BK BH 1996/130
BK BH 1996/130
1996.03.01.
Az alkoholista életmódot folytató és ittas állapotban az emberölés kísérletét elkövető vádlottal szemben a kényszergyógyítás alkalmazásának nincs helye, ha a cselekményt nem az alkoholista életmódjával összefüggésben követte el, hanem azt a féltékenysége motiválta [Btk. 75. §, 166. § (1) bek.].
A megyei bíróság a vádlottat emberölés bűntettének kísérlete miatt 3 évi börtönbüntetésre és 3 évre a közügyektől eltiltásra ítélte, egyben elrendelte a vádlott kényszergyógyítását.
Az ítélet ellen a vádlott a büntetés felfüggesztéséért, a védő a büntetés felfüggesztéséért és a közügyektől eltiltás, valamint a kényszergyógyítás mellőzése végett jelentett be fellebbezést.
A tényállás lényege a következő.
A vádlott az általános iskola 8. osztályának elvégzése után szakmunkásképzőbe járt, ahol autószerelő szakképesítést szerzett. Később szerezte meg a vasútépítő szakképesítést. Jelenleg alkalmi munkás, havi jövedelme 8000 forint. Egy családi háza van, amelynek az értéke 200 000 forint. Elvált, közös háztartásban él élettársával, aki varrónőként havi 10 000 forint jövedelemmel rendelkezik. Eltartása szoruló kiskorú hozzátartozója nincs, büntetlen előéletű. Nem áll fenn nála elmebetegség, szellemi leépülés, tudatzavar, személyiségzavar vagy gyengeelméjűség. A bűncselekményt a vádlott alkoholos állapotban követte el, nála kóros vagy abortív kóros részegség nem állt fenn. A bűncselekmény elkövetésénél kóros indulat sem állt fenn. A vádlott szokványos alkoholfogyasztó, de az italfogyasztásának a mértéke időszakosan a dependencia szintjét eléri, a testi tünetek egyértelműen az évek óta tartó italozás mellett szólnak.
1993. november 10-én az esti órákban H. L. meghívta a lakására a vádlottat és az élettársát. H. L. lakásán italozni kezdtek. Időközben megérkezett S. A. sértett, aki ugyancsak ittas állapotban volt. Mivel a vádlottnak és S. A. sértettnek nem ízlett H. L. bora, átmentek az italboltba. Innen előbb S. A. sértett érkezett vissza. A konyhában leült a székre, az ölébe ült a vádlott élettársa, akinek a nyakát csókolgatta, és a mellét fogdosta. Az ablakon keresztül ezt meglátta a visszaérkező vádlott, aki féltékeny lett, és a konyhába belépve mérgesen kérte a sértettet, hogy ne csinálja ezt. A sértett is visszaszólt a vádlottnak, aki erre dühbe gurult. Odalépett a széken ülő sértett jobb válla mögé, a zsebéből kivette a bicskáját, és azt bal kezében tartva, annak pengéjével közepes erővel a sértett nyakának jobb oldalába szúrt. A vádlott ezután elhagyta a helyszínt, az élettársa pedig a vérző sértettet orvoshoz vitte, ahonnan kórházba szállították.
A szúrás következtében a sértett a nyak jobb oldali külső oldalán, a fejbiccentő izom középső harmadában, szúrt sebzést szenvedett, amelynek a bemeneti nyílása 3 cm hosszú, a szúrcsatorna hossza pedig 3 cm hosszú volt. A szúrcsatorna előre és felfelé húzódott nyíl irányban, és attól 2 mm távolságra volt látható a nagy nyaki verőér lüktetése. A létrejött sérülés nem volt életveszélyes, az 8 napon belüli gyógytartamú volt. Amennyiben a szúrcsatorna csak 2 mm-rel a nyak középvonala felé tartott volna, akkor sértette volna a nagy nyaki verőeret, ami közvetlenül életveszélyes sérülésnek felel meg. Az azonnali szakszerű orvosi beavatkozás elmaradása esetén a sérülés halállal jár. Nem a vádlott akaratán múlott, hogy nem a nagy verőeret találta el.
Az irányadó tényállás alapján törvényes a vádlott bűnösségének a megállapítása és a cselekményének a jogi minősítése.
Az enyhítésért bejelentett fellebbezések részben alaposak.
A megyei bíróság helyesen állapította meg a büntetés kiszabására kiható körülményeket. Ezeket csupán annyival kellett kiegészíteni, hogy a sértett magatartása okkal váltott ki felindulást a vádlottból, és a cselekményét eshetőleges szándékkal követte el. Mindezeket a javára enyhítőként kellett értékelni, ugyanakkor mellőzni kellett a súlyosító körülmények közül a hátulról, orvul való elkövetést, mert a megállapított tényállásból erre nem lehetett következtetni.
A súlyosító körülmények számának csökkenésére és az enyhítő körülmények számára és súlyára tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a börtönbüntetés mértékét lényegesen enyhítette. Az enyhítés során lehetőséget látott a Btk. 87. §-ának (3) bekezdése alapján az ún. kétszeres leszállásra [Btk. 87. § (2) bek. c) pont], mivel a vádlott által elkövetett cselekmény kísérleti szakban maradt. A főbüntetés mértékét 1 év 6 hónapi börtönbüntetésre enyhítette, és ezzel arányosan 1 évre enyhítette a közügyektől eltiltás mellékbüntetés tartamát is.
Mellőzte a Legfelsőbb Bíróság a vádlott kényszergyógyítását. Erre a Btk. 75. §-a értelmében akkor kerülhet sor, ha az elkövető bűncselekménye alkoholista életmódjával függ össze. Kétségtelen, hogy a vádlott szokványos alkoholfogyasztó, és a jelen cselekményét is ittas állapotban követte el, cselekménye elkövetésében azonban a féltékenység motiválta és nem az italfogyasztás. Minthogy a cselekménye nem függ össze az alkoholista életmódjával, hiányzik a kényszergyógyítás elrendelésének egyik törvényi előfeltétele. Erre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság mellőzte a vádlott kényszergyógyításának az elrendelését.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét a fentiek szerint megváltoztatta, míg a változtatással nem érintett rendelkezéseit helybenhagyta. (Legf. Bír. Bf. I. 2060/1994. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás