KK BH 1996/125
KK BH 1996/125
1996.02.01.
A postai alapszolgáltatás végzésének feltételei [1992. évi XLV. tv. 2. § (1) bek. a) pont, 4. § (1) bek.].
A P. Rt. beavatkozó 1993. december 2-án írásban bejelentette a Hírközlési Felügyeletnek, mint elsőfokú hatóságnak, hogy a felperes levélpostai küldemények felvételét, külföldre továbbítását és - a célország postaszervezetének bekapcsolásával - kézbesítését vállalja World Mail szolgáltatásként. Csatolta a felperes erre vonatkozó hirdetését. A hirdetések szerint a felperes a szokásos légipostával szemben kétszer olyan gyorsan és átlagosan majdnem féláron továbbítja az ügyfelek külföldre irányuló leveleit.
A Hírközlési Felügyelet, mint elsőfokú hatóság az 1993. december 14-én kelt határozatával a postahatósági engedély alapján végezhető - alapszolgáltatás körébe tartozó -, levélpostai küldemények felvételének, továbbításának és kezelésének azonnali abbahagyására kötelezte a felperest.
A felperes a határozat ellen fellebbezést nyújtott be. Ebben arra hivatkozott, hogy az általa végzett "nemzetközi továbbítási" és "futárszolgálati" tevékenység a postai alapszolgáltatáson kívül esik. A felperes az ügyfelektől közvetlenül összegyűjti a küldeményeket, elvégzi azok mérlegelését, bélyegzését és osztályozását, majd eljuttatja a küldeményeket azokba az országokba, ahol jó minőségű szolgáltatást nyújt a postai szervezet.
Az alperes az 1994. január 26-án kelt határozatával az első fokú határozatot helybenhagyta; a kötelezés szövegét úgy módosította, hogy a felperest az alapszolgáltatás körébe tartozó, levélpostai küldemények felvételének, továbbításának és kézbesítésének azonnali abbahagyására hívta fel. Döntését azzal indokolta, hogy a felperes a kibocsátott hirdetésekben kifejezetten üdvözlőlapok, levelek, nyomtatványok felvételét, továbbítását és kézbesítését vállalta. Márpedig ez a tevékenység a postáról szóló 1992. évi XLV. törvény (továbbiakban: Pt.) 2. §-a (1) bekezdésének a) pontjában foglaltakra figyelemmel alapszolgáltatás, amelynek ellátását a törvény 4. §-ának (1) bekezdésében foglaltak szerint az állami vagy a koncessziós postai szolgáltató végezheti. Miután a felperes nem tartozik ezek közé, ezért a tevékenység abbahagyására kötelezte.
A felperes az 1994. február 25-én kelt keresetében az alperesi határozat hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja szerint az általa végzett szolgáltatás nem postai szolgáltatás. Az újrafeladó tevékenysége a hagyományos postai szolgáltatástól különbözik, világszerte elfogadást nyert. 1993-ban mintegy 123 000 db levelet továbbított, ami a teljes magyar postai és újrafeladó szolgáltatási piacnak "teljességgel elhanyagolható" részét képezi.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Egyben előadta, hogy a felperes olyan postai alapszolgáltatás körébe tartozó tevékenységet végez, amelyre kizárólag a beavatkozó jogosult. A felperest ezért a jogszabálysértő tevékenység abbahagyására kellett kötelezni.
A bíróság 1994. október 13-án kelt ítéletével a keresetet elutasította. Az indokolás szerint a felperes a postai alapszolgáltatás körébe tartozó tevékenységet vállalt és végzett. Ezért az alperes a Pt. helyes alkalmazásával indokoltan tiltotta el a tevékenységtől. Utalt még az elsőfokú bíróság a Pt. 3. §-ának (1) bekezdésére, amely kimondja, hogy a postai alapszolgáltatás körébe tartozó postai küldeményeket nemzetközi forgalomba átadni, átvenni és közvetíteni kizárólag állami tulajdonú gazdálkodó szervezet jogosult. Hivatkozott még arra is az elsőfokú bíróság, hogy a jelen ügyben a Postáról szóló törvény rendelkezései az irányadók. Ezért a felperes által megjelölt egyéb jogszabályokat, nemzetközi megállapodásokat, európai bírósági gyakorlatot nem lehet figyelembe venni.
A felperes fellebbezésében kérte az elsőfokú bíróság ítéletének a hatályon kívül helyezését. A fellebbezés indokaként előadta, hogy a felperes által végzett tevékenység különbözik a Postatörvény hatálya alá tartozó postai alapszolgáltatástól, mert az általa megvalósított, a World Mail szolgáltatás keretei között végzett tevékenység a küldemények ügyféltől való közvetlen összegyűjtését, szortírozását, más országba szállítását a DHL repülőgéphálózat útján foglalja magában. Ezen tevékenysége nem is tartozik a Postatörvény hatálya alá. Előadta továbbá, hogy a Pt. 3. §-ának (1) bekezdése, valamint a különleges szolgáltatásra vonatkozó rendelkezés alkotmányellenes. Hivatkozott még arra is, hogy más szervezet is foglalkozik hasonló újrafeladó tevékenységgel, de ez ellen a beavatkozó nem tett bejelentést. Előadta továbbá, hogy az alkotmány 9. §-a alapján a Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a gazdasági verseny szabadságát. A Pt. alperes által alkalmazott rendelkezései ezért alkotmányellenesek. Hivatkozott még az Európai Unió bíróságainak joggyakorlatára, amelyet a jelen ügyben is kért figyelembe venni.
Az alperes és a beavatkozó az első fokú ítélet helybenhagyását indítványozta.
A fellebbezés alaptalan.
Az elsőfokú bíróság a rendelkezésére álló adatok alapján helyesen állapította meg a tényállást, és helyes az arra alapított jogi döntése is.
A módosított Pp. 339. §-a alapján a bíróságnak e perben az volt a feladata, hogy megvizsgálja: a felülvizsgálni kért közigazgatási határozat megfelel-e az irányadó anyagi és eljárási szabályoknak, tehát törvényes-e.
A felperes alaptalanul hivatkozik arra, hogy tevékenysége nem jogszabálysértő. A per adatai szerint a felperes levelet és képeslapok felvételére és külföldre történő továbbítására ajánlkozott hirdetéseiben. A Postáról szóló 1992. évi XLV. törvény 2. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint a levélpostai küldemény: a levél, az értéklevél, a levelezőlap, a nyomtatvány stb. A törvény 4. §-ának (1) bekezdése értelmében a levélpostai küldemények felvételét, továbbítását, kézbesítését (a továbbiakban együtt: postai alapszolgáltatás) az állam nevében a miniszter
a) az e célra alapított, az állam többségi részesedésével működő gazdálkodó szervezet [Ptk. 685. § (1) bekezdés c) pont], illetve
b) a tevékenység jogának koncessziós pályázat elnyerése után kötött szerződés alapján létrejött koncessziós postai szolgáltató útján látja el.
Az állami postai szolgáltató ma a Magyar Posta Rt. és postai koncessziós pályázat hiányában eddig még koncessziós postai szolgáltató sem működhet.
A fentiekre figyelemmel a felperes a postai alapszolgáltatás körébe tartozó tevékenységet, tehát levél, postai küldemények felvételét, továbbítását, kézbesítését nem gyakorolhatja. Ezért helyesen járt el az alperes, amikor a tevékenység azonnali abbahagyására kötelezte a felperest, ugyancsak helyesen járt el az elsőfokú bíróság is, amikor a felperes keresetét elutasította.
A fellebbezésben foglaltakra tekintettel mutat rá a Legfelsőbb Bíróság, hogy az alperes határozatában csak a postai alapszolgáltatás körébe tartozó tevékenység abbahagyására kötelezte a felperest, az egyéb különleges szolgáltatástól nem tiltotta el.
Utal továbbá a Legfelsőbb Bíróság arra is, hogy a felperes által hivatkozott alkotmánysértés vizsgálata az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik. Az pedig a per szempontjából nem releváns, hogy az alperes más céget a felperes által hivatkozott hasonlójellegű tevékenységtől nem tiltott el. A jelen perben az alperes határozatának felülvizsgálata során a Postatörvényt kellett alkalmazni, így a felperes által hivatkozott gyakorlatot nem lehetett figyelembe venni. (Legf. Bír. Kf. II. 25 944/1994. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás