MK BH 1996/126
MK BH 1996/126
1996.02.01.
I. A helyi önkormányzat által létesített és működtetett költségvetési intézmények vezetői és dolgozói tekintetében munkáltató az az intézmény, amelynek keretei között a feladataikat végzik [1990. évi LXV. tv. 8. § (1) bek., 1991. évi XX. tv. 129. § (1) bek., 6/1992. (III. 21.) NM rend.].
II. Az önkormányzatnak, illetve a képviselő-testületnek át nem ruházható kinevezési joga a költségvetési intézmények vezetői tekintetében van. Az intézmények beosztott dolgozói felett a munkáltatói jogkört a kinevezett intézményvezetők gyakorolják [1990. évi LXV. tv. 10. § b) pont].
Az irányadó tényállás szerint a felperes több éve dolgozik Sz. Város fogorvosi rendelőjében (jelenleg fogorvosi szolgálat) fogszakorvos munkakörben.
Ellene a város polgármestere 1994. január 14-én fegyelmi eljárást indított, mert 1994. január 13-án a munkahelyén alkoholos állapotban volt. A csoportvezető fogorvost megbízta a vizsgálóbiztosi feladatok ellátásával, ezután 1994. január 17-én a felperest felfüggesztette az állásából és az átlagkeresetének 50%-át visszatartani rendelte. Ugyanezen a napon a polgármester felkérte dr. D. I. háziorvost és Cz. D.-t, a középiskola közalkalmazott dolgozóját a fegyelmi tanácsban való közreműködésre.
A vizsgálóbiztos 1994. január 26-án lezárta a fegyelmi vizsgálatot, a fegyelmi tanács január 26-án eljárt, és határozata alapján a városi polgármestere az 1994. január 28-án hozott határozatával elbocsátás fegyelmi büntetéssel sújtotta a felperest.
A terhére rótta; 1994 januárjában több esetben jelezték, hogy a felperes alkoholos állapotban végzi a munkáját. 1994. január 13-án a délutáni rendelésen a vezető fogorvos alkoholszondás vizsgálatot kívánt végrehajtani, a felperes azonban megtagadta a szondába történő belefújást, de beismerte, hogy ittas.
A fegyelmi tanács a cselekmény elkövetését bizonyítottnak találta arra tekintettel is, hogy már 1992-ben volt a felperes ellen fegyelmi eljárás és szabtak ki rá büntetést az ittassága miatt.
A felperes keresetlevelében és az azt kiegészítő beadványában a fegyelmi elbocsátó határozat hatályon kívül helyezését kérte, mert a Városi Önkormányzat Szervezeti és Működési Szabályzata 69. §-ának (3) bekezdése szerint a polgármester az intézményirányító jogkörében a kinevezés kivételével gyakorolja a munkáltatói jogkört az intézményvezetők, a házi- és gyermekorvosok és a fogorvosi szolgálat felett. Ez azt jelenti, hogy a fegyelmi jogkört a kinevezésre jogosult, vagyis az önkormányzat, illetve a képviselő-testület gyakorolja. A fegyelmi határozatot tehát a hatásköre hiányában hozta a város polgármestere.
Az alperes az előkészítő iratában a fegyelmi határozat hatályban tartását kérte a vétkes cselekmény bizonyítottságára és súlyára tekintettel. Kifejtette, hogy a városi önkormányzat rendelete (SzMSz.) 69. §-ának (3) bekezdését akként kell érteni, hogy a polgármester gyakorolja a fegyelmi jogkört a fogorvosi szolgálat felett.
A munkaügyi bíróság ítéletével elutasította a felperes keresetét.
Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a felperes felett a polgármester gyakorolja a fegyelmi jogkört [SzMSz. 69. §-ának (3) bekezdése]. Az eljárás megindítása, a vizsgálat és a fegyelmi tanács összetétele, illetve eljárása megfelelt a Kjt. 45-49. §-aiban, valamint 53. §-ában foglaltaknak. Tényként állapította meg, hogy a felperes elkövette a terhére rótt vétkes cselekményt, beismerte, hogy megtagadta az alkoholszonda megfújását, a bíróság előtt azt állította ugyan, hogy nem volt ittas, mert csak délelőtt ivott egy pohár bort. A felperes terhére kiszabott legsúlyosabb büntetést arányosnak találta, különös tekintettel arra, hogy már korábban is volt fegyelmi büntetése ittasság miatt.
A felperes a fellebbezésében az első fokú ítélet megváltoztatását, a keresetének megfelelő döntés meghozatalát és annak megállapítását kérte, hogy nem volt ittas, továbbá állította, hogy a fegyelmi határozatot nem a fegyelmi jogkör gyakorlója hozta meg. Kérte az eredeti munkakörébe történő visszahelyezését is.
Hivatkozott az 1990. évi LXV. törvény 9. §-ának (4) bekezdésére, az 1991. évi XX. törvény 113. §-ának e) és a 10. §-ának b) pontjára, valamint az SzMSz. 68. §-ának (3) bekezdésére. Mindezek alapján arra, hogy a városi polgármester nem gyakorolhatta felette a fegyelmi jogkört, mert az a képviselő-testület át nem ruházható jogkörébe tartozik. A fogorvosi szolgálatnál nincs kinevezett felettes, a csoportvezető fogorvos ennek ellenére járt el 1994. január 13-án az alkoholszondáztatásnál, bár nem gyakorol munkáltatói jogkört. A jegyzőkönyvet kényszerhelyzetben írta alá, beteg és a fegyelmi eljárás is a betegállománya alatt indult. Az ellene indított fegyelmi eljárást a személye elleni bosszúnak értékelte. Az eljárást az Mt. 96. §-ának (3) bekezdésére tekintettel is jogellenesnek találta.
A megyei bíróság ítéletével helybenhagyta a munkaügyi bíróság ítéletét. Kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást helytállóan állapította meg, és a döntése megfelelt az alkalmazandó jogszabályoknak.
A fellebbezésben előadottakra tekintettel mutatott rá, hogy a fogorvosi szolgálat esetében meg kell különböztetni a munkáltatói jogokat és a munkavédelemmel kapcsolatos munkáltatói jogosítványokat a szolgálat szakmai felügyeletétől. Hivatkozott az önkormányzati törvény 8. §-ának (3) és (4) bekezdésére, a módosított egészségügyi törvény 85. §-ának (1) bekezdésére, valamint az egészségügyi törvény végrehajtási rendelete 34. §-ának (2) bekezdésére. Mindezek alapján tényként rögzítette, hogy Sz. városban nem rendelőintézeti formában, hanem szolgálat keretében történik a fogorvosi ellátás. Ennek anyagi fedezetét a megyei egészségbiztosítási pénztár, szakmai felügyeletét a megyei sztomatológus főorvos látja el. A csoportvezető főorvos jogszerűen, a munkáltató megbízottjának utasítására járt el. A polgármester a képviselő-testület képviselőjeként átruházott jogkörben gyakorolja a munkáltatói jogokat. A kiszabott büntetés arányban állt a cselekmény súlyával.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében az álláspontja szerint törvénysértő ítéletek hatályon kívül helyezését és új eljárás, valamint új határozat hozatalát kérte. Előadta, hogy az első és másodfokú ítélet azért volt jogszabálysértő, mert nem felelt meg a Kjt. 47. §-ának (1), a 49. §-ának (2), az 50. §-ának (1) bekezdésében, valamint az Mt. 4. §-ában foglaltaknak. Kifejtette, hogy a városban nem alakítottak ki egészségügyi integrációs szervezetet, ezért a polgármester a munkáltatói jogkört gyakorló. A megbízott csoportvezető váratlanul, a munkavégzés közben kívánta szondáztatni, ezért nem tudott megfelelően reagálni. Elmondta ugyan, hogy 3-4 órával korábban otthon ivott egy pohár bort, ami azonban nem befolyásolta a munkavégzésben. A munkáltató nem rendelte el a véralkohol-vizsgálatot. A vizsgálóbiztos nem vezető állású és tőle alacsonyabb fokozatban van. A fegyelmi tárgyalást a vizsgálat lezárását, január 27-ét követő egy nappal tartották, megsértve a Kjt. 50. §-ának (1) bekezdését. A fegyelmi tanács egyik tagja nem felelt meg a Kjt. 49. §-a (2) bekezdésének. Elismerő nyilatkozatot a csoportvezető, illetve a munkáltató pressziójára tett, a munkáltató az eljárás során nem bizonyította az ittasságot. A fegyelmi eljárás során megsértették az 1994. évi XXVIII. törvénynek az orvosok fegyelmi ügyeivel kapcsolatos fejezetét is.
A felülvizsgálati kérelem a következők szerint alapos. Az 1952. évi III. törvény (Pp.) 48. §-a szerint "a perben fél az lehet (perbeli jogképesség), akit a polgári jog szabályai szerint jogok illethetnek meg és kötelezettségek terhelhetnek".
A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 9. §-ának (1) bekezdése értelmében a település önkormányzata jogi személy. Az önkormányzati feladatok és hatáskörök a képviselő-testületet illetik meg, de a képviselő-testület nem jogi személy és nem rendelkezik perbeli jogképességgel.
A perben feltárt adatok szerint a Városi Önkormányzat Szervezeti és Működési Szabályzata 69. §-ának (3) bekezdésében akként rendelkezett, hogy a polgármester intézményirányító jogkörében a kinevezés kivételével gyakorolja a munkáltatói jogokat a .... fogorvosi szolgálat felett. A kinevezés, mint át nem ruházható jogkör a képviselőtestületet illeti meg.
Mindezekre tekintettel járt el a polgármester, mint a fegyelmi jogkör gyakorlója és jelölte meg a felperes a polgármesteri hivatalt alperesként. Ezt az első- és a másodfokú bíróság elfogadta.
A Legfelsőbb Bíróság már több esetben kifejtett álláspontja szerint a helyi önkormányzatok által létesített és működtetett költségvetési intézmények vezetői és dolgozói tekintetében munkáltató az az intézmény, amelynek keretei között a feladataikat végzik, a munkáltatói jogkör gyakorlója pedig - elkülönülve a munkáltatótól - a "kinevezésre" jogosított önkormányzat vagy átruházott hatáskörben esetleg a polgármester.
Az adott perben a felperes munkáltatója a jogi személyiséggel rendelkező egészségügyi intézmény - a fogorvosi szolgálat -, amelynek alapítása és működtetése az 1990. évi LXV. törvény 8. §-ának (1) bekezdése értelmében a helyi önkormányzat feladata lehet. Az önkormányzat ilyen feladatkörét állapítja meg az 1991. évi XX. törvény 129. §-ának (1) bekezdése és a 6/1992. (III. 21.) NM rendelet is.
Mindezekre tekintettel a fegyelmi elbocsátást kirovó határozat hatályon kívül helyezése iránt indított pert a fogorvosi szolgálat, mint a felperes munkáltatója ellen kellett volna megindítani.
Minthogy a bíróságok e tekintetben tévedtek, nem hívták fel a felperes figyelmét az új alperes perbe vonásának a lehetőségére, továbbá a pert nem szüntették meg a Pp. 157. §-ának a) pontja alapján, utalva a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének e) pontjára is, a Legfelsőbb Bíróság az ítéleteket hatályon kívül helyezte és a munkaügyi bíróságot utasította új eljárásra és új határozat hozatalára. Az új eljárás során a bíróságnak fel kell hívnia a felperest a Pp. 64. §-ának (2) bekezdése alapján jelölje meg, mely jogi személlyel szemben kívánja az igényét érvényesíteni, ezután kérelmére a megjelölt alperest meg kell idéznie és a korábbi alperest el kell bocsátania a perből.
A Legfelsőbb Bíróság rámutat arra is - eltérően az első és másodfokú ítélet által elfoglalt állásponttól -, hogy a polgármestert a hatályos jogszabályok helytálló értelmezése alapján megilleti a kinevezés jogköre is a költségvetési intézmények nem vezető beosztású alkalmazottai tekintetében.
E körben az 1994. évi LXIII. törvénnyel módosított 1990. évi LXV. törvény - az önkormányzati törvény - rendelkezései az irányadók.
Az önkormányzati törvény 9. §-ának (4) bekezdése szerint az önkormányzat a feladatkörébe tartozó közszolgáltatások céljából önkormányzati intézményt .... alapíthat, kinevezi ezek vezetőit.
Az önkormányzat a képviselő-testület útján gyakorolja a megjelölt feladatait, amely testület hatásköréből a törvény 10. §-ának b) pontja értelmében nem ruházható át .... a törvény által hatáskörébe utalt választás, kinevezés, megbízás. Mindez azt jelenti, hogy az önkormányzatnak, illetve a képviselő-testületnek át nem ruházható kinevezési joga a költségvetési intézmények vezetői tekintetében van. Az intézmények beosztott dolgozói felett a kinevezett intézményvezetők gyakorolják a munkáltatói jogkört, amelynek kétségkívül része a jogviszony megszüntetésének és a fegyelmi jogkör gyakorlásának a joga is.
Minthogy a helyi önkormányzat - a per adatai szerint - a fogorvosi szolgálat élére nem nevezett ki vezetőt, de felruházta a polgármestert a munkáltatói jogkör gyakorlásával, a polgármester ilyen jogkörébe - a törvény helytálló értelmezése szerint - a beosztott kinevezése is beletartozik, tehát ez okból gyakorolhatta a fegyelmi jogkört is a felperes felett. (Legf. Bír. Mfv. II. 10 435/1995. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás