1174/B/1996. AB határozat
1174/B/1996. AB határozat*
1999.06.01.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítására irányuló indítvány alapján meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény 46. § (1) bekezdés c) pontja alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítványt elutasítja, a törvény visszamenőleges hatálya tekintetében az eljárást megszünteti.
Indokolás
I.
1. Az indítványozó beadványában azt sérelmezte, hogy a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény olyan rendelkezést tartalmaz [46. § (1) bekezdés c) pont], amely a jogszabály hatályba lépését megelőző 5 esztendőre nézve visszaható hatállyal állapít meg további hátrányos jogkövetkezményeket a törvény hatályba lépését megelőzően elkövetett és már jogerősen elbírált cselekményekre vonatkozóan. Az indítvány beterjesztését követően a jogszabály módosításra került oly módon, hogy a visszamenőleges jelleg megszűnt, erre figyelemmel az indítványozó kérelmét módosította, és kérte annak megállapítását, hogy a törvény aránytalanul súlyos, kettős szankció alkalmazásával korlátozza az Alkotmány 9. § (2) bekezdésében rögzített vállalkozás szabadságát, vagyis azt az elvileg minden vállalkozót egyaránt megillető jogot, hogy ajánlatot tegyen egy nyilvánosan meghirdetett közbeszerzési pályázaton. Az indítványozó szerint ez egyben az alapjogok arányos korlátozásának elvét is sérti. Végül az indítványozó – piaci hírneve szempontjából – kérte annak kimondását, hogy a visszamenőleges hatályú rendelkezés – a módosítást megelőző időszakban – alkotmányellenes volt.
2. Az indítvány által felhívott jogszabályi rendelkezések a következők:
A közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény (a továbbiakban Kbt.) 46. § (1) bekezdés c) pontjának eredeti szövege szerint a közbeszerzési eljárásban nem lehet ajánlattevő, aki ,,üzletvitele körében – öt évnél nem régebben meghozott – jogerős bírósági ítéletben, illetőleg jogerős versenyfelügyeleti határozatban megállapított jogszabálysértést követett el;”
A Magyar Köztársaság 1997. évi költségvetéséről szóló 1996. évi CXXIV. törvény 72. § (2) bekezdése a Kbt. 94. § (3) bekezdését beiktatva az alkalmazhatóság kérdésében – 1997. január 1-jei hatállyal – a következő módosítást hozta: ,,a törvény 46. §-a (1) bekezdésének c) pontját a törvény hatálybalépését követően megállapított jogszabálysértés esetén lehet alkalmazni.”
Az Alkotmány érintett szakaszai a következők:
A 2. § (1) bekezdése szerint: ,,a Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.”
A 8. § (2) bekezdése értelmében ,,a Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja.”
A 9. § (2) bekezdése kimondja, hogy: ,,a Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát.”
II.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság az érdemi vizsgálat megkezdésekor megállapította, hogy a sérelmezett jogszabályi rendelkezést a Magyar Köztársaság 1997. évi költségvetéséről szóló 1996. évi CXXIV. törvény 72. § (2) bekezdése – 1997. január 1-jei hatállyal – módosította. A módosítás értelmében az indítványozó által kifogásolt visszaható hatályú rendelkezés (az, akit a jogszabály hatálybalépését megelőzően született jogerős bírósági ítélet, illetve jogerős versenyfelügyeleti határozat üzletvitele körében elkövetett jogszabálysértés miatt elmarasztalt, nem lehetett ajánlattevő közbeszerzési eljárásban) alkalmazására csak a Kbt. hatálybalépését követően megállapított jogszabálysértés esetén kerülhet sor.
2. Az Alkotmánybíróság ezt követően az indítványozó azon állítását vizsgálta, mely szerint a sérelmezett jogszabályi rendelkezés – visszamenőleges hatály nélkül is – alkotmánysértő, mivel az a vállalkozás szabadságát korlátozza.
2.1. Az Alkotmánybíróság több ízben is foglalkozott az Alkotmányban rögzített vállalkozáshoz való jog kérdésével. Az Alkotmánybíróság az 54/1993. (X. 13.) AB határozatban (ABH 1993, 340, 341, 342.) kimondta, hogy ,,a vállalkozás joga azt jelenti, hogy bárkinek Alkotmány biztosította joga a vállalkozás, azaz üzleti tevékenység kifejtése.” Ugyanakkor a vállalkozóvá válás, és a vállalkozóként működés is bizonyos az állam által biztosított feltételrendszerben történik. E feltételek lehetnek szakmai, vagy akár gazdaságpolitikai szempontúak, lényegét tekintve azonban megállapítható, hogy ,,a vállalkozás joga (...) nem abszolutizálható, és nem korlátozhatatlan (...) a vállalkozás joga annyit jelent – de annyit alkotmányos követelményként feltétlenül –, hogy az állam ne akadályozza meg, ne tegye lehetetlenné a vállalkozóvá válást”.
Az Alkotmánybíróság a 13/1995. (III. 1.) AB határozatában (ABH 1995, 77, 79.) kimondta: ,,ha a jogalkotó e kötelezettségének eleget tesz, akkor meglehetősen nagy szabadságot élvez az eme alapjogból fakadó gazdasági jogi viszonyok tartalmának meghatározásában.”.
A helyi taxigépkocsik keretszám-korlátozása kapcsán az Alkotmánybíróság megállapította, hogy ,,az Alkotmány a jogosult által választott, vagy éppen a számára kedvező helyre illetve piacra a vállalkozáshoz való hozzáférést nem garantálja.” [21/1994. (IV.16.) AB határozat, 1994, 117, 125.]. Következésképpen az Alkotmányban rögzített vállalkozás joga nem jelenti azt, hogy minden vállalkozót egyaránt megillet a közbeszerzési pályázaton való részvétel joga.
2.2. Az indítványozó szerint a kifogásolt jogszabályi rendelkezés révén sérül az alapjog arányos korlátozásának elve is. Az Alkotmány 8. § (2) bekezdése kimondja, hogy alapvető jogokra és kötelezettségekre vonatkozó szabályokat törvényi szinten kell rögzíteni, de alapvető jog lényeges tartalma még ilyen formában sem korlátozható.
A Kbt. törvény, tehát jogforrási szinten megfelelő forma alapjogra vonatkozó szabályok kimondására. Azonban – mint az a fentiekből kitűnik – a közbeszerzési pályázatra történő ajánlattételi lehetőség nem képezi az Alkotmányban biztosított vállalkozás jogának részét, így – miután nem áll fenn alapjog korlátozása – nem merül fel az alapjog korlátozása tekintetében az arányosság kérdése sem.
2.3. Az Alkotmánybíróság ezzel összefüggésben fontosnak tartja megjegyezni, hogy a közbeszerzési eljárásokban az állam, mint megrendelő, azaz a polgári jogi jogviszony egyik alanya, a piac egyik szereplője vesz részt. A Kbt. előírásai valójában az államot, mint megrendelőt kötik, az állam polgári jogi-megrendelői jogállását szabályozzák atekintetben, hogy a közpénzek felhasználása során a gazdasági élet tisztasága, átláthatósága érdekében csak a törvényben előírt feltételeknek megfelelő ajánlattevőktől fogadhat el szerződési ajánlatot.
Amint azt az Alkotmánybíróság az 54/1993. (X. 13.) AB határozatban kimondta: ,,a vállalkozás jogától különböző kérdés az, hogy a vállalkozó milyen (...) feltételrendszerbe lép be” és milyen feltételrendszerben működik. ,,E feltételrendszerrel kapcsolatban különösen az az alkotmányossági követelmény, hogy a feltételrendszer (...) megfeleljen a piacgazdaság Alkotmány rögzítette (9. §) követelményének, valamint hogy ne legyen diszkriminatív.” (ABH 1993, 340, 342.).
Jelen esetben a jogalkotó a gazdasági élet valamennyi szereplőjére, az Alkotmányban deklarált piacgazdaságra vonatkozó szabályozást rögzített. E tekintetben pedig az Alkotmánybíróság több ízben kimondta, hogy ,,az Alkotmány – a piacgazdaság deklarálásán túl – gazdaságpolitikailag semleges.” [33/1993. (V. 28.) AB határozat, ABH 1993, 247, 249.] A jogalkotót igen nagy szabadság illeti meg a gazdasági élet, a piacgazdaság feltételeinek szabályozásakor, s ,,itt is csak az a követelmény köti, hogy ne alakítson ki olyan feltételrendszert, amelynek keretei között lehetetlenné válna a vállalkozáshoz való alapjog gyakorlása.” [13/1995. (III. 1.) AB határozat, ABH 1995, 77, 79.].
2.4. Az indítványozó felvetette a kettős szankcionálás kérdését is. Álláspontja szerint a kifogásolt jogszabályi rendelkezés egy korábban elbírált és szankcionált jogsértéshez további hátrányos jogkövetkezményt fűz. Az Alkotmánybíróság egy másik ügyben kifejtette, hogy önmagában nem alapozza meg az alkotmányellenességet, ha a jogalkotó a büntető szankcióhoz kapcsolódó további szankciót alkalmaz [119/B/1992. AB határozat, ABH 1997, 567, 570.].
A közbeszerzési pályázaton való részvétel időleges korlátozása nem az elkövetett jogsértéshez kapcsolódó szankció, hanem a közpénzek felhasználása átláthatóságának biztosítását szolgáló intézkedés. Egyebekben az Alkotmánybíróság önmagában azt, hogy a jogalkotó egy adott tényt különböző jogágakban párhuzamosan értékel, nem tekinti az Alkotmány előírásaival ellentétesnek.
3. Fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglaltak szerint határozott, döntése kialakításakor az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 1. § b) pontjára, 20. §-ára, 21. § (2) bekezdésére tekintettel járt el.
Budapest, 1999. június 8.
Dr. Németh János s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Czúcz Ottó s. k., Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k., Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Strausz János s. k., Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Vörös Imre s. k.,
előadó alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás