1124/D/1996. AB határozat
1124/D/1996. AB határozat*
1999.06.01.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálata iránt előterjesztett indítvány és alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 272. § (1) bekezdés második mondata alkotmányellenességének megállapítására és visszamenőleges hatályú megsemmisítésére irányuló indítványt, valamint e jogszabályi előírás alkotmányellenességére alapozott alkotmányjogi panaszt elutasítja.
Indokolás
1. A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 272. § (1) bekezdése ezt a rendelkezést tartalmazza:
,,A felülvizsgálati kérelmet az első fokú határozatot hozó bíróságnál a határozat közlésétől számított hatvan napon belül kell benyújtani kettővel több példányban, mint ahány fél a perben érdekelve van. A felülvizsgálati kérelem benyújtására előírt határidő elmulasztása esetén az elmulasztott határidő utolsó napjától számított harminc nap elteltével igazolásnak akkor sincs helye, ha a mulasztás csak később jutott a fél tudomására, vagy az akadály csak később szűnt meg.”
Egyik indítványozó példákkal igazolja, hogy a ,,vétlen mulasztásnak számtalan esete fordulhat elő”; a rövid határidő előírása miatt a Pp. idézett bekezdésének második mondata ,,csak elméletileg és formálisan biztosítja az igazolás lehetőségét, ezért ... sérti az Alkotmány 57. § (5) és 8. § (2) bekezdéseiben foglaltakat”.
Egy másik indítványozó ugyancsak a rendelkezés második mondatát támadva úgy véli, hogy ,,a fenti eljárásjogi rendelkezés alkotmányellenes; a III. fokú bírósághoz [Alkotmány 57. § (1) bekezdés] és az igazságos tárgyaláshoz való alapjog alapvető gátja ..., alkotmányellenes azon okból is, mert embertelenséget és megaláztatást okoz a jogalany számára [Alkotmány 54. § (2) bekezdés], hiszen előre nem látott körülmény miatt keletkezett jogellenes állapot megszüntetését (reperációját) tilalmazza”.
E második indítványozó a Legfelsőbb Bíróság, mint felülvizsgálati bíróság Mfv. II. 10.117/1996/3. számú végzésére hivatkozással – egyébként törvényes határidőben – benyújtott alkotmányjogi panaszában azt adja elő, hogy a Pp. támadott mondata miatt a munkaügyi perében másodfokon meghozott ítélet ellen előterjesztett felperesi felülvizsgálati kérelme elutasítása következtében ,,tudatán és hibáján kívül elesett az ügye III. fokú elbírálásától”. Felülvizsgálati kérelmét ugyanis – a pártfogó ügyvéd kijelölésének hosszadalmasságából adódó jogvesztő határidő megelőzése érdekében – jogi képviselő nélkül nyújtotta be. Az első fokú bíróság ugyanis a kirendelt ügyvédi irodának elkésetten küldte ki ellenjegyzésre a felülvizsgálati kérelmet, s azt a kijelölt pártfogó ügyvéd ugyancsak késedelmesen juttatta vissza a bíróságnak. Az indítványozó által ,,nem valós, hanem egy fiktív” határidő-mulasztásnak minősített indokokat a Legfelsőbb Bíróság nem vizsgálta, hanem mivel a ,,60, illetve 30 napos határidő eltelt, ... a felperes felülvizsgálati kérelmét, mint elbírálásra alkalmatlant, hivatalból elutasította”.
2. Az indítványok megalapozatlanok.
2.1. Az Alkotmány 8. § (2) bekezdése azt tartalmazza, hogy alapvető jog lényeges tartalmát törvény sem korlátozhatja. Az Alkotmány 57. § (5) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy a törvényben meghatározottak szerint lehet jogorvoslattal élni a jogot vagy jogos érdeket sértő bírói döntés ellen.
A jogorvoslathoz való jog – mint alapvető jog – azonban csak a rendes jogorvoslatra vonatkozik. A felülvizsgálat, mint rendkívüli jogorvoslat, a rendes jogorvoslaton túlmutató többletlehetőség, nem hozható összefüggésbe az Alkotmány 8. § (2) és 57. § (5) bekezdésével. A rendkívüli jogorvoslat tartalmát és korlátait ezért a törvényhozónak – az egyéb alkotmányi rendelkezésekkel összhangban (pl. diszkrimináció tilalma) – teljes szabadságában áll megállapítani. Ezt fejezte ki részletesen az Alkotmánybíróság 1/1994. (I. 7.) számú határozata (ABH 1994. 29. 38.), s ezt az elvet érvényesíti azóta is az Alkotmánybíróság megannyi döntésében. [Pl. a 23/1995. (IV. 5.) AB határozat – ABH 1995. 115. 120; az 1320/B/1993. AB határozat – ABH 1995. 683. 686., stb.]
Az Alkotmány 54. § (2) bekezdése, mely a kegyetlen, embertelen, megalázó elbánásnak való alávetést tiltja, és az Alkotmány 57. § (1) bekezdése, mely szerint mindenkinek joga van arra, hogy perbeli jogait és kötelességeit a független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el, úgyszintén nem érinti a támadott mondatot és ezért nem is hozható kapcsolatba a felülvizsgálat jogintézményének törvényi rendezésével.
2.2. Az Országgyűlés az 1996. december 17-i ülésnapján – ugyancsak az alkotmányos jogalkotói szabadság birtokában – elfogadta a Pp. módosításáról szóló 1996. évi CXXII. törvényt. E törvény a Pp. 259/A. §-aként beiktatta a ,,kifogás” jogintézményét:
,,(1) A másodfokú eljárásban, illetve a felülvizsgálati eljárásban hozott olyan végzés ellen, amely ellen az első fokú eljárásban fellebbezésnek lenne helye, a végzés közlésétől számított 8 napon belül az érdekelt kifogással élhet. Az elmulasztott határidő utolsó napjától számított l5 nap elteltével igazolásnak akkor sincs helye, ha a mulasztás csak később jutott az érdekelt tudomására, vagy az akadály csak később szűnt meg.
(2) Kifogásnak nincs helye a másodfokú eljárásban hozott végzés ellen, ha a 270. § (2) bekezdése alapján a végzés felülvizsgálata kérelmezhető.
(3) A bíróság a végzést a kifogás alapján maga is megváltoztathatja. Ennek hiányában a kifogást a bíróságnak ugyanazon a fokon eljáró másik tanácsa – a végzés elleni fellebbezésre vonatkozó szabályok megfelelő alkalmazásával – tárgyaláson kívül bírálja el. E határozat ellen további jogorvoslatnak nincs helye.”
A kifogás lehetőségének érvényesítésével tehát 1997. január 1-je, a módosító törvény hatályba lépése óta mód nyílik– akár az igazolással kapcsolatban – hozott végzés korlátolt határidejű megtámadásának kezdeményezésére is a felülvizsgálati eljárásban.
3. Az alkotmányjogi panasz – bár a Pp.-re hivatkozással, de – ténylegesen a legfelsőbb bírósági végzést tekinti jogsértőnek. A panasz benyújtója főleg azt sérelmezi, hogy ,,a bíróság álláspontja szerint az alaki hiányossággal rendelkező beadvány nem beadvány”.
A vélt vagy valódi jogsérelem – a 2. pontban kifejtett indokok alapján – nem alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, konkrét bírósági döntés felülvizsgálatára pedig az Alkotmánybíróságnak nincs hatásköre.
4. A Pp. 272. § (1) bekezdésének alkotmányellenességét – figyelemmel a Pp. módosítására is – az Alkotmánybíróság nem állapította meg, ezért mind az indítványt, mind pedig a vitatott törvényi rendelkezés alkotmányellenességére alapozott alkotmányjogi panaszt elutasította.
Budapest, 1999. június 15.
Dr. Németh János s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k., Dr. Czúcz Ottó s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k., Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k., Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás s. k., Dr. Strausz János s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k., Dr. Vörös Imre s. k.,
előadó alkotmánybíró alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás