BK BH 1996/1
BK BH 1996/1
1996.01.01.
Ha a rendőr az eljárás során mást tettleg bántalmaz, a hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazással bűnhalmazatban a szolgálatban kötelességszegés vétsége – a látszólagos alaki halmazat folytán – nem állapítható meg [Btk. 12. § (1) bek., 226. §, 348. § (1) bek.].
A megyei bíróság katonai tanácsa az I. r. rendőr főtörzsőrmester és a II. r. rendőr törzsőrmester vádlottakat hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás vétségében mondta ki bűnösnek, ezért mindkettőjüket 100 napi tétel - napi tételenként 120 forint - pénzbüntetésre ítélte, ezzel szemben a Btk. 348. §-ának (1) bekezdése szerint minősülő szolgálatban kötelességszegés vétsége miatt emelt vád alól a vádlottakat felmentette.
A tényállás szerint a vádlottak, mint szolgálatban levő rendőrök az ügyeletes tiszttől olyan utasítást kaptak, hogy a szolgálati gépkocsival induljanak B. községbe, mert onnan családi veszekedésről bejelentés érkezett. A vádlottakat a megadott címen a lakás kapujában a bejelentést tevő id. F. I. várta, és azonnal a lakásba mentek. A lakás előszobájába érve az ott tartózkodó ifj. F. I.-t a személyi igazolványának átadására szólították fel, melynek átvételét követően a személyi adatait felírták. Ennek során ifj. F. I.-t mindketten figyelmeztették arra, hogy a családját ne zaklassa, őket ne bántalmazza, mert ellenkező esetben a rendőrkapitányságra történő előállítására kerül sor. A vádlottak mintegy 15 percig tartózkodtak a lakásban, és a távozásukat megelőzően mindketten egy-egy alkalommal ifj. F. I.-t tenyérrel arcul ütötték, aki azonban a bántalmazás következtében sérülést nem szenvedett.
A katonai tanács - e tényállás alapján - a vádlottak bűnösségét az ügyészi váddal egyezően hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás vétségében állapította meg, és ezért szabott ki velük szemben büntetést.
A katonai ügyészség a vádlottakat 1-1 rendbeli, a Btk. 348. §-ának (1) bekezdésébe ütköző szolgálatban kötelességszegés vétségével is vádolta, ama tényállás alapján, hogy az intézkedés során ifj. F. I.-t a lakásának előszobájában egy-egy esetben arcul ütötték.
A katonai tanács álláspontja szerint azonban a vádlottak e tényállás alapján a szolgálatban kötelességszegés vétségét nem követték el. A Btk. 348. §-ának (1) bekezdése felsorolja azokat az elkövetési magatartásokat, amelyek alapján e bűncselekmény elkövetését meg lehet állapítani. Eszerint csak az valósítja meg a szolgálatban kötelességszegést, aki őr, ügyeleti vagy egyéb készenléti szolgálatban elalszik, szeszes italt fogyaszt, rendeltetési helyét elhagyja, vagy a szolgálat ellátására vonatkozó rendelkezést más módon súlyosan megszegi. Egyértelműen megállapítható, hogy a törvényhely első három fordulata a vádlottak esetében nem jöhet számításba. Ezért a bíróságnak csak a törvényhely 4. fordulatát kellett vizsgálnia, tehát hogy a szolgálat ellátására vonatkozó rendelkezést vagy rendelkezéseket más módon súlyosan megszegték-e. A bíróság álláspontja szerint a vádlottaknak az a cselekménye, hogy egy-egy esetben a sértettet arcul ütötték, nem minősül a szolgálat ellátására vonatkozó szabályok súlyos megszegésének. A rendőri intézkedésre előírt szabályokat kétségtelenül megszegték, mivel a sértettet minden alapos indok nélkül bántalmazták. A kényszerítő eszközök alkalmazását rögzítő szabályok taxatíve felsorolják azokat a módszereket és eszközöket, amelyek alkalmazására az intézkedő rendőrnek akkor van lehetősége, amikor az eljárás alá vont személy az intézkedéssel valamilyen formában szembeszegül. Megállapítható, hogy ilyen magatartás a sértett részéről nem volt tapasztalható, vele szemben tehát indokolatlan lett volna bármilyen, még a legenyhébb testi kényszer alkalmazása is. A vádlottak magatartása azonban nem minősül konkrét szabályszegésnek, amely olyan súlyú lenne, hogy megalapozza a Btk. 348. §-ának (1) bekezdése szerint minősülő szolgálatban kötelességszegés vétségét. Így a bíróság - megállapítva a bántalmazás tényét - a vádlottak cselekményét egységesen a Btk. 226. §-ába ütköző, hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás vétségének minősítette, de a Btk. 348. §-ának (1) bekezdésébe ütköző szolgálatban kötelességszegés vétsége miatt emelt vád alól bűncselekmény hiányában mindkét vádlottat felmentette. Az ítélet ellen a katonai ügyész a vádlottak részbeni felmentése miatt, bűnösségük szolgálatban kötelességszegés vétségében történő megállapítása és mindkét vádlottal szemben mellékbüntetésként rendfokozatban visszavetés alkalmazása végett jelentett be fellebbezést. A védő mindkét vádlott javára az ítélet bűnösséget megállapító részének a megalapozatlan volta miatt és erre tekintettel az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezése érdekében fellebbezett.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a katonai tanács a büntetőeljárási szabályokat megtartotta, a tényállást kellő körültekintéssel felderítette, és azt a bizonyítékok okszerű mérlegelésével állapította meg. A Legfelsőbb Bíróság rámutatott, hogy a vádlottak a szolgálatban kötelességszegés vétségének vádja alóli felmentését támadó ügyészi fellebbezés és a legfőbb ügyészi - ezzel azonos - indítvány nem alapos.
A Btk. 226. §-a szerint a hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás vétségét az a hivatalos személy valósítja meg, aki az eljárása során mást tettleg bántalmaz. E tényállás a szolgálatban eljáró katona elkövetők vonatkozásában nem valósítható meg a szolgálatban kötelességszegés nélkül. Az állandó bírói gyakorlat szerint látszólagos alaki halmazat folytán a hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazással bűnhalmazatban a szolgálatban kötelességszegés vétsége nem állapítható meg; ezekben az esetekben ugyanis a halmazat megállapításához elengedhetetlen, hogy a szolgálatban kötelességszegés tényállási elemei önállóan is maradéktalanul megvalósuljanak.
Nem tévedett tehát a katonai tanács, amikor nem látott bűnhalmazatot megállapíthatónak, ugyanakkor azonban tévesen járt el, amikor felmentő rendelkezést alkalmazott, mert a látszólagos alaki halmazattal kapcsolatos minősítési kérdéseknél kifejezett felmentésnek akkor sincs helye, ha a másik cselekmény nem állapítható meg.
Arra helyesen utalt az ügyészi fellebbezés, hogy az elsőfokú bíróság téves jogi indokokat fejtett ki a szolgálatban kötelességszegés kizárásánál. Nem az a döntő ugyanis, hogy a látszólagos alaki halmazatban álló magatartás a szolgálat ellátására vonatkozó szabályokat egyéb módon súlyosan sértette-e. A hivatalos eljárásban megvalósított bántalmazás természetszerűleg súlyosan sérti a szolgálat ellátására vonatkozó szabályokat is, ennek értékelése azonban kizárólag a Btk. 226. §-a szerinti minősítésben jelentkezik [BJD 10151. és BH 1995/5/263. szám].
A kifejtetteknek megfelelően a Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítélet felmentő rendelkezését mindkét vádlott tekintetében mellőzte.
Az elsőfokú bíróság által alkalmazott büntetéseket felülbírálva, a Legfelsőbb Bíróság a büntetés kiszabásánál irányadó körülmények feltárását helytállónak találta.
A vádlottak cselekményének tárgyi súlyára, az elkövetési körülményekre, bűnösségük fokára és a büntetés kiszabásánál irányadó további körülményekre tekintettel helyesen ismerte fel a katonai tanács azt, hogy a vádlottak és mások újabb és hasonló bűncselekmények elkövetésétől történő visszatartása a pénzbüntetéssel is elérhető. Ez a vádlottak eddigi kifogástalan szolgálatteljesítésére és a javukra jelentkező további enyhítő körülményekre tekintettel amellett is kétségtelen, hogy alapvető érdek fűződik az eljáró rendőrök hivatali bűncselekményektől - ezen belül többek között a hivatali eljárásban bántalmazásoktól - való visszatartásához.
A pénzbüntetés napi tételeinek száma - figyelemmel arra is, hogy a kezdeményező az I. r. rendőr főtörzsőrmester vádlott volt, ugyanakkor a járőrparancsnoki teendőket a II. r. rendőr törzsőrmester vádlott látta el - mindkét vádlottnál kellően kifejezi a cselekmény tárgyi súlyát. A II. r. vádlott vonatkozásában a napi tételnek megfelelő összeg is kellően igazodik a feltárt jövedelmi és vagyoni viszonyaihoz. Az I. r. vádlott azonban jelenleg a három kiskorú gyermekének az eltartásáról egyedül gondoskodik, így a 30 000 forintot megközelítő nettó fizetése és a családi pótlék együttesen is olyan alacsony jövedelmet jelent, amely mellett nem lehet indokolt, hogy az egynapi tételnek megfelelő összeg meghaladja a törvényi minimumot. Ezért a Legfelsőbb Bíróság az ítélet ezzel kapcsolatos rendelkezését megváltoztatta, és az I. r. vádlottnál a pénzbüntetés egynapi tételének megfelelő összeget 50 forintra mérsékelte.
Az első fokú ítélet további rendelkezéseit mindkét vádlottra nézve törvényesnek találta, ezért az ítéletet a megváltoztatással nem érintett részében helybenhagyta. (Legf. Bír. Bf. V. 935/1995. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás