KK BH 1996/124
KK BH 1996/124
1996.02.01.
A kárpótlási igény elbírálása szempontjából a leventeként teljesített közérdekű munkaszolgálat nem minősül munkaszolgálatnak [74/1991. (VI. 10.) Korm. r. 1. §].
A felperes személyes kárpótlási igényét jelentette be az alperesnél azzal az indokolással, hogy 1944. május 1-jén leventeként, társaival együtt erődítmények, katonai akadályok építésére rendelték. A munkavégzés indoka nem politikai indok volt, de ugyanolyan elbánásban részesültek, mint a származásuk miatt megkülönböztetett eljárásban és bánásmódban részesült társaik. 1944. december 14-én sikerült megszöknie a munkaszolgálatból, ezért az 1944. május 1-jétől 1944. december 14-ig terjedő időre nyugdíj-kiegészítésre jogosító hatósági bizonyítvány kiállítását kérte az alperestől.
Az alperes a felperes kérelmét elutasította.
A felperes keresetet nyújtott be a Fővárosi Bírósághoz, és kérte a nyugdíjemelésre való jogosultsága megállapítását. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Döntését arra alapozta, hogy a nem vitatott tényállás szerint a felperest közérdekű munkaszolgálatra kötelezték, e kötelezésre azonban nem faji, nemzetiségi hovatartozása, a nácizmussal szembenállása miatt került sor, ezért az így végzett munkáért nyugdíjemelésben a felperes nem részesíthető.
A felperes fellebbezést nyújtott be az elsőfokú bíróság ítélete ellen. Fellebbezésében előadta, hogy mindenben a faji megkülönböztetéssel sújtott sorstársaival egyenlő elbírálásban részesült, a munkaszolgálatát jelentős részben harcoló alakulatok közelében teljesítette.
A fellebbezés nem alapos.
Az 1938-1945. közötti időszakban faji vagy nemzetiségi hovatartozás, illetőleg a nácizmus elleni magatartásuk miatt deportált, munkaszolgálatot teljesített vagy egyéb személyes szabadság korlátozása alatt állt személyek társadalombiztosítási és munkajogi helyzetének rendezéséről szóló 74/1991. (VI. 10.) Korm. rendelet szerint annak a személynek a nyugellátását - akit faji, nemzetiségi hovatartozás vagy a nácizmussal szembenállás miatt 1938 és 1945 között deportált volt vagy munkaszolgálatot teljesített, vagy gettóba kényszerítették, vagy akit internáltak, illetve kitelepítettek -, a rendeletben meghatározott összegben fel kell emelni.
A felperes esetében a rendeletben felsorolt feltételek egyike sem valósult meg. A közérdekű munkaszolgálatra kötelezés nem volt egyenlő a faji, illetőleg nemzetiségi hovatartozás vagy a nácizmus elleni magatartás miatti deportálással. A fent idézett kormányrendelet a nyugdíjemelést csak az 1. §-ban meghatározott - idézett - körben kívánta a sérelmet szenvedőknek biztosítani.
A Legfelsőbb Bíróság a tárgyi ügy irataiból megállapította, hogy a felperessel szemben nem faji vagy politikai megkülönböztetés miatt rendelték el a közérdekű munkaszolgálatot, így a jogszabályi feltételek hiányában részére a nyugdíjemelésre jogosító hatósági bizonyítvány nem adható ki. Az alperes a jogszabályoknak megfelelően döntött, amikor a felperes kérelmét elutasította. Az elsőfokú bíróság ítélete pedig, amellyel a felperes keresetét elutasította, törvényes és megalapozott volt. (Legf. Bír. Kf. III. 27 389/1995. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás