PK BH 1996/102
PK BH 1996/102
1996.02.01.
A gyermekelhelyezési perben a pszichológus szakértő véleménye nem szorul kiegészítésre, ha az az elhelyezés szempontjából releváns körülményekre egyértelmű választ ad [Pp. 182. § (3) bek.].
A peres felek 1982-ben kötött házasságát a városi bíróság ítéletével felbontotta. A házasságból 1988. június 15-én született Miklós nevű gyermeküket a felperes férjénél helyezte el, és az alperest gyermektartásdíj fizetésére kötelezte.
A megyei bíróság végzésével az ítéletet a gyermekelhelyezésre és gyermektartásdíjra vonatkozó részeiben hatályon kívül helyezte, és ebben a körben az elsőfokú bíróságot újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasította, mert a tényállás további tisztázását látta szükségesnek, annak eldöntéséhez, hogy a gyermek a két, nevelésre egyaránt alkalmas szülő közül melyiknél nyerjen elhelyezést. Az elsőfokú bíróság - a megismételt eljárást követően meghozott - ítéletével a gyermeket az alperesnél helyezte el, a felperest gyermektartásdíj fizetésére kötelezte, és rendezte a közte és a gyermek közötti kapcsolattartást. Az ítélet indokolása szerint a peres felek a volt házastársi közös lakáson fennálló közös tulajdont akként szüntették, meg hogy a felperes az alperes tulajdoni illetőségét magához váltotta. Az alperes 1993. március 30-án a gyermeket - előzetes megbeszélés nélkül - magával vitte, és vele az azóta megvásárolt két és fél szobás ingatlanban lakik. A felperes - aki időközben élettársi kapcsolatot létesített - a gyermekkel a kapcsolatot rendszeresen tartja, hosszabb kirándulásokra is elviszi magával. A gyermek nevelésére mindkét szülő alkalmas. Az alperes a házasság megromlása okozta krízishelyzetben nagyobb mértékben fogyasztott szeszes italt, de ezzel - kezelés hatására - teljesen felhagyott, és a gyermeket megfelelően ellátja, gondozza. A pszichológus szakértői vélemény szerint a kisfiú mindkét szülőjéhez ragaszkodik, de anyját preferálja, az alperes adja részére "a folyamatos érzelmi megkapaszkodás biztonságát". A szakértőnek a tárgyaláson tett és a per egyéb adataival is összhangban álló kiegészítő véleménye alátámasztja megállapításai aggálytalanságát. Mindezek alapján a gyermeknek az alperesnél történő elhelyezése az, amely a gyermek kedvezőbb testi, erkölcsi és értelmi fejlődését biztosítja.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az ítélet indokolása szerint a felperes által a fellebbezési eljárás során becsatolt - a felperes és a gyermek vizsgálata alapján készült - pszichológusi magánszakértői vélemény nincs alapvető ellentétben az igazságügyi szakértői véleménnyel, mert szintén tartalmazza, hogy mindkét szülő alkalmas a gyermek nevelésére. Az alperes alkoholfogyasztása a házasság megromlására volt visszavezethető, abban viszont a felperes is közrehatott. Ez - az alperes nevelési alkalmasságát csökkentő - körülmény azonban elhárult, az alperes helyzete rendeződött, így az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok okszerű mérlegelése alapján, helyesen döntött.
A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. Elsődlegesen annak megváltoztatását, a gyermek nála (a felperesnél) való elhelyezését és az alperes gyermektartásdíj fizetésre kötelezését, másodlagosan - további bizonyítás lefolytatása érdekében - a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és új eljárás elrendelését kérte. Álláspontja szerint jogszabályt sértett a másodfokú bíróság, amikor a két szakértői vélemény közötti ellentmondások feloldása nélkül, a felperesnek erre vonatkozó bizonyítási indítványát mellőzve hozta meg döntését. A magánszakértői vélemény ugyanis nem áll összhangban az igazságügyi szakértői véleménnyel, mert azt a megállapítást tartalmazza, hogy a gyermek az anyját "bűntudattal" szereti, mivel apjánál jobban érzi magát.
Az alperes ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult. Álláspontja szerint a bíróság az aggálytalan igazságügyi pszichológus szakértői véleményt a per egyéb adataival összevetve és helyesen értékelve hozta meg döntését, amely a gyermek érdekével is összhangban áll.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében megsértett jogszabályként a Polgári perrendtartás több szakaszát is megjelölte. Kérelme - tartalmát tekintve - a Pp. 182. §-a (3) bekezdésének megsértését kifogásolja. E törvényhely szerint, ha a szakértői vélemény homályos, hiányos, önmagával, más szakértő leletével vagy a bizonyított tényekkel ellentétben állónak látszik, vagy helyességéhez egyébként nyomatékos kétség fér, a szakértő köteles a bíróság felhívására a szükséges felvilágosítást megadni, ha pedig ez nem vezet eredményre, más szakértőt kell véleményadásra felhívni. Az elsőfokú bíróság által kirendelt pszichológus szakértő véleménye mentes az említett hibáktól: a peres felek és a gyermek szakértői vizsgálata alapján a bíróság által feltett kérdésekre egyértelmű és a per egyéb adataival összhangban álló válaszokat adott. A felperes észrevételeire tekintettel a bíróság a szakértőt a tárgyaláson is meghallgatta, aki a szakértői véleményét részletesen megindokolta, és további adatokkal és érvekkel támasztotta alá. Nem sértett tehát jogszabályt az elsőfokú bíróság, amikor a felperes újabb szakértő kirendelésére irányuló bizonyítási indítványának nem adott helyt, hanem ítéletet hozott. A jogszabályoknak megfelelően járt el a másodfokú bíróság is, amikor a felperes által a fellebbezéséhez csatolt magánszakértő véleménye alapján nem látott okot a bizonyítás kiegészítésére. Az egyik fél felkérése alapján készült magánszakértői vélemény ugyanis bizonyítékként nem, hanem csak mint a fél álláspontja vehető figyelembe. A magánszakértői vélemény kizárólag a felperes és a gyermek vizsgálata alapján készült, és nem is tartalmaz olyan új adatot, amelyre tekintettel a bíróságnak az igazságügyi szakértőt ismételten meg kellett volna hallgatnia.
A Legfelsőbb Bíróság kiemeli, hogy az alperes a házasság megromlása és a válás okozta válsághelyzetből kikerülve önálló egzisztenciát tudott maga és a gyermek számára teremteni, a kisfiút 1993 márciusa óta kifogástalanul ellátja, a felperesnek a gyermekkel való kapcsolattartást széleskörűen biztosítja. Ezért a jelenlegi helyzet fenntartása - ti. a gyermeknek a két, nevelésre egyaránt alkalmas szülő közül az alperesnél történő elhelyezése - szolgálja a gyermek mindenek felett álló érdekét.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta, és a felperest a Pp. 275/B. §-ára tekintettel alkalmazott 78. §-ának (1) bekezdése alapján kötelezte az alperes felülvizsgálati eljárási költségének viselésére. (Legf. Bír. Pfv. II. 20 842/1995. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás