1060/B/1996. AB határozat
1060/B/1996. AB határozat*
2002.12.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének megállapítására, és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztárak befektetési és gazdálkodási szabályairól szóló 281/2001. (XII. 26.) Korm. rendelet 19. § (2) bekezdése, valamint az önkéntes kölcsönös egészség- és önsegélyező pénztárak egyes gazdálkodási szabályairól szóló – módosított – 268/1997. (XII. 22.) Korm. rendelet 10. § (2) bekezdésének d) és e) pontja, illetve 16. § (2) bekezdésének d) és e) pontja alkotmányellenességének megállapítása és megsemmisítése iránti indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozó beadványában sérelmezte azon jogszabályi rendelkezéseket, melyek az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárak által szolgáltató szervezetként igénybeveendő letétkezelő és a vagyonkezelő között tiltja a 10%-ot meghaladó közvetlen és közvetett tulajdonosi kapcsolatot, s ugyancsak kizárja, hogy a letétkezelő és a vagyonkezelő 10–10%-ot meghaladó mértékben ugyanannak a természetes vagy jogi személynek a tulajdonában legyen.
Az indítványozó álláspontja szerint joggal való visszaélés történt, mely által a jogalkotó megsértette az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság elvét, s az Alkotmány 9. § (2) bekezdésében rögzített vállalkozáshoz való jogot is azáltal, hogy korlátozta a szerződéskötés szabadságát. Az indítványozó szerint a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény rendelkezéseibe is ütközik a kifogásolt szabályozás, mivel nem törvényi szinten rendezi a gazdasági rend tulajdonviszonyokat érintő kérdéseit.
A sérelmezett rendelkezések alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az indítványozó.
II.
Az indítvány által érintett Alkotmányszakaszok:
2. § (1) bekezdés: „A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.”
9. § (2) bekezdés: „A Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát.”
Az indítványban megjelölt további jogszabályi rendelkezések:
A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) 4. §-a szerint:
„A gazdasági rendre vonatkozóan törvényben kell szabályozni különösen
a) a tulajdonviszonyokat, a magánszemélyek és a jogi személyek vagyoni viszonyait,
(…)”
Az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztárak befektetési és gazdálkodási szabályairól szóló 281/2001. (XII. 26.) Korm. rendelet 19. § (2) bekezdése:
„A pénztári szolgáltató és a letétkezelő között sem közvetlen, sem 10%-ot meghaladó közvetett tulajdonosi, sem egyéb olyan gazdasági kapcsolat nem lehet, amely összeférhetetlen a letétkezelői feladatok ellátásával.”
Az önkéntes kölcsönös egészség- és önsegélyező pénztárak egyes gazdálkodási szabályairól szóló 268/1997. (XII. 22.) Korm. rendelet
10. § (2) bekezdése: „A pénztár nem bízhatja meg pénztári letétkezeléssel azt a szervezetet,
(…)
d) amely 10%-ot meghaladó mértékben közvetlenül vagy közvetve tulajdonosa a pénztár vagyonkezelőjének,
e) amelynek 10%-ot meghaladó mértékben tulajdonosa olyan természetes vagy jogi személy, aki a pénztár vagyonkezelőjében 10%-ot meghaladó mértékű tulajdonnal rendelkezik.”
16. § (2) bekezdése: „Nem bízható meg vagyonkezeléssel az a gazdasági társaság,
(…)
d) amely 10%-ot meghaladó mértékben közvetlenül vagy közvetve tulajdonosa a pénztár letétkezelőjének,
e) amelynek 10%-ot meghaladó mértékben tulajdonosa olyan természetes vagy jogi személy, aki a pénztár letétkezelőjében 10%-ot meghaladó mértékű tulajdonnal rendelkezik.”
III.
Az indítvány az alábbiak szerint megalapozatlan.
1. Az érdemi vizsgálat megkezdése előtt az Alkotmánybíróság észlelte, hogy az indítványozó által megjelölt jogi szabályozás terén változás történt.
Az indítványozó eredeti beadványában az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárak egyes gazdálkodási szabályairól szóló 6/1994. (I. 21.) Korm. rendeletet támadta, amelyet azonban 1998. január 1-jével hatályon kívül helyezett az önkéntes kölcsönös egészség- és önsegélyező pénztárak egyes gazdálkodási szabályairól szóló 268/1997. (XII. 22.) Korm. rendelet. Tekintettel arra, hogy a sérelmezett jogszabályi rendelkezést ez utóbbi rendelet is tartalmazta, ezért az indítványozó eredeti kérelmét fenntartva a hatályos szabályozásra való tekintettel kérte az alkotmánybírósági eljárás lefolytatását. Időközben ez utóbbi jogszabály is módosításra került – az indítványozó által szintén sérelmezett – az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztárak befektetési és gazdálkodási szabályairól szóló 267/1997. (XII. 22.) Korm. rendeletet hatályon kívül helyező és 2002. január 1-jével annak helyébe lépő, az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztárak befektetési és gazdálkodási szabályairól szóló 281/2001. (XII. 26.) Korm. rendelet által.
Az Alkotmánybíróság áttekintve az indítvány benyújtását követően lezajlott jogszabályváltozásokat, megállapította, hogy a jelenleg hatályos jogi szabályozás az eredeti kérelemben foglaltakkal megegyezően továbbra is tartalmazza a sérelmezett előírásokat, ezért az érdemi vizsgálat lefolytatásának van helye.
2. Az érdemi vizsgálat során az Alkotmánybíróság elsőként áttekintette az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében rögzített jogállamisággal kapcsolatosan kifejtett korábbi álláspontját.
2.1. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdése kimondja, hogy: „a Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.” Az Alkotmánynak ez az általános rendelkezése a köztársaság alapértékeit nyilvánítja ki, melyeket az alaptörvény további rendelkezései részleteznek, azonban e szabályok nem töltik ki teljesen ezen alapértékek tartalmát, ezért ezek értelmezése az Alkotmánybíróság egyik fontos feladata. Amint azt a 9/1992. (I. 30.) AB határozatban az Alkotmánybíróság rögzítette: „noha az Alkotmánybíróság a jogszabályok alkotmányossági felülvizsgálata során a vizsgált rendelkezésnek elsősorban az Alkotmány valamely konkrét rendelkezésével való összhangját vizsgálja, ez nem jelenti azt, hogy az általános rendelkezéseket formális deklarációnak tekinti, s az alapelveknek pusztán kisegítő, másodlagos szerepet szánna.” [9/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992. 59., 64–66.]
A jogállamiság, mit általános alapelv tartalmi elemeit az Alkotmánybíróság egyes konkrét ügyek kapcsán különböző szempontokból közelítette meg. Ezek közül az egyik leggyakoribb jogállamiság-értelmezés – az Alkotmányban szövegszerűen nem szereplő – jogbiztonság fogalmából indul ki.
Az Alkotmánybíróság számos határozatában kifejtette, hogy a jogállam alapvető, nélkülözhetetlen eleme a jogbiztonság, mely az állam – s elsősorban a jogalkotó – kötelességévé teszi annak biztosítását, hogy a jog egésze, egyes részterületei és az egyes jogszabályok is világosak, egyértelműek, működésüket tekintve kiszámíthatóak és előreláthatóak legyenek a norma címzettjei számára. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy a jogbiztonság elve tág mérlegelési és döntési lehetőséget hagy a jogalkotó számára, hiszen a jogállamiság más elvek érvényesülését is megköveteli. [pl.: 9/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992. 59., 64–66.; 11/1992. (III. 5.) AB határozat, ABH 1992. 77., 82., 84–85.]
2.2. Az Alkotmánybíróság azonban a 32/1991. (VI. 6.) AB határozatában kimondta „A Polgári Törvénykönyv 5. § (1) bekezdésében tiltott joggal való visszaélés az alanyi jogok gyakorlására vonatkozóan állít fel tilalmat, s ez a rendelkezés a törvényhozás közjogi aktusára nyilvánvalóan nem alkalmazható.” (ABH 1991, 146., 165.)
Fentieket szem előtt tartva az Alkotmánybíróság az indítványt e tekintetben elutasította.
3. Az indítványozó álláspontja szerint az Alkotmány 9. § (2) bekezdésébe ütköző módon szabályozta a jogalkotó a pénztári letétkezelő és a vagyonkezelő közötti viszonyt azzal, hogy a közöttük kötendő szerződés tekintetében korlátozta a szerződéskötési szabadságot.
3.1. Az Alkotmány 9. § (2) bekezdésében rögzített vállalkozáshoz való jog kérdésével az Alkotmánybíróság már több ízben foglalkozott. E téren kialakult gyakorlata szerint a vállalkozás joga azt jelenti, hogy bárkinek Alkotmány biztosította joga a vállalkozás, azaz üzleti tevékenység kifejtése. Ugyanakkor a vállalkozóvá válás és a vállalkozóként működés is bizonyos az állam által biztosított feltételrendszerben történik. E feltételek lehetnek szakmai, vagy akár gazdaságpolitikai szempontúak, lényegét tekintve azonban megállapítható, hogy a vállalkozás joga nem abszolutizálható és nem korlátozhatatlan, a vállalkozás joga annyit jelent – de annyit alkotmányos követelményként feltétlenül –, hogy az állam ne akadályozza meg, ne tegye lehetetlenné a vállalkozóvá válást. [pl.: 54/1993. (X. 13.) AB határozat, ABH 1993. 340., 341–342.; 1174/B/1996. AB határozat, ABH 1999. 571., 572–573.] Amennyiben e kötelezettségének a jogalkotó eleget tesz meglehetősen nagy szabadságot élvez a gazdasági jogi viszonyok tartalmának meghatározása terén. [13/1995. (III. 1.) AB határozat, ABH 1995. 77., 79.]
3.2. Az indítványozó által felvetett szerződéses szabadság kérdése szintén nem ismeretlen az Alkotmánybíróság gyakorlatában.
Az Alkotmánybíróság egy korábbi határozatában már megfogalmazta a szerződéses szabadság mibenlétét. E szerint a szerződési szabadság a klasszikus polgári jogi értelemben a szerződés megkötése vagy meg nem kötése közötti választásban, a szerződő fél kiválasztásának, a szerződési típus megválasztásának és a szerződés tartalma meghatározásának szabadságát jelenti. Olyan intézmény, mely meghatározott közgazdasági teória terméke, konkrét megjelenési formája az állami beavatkozás terjedelmétől és intenzitásától függ. (327/B/1992. AB határozat, ABH 1995. 604., 606.)
Fontos megjegyezni, hogy az Alkotmány nem nevesít szerződési szabadság néven alkotmányos tételként alapvető jogot, azt az Alkotmánybíróság az Alkotmány 9. § (1) bekezdéséből vezette le, és mint a piacgazdaság lényegi elemét fogja fel. Az Alkotmánybíróság felfogásában tehát a szerződési szabadság az Alkotmány által védett jog, melynek garanciáit a Ptk. tartalmazza. Abból a tényből, hogy az Alkotmányban nem ismeri el a szerződési szabadságot alapvető jogként vagy állampolgári jogként, következik, hogy a szerződési szabadságra nem vonatkozik az Alkotmány 8. § (2) bekezdésében foglalt, alapvető jogok lényeges tartalma korlátozására vonatkozó tilalom. Vagyis a szerződési szabadság nemcsak más alapvető jogok védelméhez szükséges, elkerülhetetlen esetekben korlátozható. Ugyanakkor e korlátozásnak is vannak garanciális szabályai, azaz nem ütközhetnek az Alkotmány más (pl.: diszkrimináció tilalmát rögzítő) előírásaiba. [13/1990. (VI. 18.) AB határozat, ABH 1990. 54–55.; 1414/D/1995. AB határozat, ABH 1999. 539., 541.; 327/B/1992. AB határozat, ABH 1995. 604., 607.; 897/B/1994. AB határozat, ABH 1995. 722., 726.; 31/1998. (VI. 25.) AB határozat, ABH 1998. 240., 243.; 6/1999. (IV. 21.) AB határozat, ABH 1999. 90., 95.]
A gazdasági viszonyok alakítása terén tehát a jogalkotó igen nagy szabadsággal bír, széles mérlegelési jogának korlátait az Alkotmány előírásai jelentik. Ugyanakkor azonban maga az Alkotmány nem tartalmaz további részletszabályokat a gazdasági élet szabályozása tekintetében a jogalkotó számára. Annak megítélése, hogy az adott cél megvalósítása érdekében a jogalkotó milyen szabályozást alkalmaz mindaddig mérlegelési jogkörén belül marad, míg azzal valamely az Alkotmányban rögzített előírás nem sérül. Ezen túlmenően azonban a jogszabályok gazdasági szempontból történő vizsgálata, azok hatékonyságának, célszerűségének elemzése nem tartozik az Alkotmánybíróság feladatkörébe.
Mindezek mellett fontos megjegyezni, hogy jelen ügyben vizsgált jogi szabályozás megalkotásakor a jogalkotó által elérni kívánt cél a gazdasági élet tisztasága, a szereplők viszonyainak átláthatósága, az összefonódások elkerülése, a gazdasági verseny – alkotmányosan védett – biztosítása, tisztaságának garantálása, s ezen keresztül a nyugdíjpénztári tagok érdekeinek védelme volt. A sérelmezett jogszabályi előírások e cél elérésének fontos és meghatározó elemei, annak, hogy – mint az indítványozó állítja – a jogalkotó azt egy másik terület szabályi köréből emelte át, nincs szerepe az alkotmányossági vizsgálat során.
Fentieket összegezve az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a sérelmezett jogszabályi rendelkezések révén a jogalkotó nem önkényesen, hanem más fontos érdekek védelme céljából korlátozta a szerződéskötési szabadságot, így alkotmánysértés e téren nem valósult meg.
4. Az indítványozó a továbbiakban a Jat. azon rendelkezésének sérelmére is hivatkozik, mely szerint törvényi szabályozást igényel a gazdasági rendre vonatkozó tulajdonviszonyokat érintő kérdések köre.
Egy korábbi határozatában az Alkotmánybíróság már foglalkozott a Jat. szabályainak az alkotmányosság vizsgálata során betöltött szerepével. E körben az Alkotmánybíróság kimondta, hogy az Alkotmány 7. § (2) bekezdésének értelmében ugyan a jogalkotás rendjét törvény szabályozza, amelynek elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges, ez azonban önmagában nem teszi alkotmányos szabállyá a jogalkotásról szóló törvény normáit. A Jat. egyes szabályainak figyelmen kívül hagyása önmagában nem vezet az adott jogszabály alkotmányellenessége megállapításához. (496/B/1990. AB határozat, ABH 1991. 493., 495.)
Az indítványozó által felvetett kérdés tekintetében pedig szintén több ízben kifejezésre juttatta az Alkotmánybíróság azon álláspontját, miszerint nem lehet minden, a tulajdonnal kapcsolatos jogi szabályozást törvényi szinten megvalósítani. Az Alkotmánybíróság a 64/1991. (XII. 17.) AB határozatában leszögezte, hogy: „…nem mindenfajta összefüggés az alapjogokkal követeli meg a törvényi szintű szabályozást. Valamely alapjog tartalmának meghatározása és lényeges garanciáinak megállapítása csakis törvényben történhet, törvény kell továbbá az alapjog közvetlen és jelentős korlátozásához is. Közvetett és távoli összefüggés esetében azonban elegendő a rendeleti szint is. Ha nem így lenne, mindent törvényben kellene szabályozni Ebből az következik, hogy mindig csak a konkrét szabályozásról állapítható meg, hogy – az alapjoggal való kapcsolata intenzitásától függően – törvénybe kell-e foglalni vagy sem.” (ABH 1991. 297., 300.)
Az indítványozó által sérelmezett szabályozást megvizsgálva az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az nem áll közvetlen és jelentős kapcsolatban a tulajdonhoz való joggal, mint alkotmányos alapjoggal, hiszen a jogalkotó nem tulajdoni szabályozást alkotott, hanem meghatározott pénzügyi tevékenység gyakorlásának feltételeit rögzítette, így e tekintetben a kormányrendeleti forma nem sérti a Jat. előírását.
5. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglaltak szerint határozott.
Budapest, 2002. december 17.
Dr. Bagi István s. k., Dr. Czúcz Ottó s. k.,
alkotmánybíró előadó alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás