BK BH 1996/12
BK BH 1996/12
1996.01.01.
Nem bocsátható feltételes szabadságra, akinek a büntetés végrehajtása alatt tanúsított magatartása nem felel meg az intézeti szabályoknak [1979. évi 11. tvr. (Bv. tvr.) 6. § (4) bek., 8. § (1) bek., Btk. 47. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság végzésében az elítéltet feltételes szabadságra bocsátotta.
A végzés ellen az ügyész élt fellebbezéssel a feltételes szabadságra bocsátás miatt.
A főügyészség az ügyészi fellebbezést fenntartotta, indítványozta a feltételes szabadságra bocsátás mellőzését az elítéltnek a börtönben tanúsított kifogásolható magatartására tekintettel.
A fellebbezés alapos.
Az elsőfokú bíróság nem állapított meg tényállást. Eljárási szabályt is sértett az elsőfokú bíróság, mert indokolási kötelezettségének nem tett eleget [Be. 261. § (1) bek.].
Az 1979. évi 11. tvr. (Bv. tvr.) 6. §-ának (4) bekezdése értelmében a büntetés-végrehajtási bíró határozata ellen fellebbezés elbírálásakor a fellebbezés vétségi eljárásban elintézésének szabályait kell alkalmazni (Be. 270-275. §-ai). A fenti szabályokra, a hatályon kívül helyezés korlátaira tekintettel, a másodfokú bíróság a Be. 258. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján, az iratok tartalma szerint, az alábbi tényállást állapította meg.
A fiatalkorú elítéltet rablás bűntette miatt 1 év 9 hónapi, a fiatalkorúak fogházában végrehajtandó szabadságvesztésre ítélte a bíróság. Elítélése előtt előzetes letartóztatásban volt, melynek során a zárkarend megsértése miatt két esetben fegyelmi felelősségre vonására került sor, és jutalmazásban nem részesült. A büntetés végrehajtása alatt tanúsított magatartása nem felelt meg az intézeti szabályoknak.
Az elítélt szülei elváltak, anyjával lakott együtt, majd a bevonulását megelőző időszakban élettársi kapcsolatban élt. E viszonyával összefüggésben tervei nem egyértelműek. Az elítélt legutóbb segédmunkásként dolgozott egy vállalkozónál havi 15 000 forint munkadíjért. Szabadulása után ugyanitt szeretne munkát végezni, arra nincs adat, hogy jövendő munkáltatójával felvette volna a kapcsolatot.
A bíróság a fenti tényállást a nevelői vélemény alapján állapította meg, mert az részletes, a feltételes szabadságra bocsátásnál vizsgálandó valamennyi kérdésre kiterjedő adatokat tartalmaz. Az elítélt nevelője nem javasolta az elítélt feltételes szabadságra bocsátását.
A másodfokú bíróság az alapos, körültekintő nevelői véleményt fogadta el, és ennek alapján úgy látta, hogy - különösen az elítéltnek a büntetés végrehajtása alatt tanúsított kifogásolható magatartására tekintettel - nem lehet kellő alappal arra következtetni, hogy a büntetés célja a további szabadságelvonás nélkül is elérhető.
Tekintettel arra, hogy a feltételes szabadságra bocsátásnak a Btk. 47. §-a (1) bekezdésében meghatározott feltételei nem valósultak meg, a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta, és mellőzte az elítélt feltételes szabadságra bocsátását. (Főv. Bír. 24. Bf. 7634/1994. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás