhető és a lakott forgalmi érték különbözetének 20%-os csökkentése indokolt. Ennek a mérlegeléssel megállapított, okszerű és megindokolt következtetésnek a felülbírálatára (az ún. felülmérlegelésre) a felülvizsgálati eljárásban nincs jogi lehetőség. A többlethasználati díjjal kapcsolatban az alperes a felülvizsgálati kérelemben nem jelölte meg, hogy a jogerős ítéletet milyen alapon támadja, hanem a fellebbezésében foglaltakra utalt. A felülvizsgálati kérelem azonban önálló, rendkívüli jogorvoslat, amelyben a korábbi beadványokra hivatkozás - e jogorvoslat speciális jellegére tekintettel nem foghat helyt. A fellebbezésben foglaltakkal szemben a másodfokú bíróság a használati díj összegére és annak elszámolására vonatkozó álláspontját ítéletének 4. oldalán részletesen kifejtette, és döntése a jogszabályokkal összhangban áll. Ezért a használati díj tekintetében a Legfelsőbb Bíróság visszautal a jogerős ítélet indokolására.
A felülvizsgálati eljárásban bizonyításnak csak a Pp. 275. §-ának (1) bekezdésében meghatározott szűk körben van helye. Az alperes által kért bizonyítás - a nyugdíjfolyósító szerv megkeresése - nem tartozik ebbe a körbe. Egyébként a megkeresést a másodfokú bíróság foganatosította (l. a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság Pf. 11. sorsz. átiratát), így a kért bizonyítás szükségtelen is.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezéseit a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta, és az alperest a Pp. 275/B. §-a szerint alkalmazott 78. §-ának (1) bekezdése alapján kötelezte a felperes felülvizsgálati eljárási költségének megfizetésére.
Az alperes költségmentessége folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §-ának (1) bekezdése és 14. §-a alapján az állam terhén marad. (Legf. Bír. Pfv. II. 20. 325/1994. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás