BK BH 1996/132
BK BH 1996/132
1996.03.01.
A foglalkozás körében elkövetett szándékos veszélyeztetés helyett eshetőleges szándékkal és több emberen elkövetett emberölés bűntette kísérletének minősül a cselekmény, ha az elkövető az őt üldöző személyek irányába géppisztollyal testmagasságban, közelről több lövést ad le [Btk. 166. § (2) bak. f) és g) pont, 171. § (3) bak.].
Az F.-i Bíróság Katonai Tanácsa a honvéd I. r. vádlottat fegyveresen elkövetett rablás bűntette; fegyveresen, fontos szolgálat teljesítése közben elkövetett szökés bűntette; foglalkozás körében elkövetett szándékos veszélyeztetés bűntette; lopás vétsége és 2 rb. rongálás vétsége miatt halmazati büntetésül 7 évi börtönbüntetésre, 5 évre a közügyektől eltiltásra és 20 000 forint pénzmellékbüntetésre ítélte.
A tényállás szerint a honvéd I. r. és a honvéd IV. r. vádlottak között a sorkatonai szolgálatuk teljesítése során baráti viszony alakult ki. A II. r. és a III. r. vádlottak mindketten albérlőként laktak B. községben, a II. r. és a IV. r. vádlottak pedig testvérek.
A honvéd I. r. és a IV. r. vádlottak kimaradásuk során elmentek a II. r. és a III. r. vádlottak albérleti lakásába. Ekkor az I. r. vádlott már tudta, hogy másnap 24 órás őrszolgálatba lép, és elhatározta, hogy a szolgálati helyét önkényesen elhagyja azért, hogy a katonai szolgálat teljesítése alól végleg kivonja magát. Az I. r. vádlott a szökési szándékát elmondta a II. r. vádlottnak is, és arra kérte katonatársa testvérét, engedje meg, hogy néhány napig az albérleti lakásában maradhasson. A II. r. vádlott próbálta lebeszélni az I. r. vádlottat erről a szándékáról, de végül is az I. r. vádlott kérésébe beleegyezett. Az I. r. vádlott a laktanyába visszamenet közölte a IV. r. vádlottal a szökéssel kapcsolatos elhatározását.
Az I. r. és a IV. r. vádlott 1994. december 20-án reggel 8 órakor lépett őrszolgálatba. Az I. r. vádlott a felállítását megelőzően a fegyverszobában magához vett 2 db teli tárat, és azokat a ruházata alá rejtette. A 2) órás váltás követően letörte a részére a szolgálati feladat ellátására kiadott gépkarabély fatusáját, majd levette a gyakorlónadrágját, ami alá előzőleg már farmernadrágot vett. Ezután az őrtoronyból a két kerítés közti részre ugrott, majd a kerítésen átmászva a szolgálati helyéről eltávozott. A vádlott magával vitte a gépkarabélyt és a 3 db tárat a benne levő 87 db lőszerrel.
A szökését követően az I. r. vádlott a II. r. vádlott albérleti lakásába ment, és itt a fegyverét és a tárakat az ágyneműtartóba rejtette. Másnap, december 21-én délután megemlítette a II. r. vádlottnak, hogy civil ruhát akar szerezni, és elkérte tőle a saját ruháját. Ezután átöltözve az I. r. vádlott magához vette a gépkarabélyt és egy 29 db lőszerrel töltött tárat.
Mivel pénze nem volt, az esti órákban a rablás helyéül az éjjel-nappal nyitva tartó boltot választotta ki. Miután az üzletben tartózkodók eltávoztak, az I. r. vádlott bement az élelmiszerboltba, majd a gépkarabélyt elővéve - azt előbb az eladó feje, később a gyomra irányába tartva - felszólította a nevezettet a bevétel átadására. P. Z. előbb az 5000, majd az 1000 forintosokat adta át, majd félelmében a 100 forintosokat is átadta. Miután az I. r. vádlott a részére átadott összesen 23 700 forintot eltette, a boltból eltávozott. Rövid idővel ezután P. Z. a vádlott után futott, majd őt követte három ismerőse, akik a sértettnek felajánlották a segítségüket. Mind a négyen a vádlott után szaladtak. Az I. r. vádlott észrevette, hogy üldözik, és futva menekült a térről. Miután az üldözők az I. r. vádlottat csaknem utolérték, a vádlott megfordult, és az időközben csőre töltött fegyverrel 2-3 egyenes lövést adott le az őt üldözők felé azért, hogy őket megijessze, megállítsa, és ily módon a menekülését biztosítsa. A lövéseket nem célzottan, kb. 10-15 m-es távolságból úgy adta le, hogy a gépkarabélyt lazán a csípője magasságában tartotta, és annak csöve a vízszintesnél alacsonyabbra irányult. A lövések egyike eltalálta jobb combján az egyik üldöző személyt. Ezzel egy időben a vádlottat üldöző másik személy tovább futott, a vádlott pedig a tőle kb. 5 m-re levő sértett lába elé tartva fegyverét, azzal oldalazó, kaszáló mozdulattal 6-8 lövést adott le gyors egymásutánban úgy, hogy közben a gépkarabélyt továbbra is a csípőjénél tartotta, és a lövések erejétől a fegyver csöve fel-felvágódott. A lövések után az I. r. vádlott a helyszínről elmenekült, a gépkarabélyt a vasúti töltésnél elrejtette, a tárat pedig a szemétgyűjtőbe dobta.
A lövések leadása idején a téren, illetve annak környékén gyér gyalogos- és járműforgalom volt. A lövések irányában parkolt több személygépkocsi, a végállomáson pedig egy autóbusz állt, amelynek utasterében négy személy tartózkodott.
Ezután az I. r. vádlott a II. r. vádlott albérleti lakásába ment, ahol a rablást és az azt követő körülményeket is elmondta a II. r. és a III. r. vádlottaknak. Másnap kérésére a II. r. vádlott a rablással megszerzett pénzből dzsekit és nadrágot vásárolt az I. r. vádlott részére, aki a következő napon a lakóhelyére utazott. A I. r. vádlott a televízióból tudomást szerzett arról, hogy ellene országos körözést adtak ki, majd egy hét múlva a rendőrkapitányságon önként jelentkezett.
Az I. r. vádlottat üldöző sértett jobb combjának a sérülését a röppályáján zavartalanul haladó lövedék okozta. A sérülés tényleges gyógytartama kb. 4 hét, maradandó fogyatékosság vagy súlyos egészségromlás nem alakult ki. Annak ellenére, hogy csupán ez a sértett sérült meg, a leadott lövések közül a röppályáján egyenesen haladva vagy gurulatot kapva legalább 7 lövés veszélyeztette az I. r. vádlottat üldöző személyek, a helyszínen tartózkodó taxisok és az autóbuszon levő utasok, valamint annak vezetője életét vagy testi épségét, mivel a lövedékek 90-133 cm-es magasságban csapódtak be a várakozó járművekbe, illetve a helyszínen. Az autóbuszt a bal oldalán a jobb oldali első ülés háttámlájának a magasságában, továbbá az elejétől 40 cm-re, 90 cm-es magasságban két lövés találta el. Az egyik gépkocsi csomagterébe egy, míg az utasterébe a jobb első ülés támláján áthaladva további egy lövedék csapódott, és 26 947 forint kárt okozott. A másik lövés a személygépkocsit a jobb első ajtaja alatt találta el, és 10 000 forint kárt okozott; míg az autóbuszban 4470 forint kár keletkezett. A gépkarabélyt, a tárakat és a megmaradt lőszert az eljárás során megtalálták, ezek értéke összesen 8131 forint volt.
A vádlott differenciálatlan személyiségi adottságokkal rendelkezik, képes volt azonban a cselekményei társadalomra veszélyes következményeinek a felismerésére és e felismerésnek megfelelő magatartás tanúsítására, a személyiségzavara tehát korlátozó tényezőt nem jelentett.
A Legfelsőbb Bíróság a jogi minősítés miatt bejelentett ügyészi, illetőleg a vádlott és védője által előterjesztett védelmi fellebbezések alapján bírálta felül az ítéletet. Ennek során megállapította, hogy a katonai tanács a büntetőeljárási szabályokat minden vonatkozásban megtartva járt el. Az ügyet igen körültekintően felderítette, és a tényállást minden vonatkozásban megalapozottan állapította meg.
Részletesen foglalkozott a beismerésben levő I. r. vádlottnak azzal a védekezésével, hogy a géppisztolylövéseket előbb a levegőbe, majd a földre adta le, továbbá hogy a fegyvere veszélyességével nem volt teljesen tisztában. Mindenben körültekintő és a szakértői véleményekkel is alátámasztott indokolását adta annak, hogy mely okból vetette el a vádlott védekezését.
Az I. r. vádlott cselekményeinek fegyveresen elkövetett rablás bűntetteként; fegyveresen, fontos szolgálat teljesítése közben elkövetett szökés bűntetteként; 2 rb. rongálás vétségeként és lopás vétségeként minősítése mindenben megfelel az anyagi jogszabályoknak.
Tévedett azonban a katonai tanács, amikor a vádlottnak azt a cselekményét, hogy az üldözőire a géppisztolyából összesen legalább kilenc lövést adott le - amelyek közül az egyik lövéssel az őt üldöző sértett nyolc napon túl gyógyuló comblövését okozta - a Btk. 171. §-ának (1) bekezdésébe ütköző, és a (3) bekezdésének I. tétele szerint minősülő foglalkozás körében elkövetett szándékos veszélyeztetés bűntettének minősítette. Kétségtelen, hogy az elsőfokú bíróság a sok ember életét veszélyeztetve elkövetett emberölés bűntette miatti ügyészi vádtól eltérő minősítés megállapításánál körültekintő jogi vizsgálódást folytatott, és az álláspontját részletesen megindokolta. Nem vette azonban figyelembe az élet és testi épség elleni bűncselekmények büntetőjogi védelméről szóló, a Legfelsőbb Bíróság 15. számú irányelvének az iránymutatásait, illetve az élet elleni cselekmények és a foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés bűncselekményének az elhatárolásánál irányadó szempontokat.
A kialakult bírói gyakorlat szerint az emberölés, illetőleg ennek a kísérlete esetén az elkövető tudata átfogja a sértett (sértettek) halála bekövetkezésének a lehetőségét, és ezt kívánva vagy ebbe belenyugodva cselekszik; ezzel szemben az életveszélyt okozó testi sértés, valamint a halált okozó testi sértés esetében az elkövető szándéka csupán testi sérülés előidézésére irányul. Az életveszélyt okozó testi sértés esetében az elkövető szándékának nem feltétlenül kell az eredményre kiterjednie, a halált okozó testi sértés esetén pedig az eredményre nézve kizárólag gondatlanság áll fenn, az elkövető tudatában ilyenkor fel sem merül a halálos eredmény bekövetkezésének a lehetősége, vagy ha ez felmerül, ezt az eredményt nem kívánja, abba nem nyugszik bele.
A foglalkozás körében elkövetett szándékos veszélyeztetés esetén az elkövető a közvetlen veszélyhelyzetet szándékosan idézi elő, tudata átfogja a veszélyhelyzet bekövetkezésének a lehetőségét, és ezt kifejezetten kívánva (egyenes szándék) vagy a veszélyhelyzet kialakulásába belenyugodva (eshetőleges szándék) cselekszik, ugyanakkor a szándéka kizárólag a veszélyhelyzet előidézéséig terjed.
Az ítélkezési gyakorlat szerint a limitált (körülhatárolt) szándékkal elkövetést az jellemzi, hogy az elkövető a testi sérülés okozását vagy a halálos eredmény előidézését nem kívánja, és ezekbe a következményekbe való belenyugvás sem állapítható meg részéről. Amennyiben a foglalkozás körében elkövetett szándékos veszélyeztetés sérülést vagy halálos eredményt idéz elő, ebben a tekintetben az elkövetőnek csupán a gondatlan bűnössége állhat fenn. Mivel a szándék tehát ilyen esetben kizárólag a veszélyhelyzet létrehozására irányul, a testi sérülésre vagy a halálra kiterjedő egyenes vagy eshetőleges szándék nem állhat fenn; az eredményre vonatkozóan csak vagy a tudatos vagy a hanyag gondatlanság ismérvei foroghatnak fenn.
Az elkövetés idején fennálló tudati állapot megállapításánál, illetve annak megítélésénél, hogy az elkövető szándéka ölésre avagy bántalmazásra, illetőleg egészségsértésre avagy foglalkozás körében elkövetett szándékos veszélyeztetésre irányult-e, jelentős mértékben a külvilágban megnyilvánult, és így megismerhető tényekből kell visszakövetkeztetni. Az elkövetéskori tudattartalomra pedig a tárgyi - pl. a cselekmény elkövetéséhez használt eszköz, az elkövetés körülményei és módja, az esetlegesen okozott sérülés helye és jellege, az elkövető kijelentései, az elkövetőnek a cselekmény elkövetése utáni magatartása, illetve az alanyi körülmények - pl. az elkövető személyi tulajdonságai, a cselekményt kiváltó indítóok, a cselekmény véghezvitelét megelőző pszichikus folyamat, az elkövetőnek a sértetthez fűződő esetleges kapcsolata stb. - alapján lehet következtetni.
Az irányadó tényállás lényege szerint a katonai szolgálatából fegyveresen, nagy mennyiségű lőszert is megszerezve megszökött, majd fegyveres bolti rablást elkövető vádlott a rablásra felkészülve kizárólag éles lőszereket tárazott be. Felkészült tehát arra, hogy fegyverét bizonyos körülmények között nem csupán riasztó lövések leadására használja. Üldözőivel szemben akkor kezdte meg a fegyver használatát, amikor észrevette, hogy három férfi követi. Előbb két vagy három egyes lövést adott le, hogy az üldözőit megijessze, megállítsa, és ezzel a menekülését, egyben az elrabolt pénz megtartását biztosítsa. A lövéseket nem célzottan adta le, közben fegyverét lazán csípőmagasságban tartotta, és annak csöve a vízszintesnél alacsonyabbra irányult. Amikor azonban az I. r. vádlott észlelte, hogy őt továbbra is üldözik, a tőle kb. 5 méterre levő sértett lába elé tartva, irányzottan a fegyverét, oldalazó, kaszáló mozdulattal, gyors egymásutánban mintegy hat-nyolc lövést adott le. Az ekkor leadott lövés közül egy okozta a sértett sérülését, a további lövedékek az ott álló gépkocsikba, valamint az autóbuszba fúródtak be. A lövedékek 90 és 133 cm magasságban - vagyis az emberi testnek megfelelő magasságban - érték a sértettet, illetőleg az említett tárgyakat. A gépkocsi mellett és az autóbuszban több személy és járókelő tartózkodott.
Ilyen tárgyi adatok mellett - az alanyi tényezőkre is figyelemmel - a tényállásból kizárólag a vádlott eshetőleges ölési szándékára kell jogi következtetést levonni. Az adott esetben ugyanis a vádlott a fegyveres rablás elkövetése után az üldözőire nagy számú lövést adott le. Ennek során üldözőinek halálát nem kívánta ugyan, nem kétséges viszont, hogy a nem célzott lövések leadása során - azok nagy számára, széles sávot átfogó becsapódási szektorára, egy személy nyolc napon túl gyógyuló sérülésére és az utóbb leadott lövések egy részének 90-133 cm közötti magasságban történt becsapódására, valamint az üldöző személyek vádlotthoz mért távolságára tekintettel - tudata mindenképpen átfogta, hogy a lövések közben óhatatlanul elmozduló fegyverrel leadott nagy számú lövéssel az üldözői életét kiolthatja. Ebbe a lehetséges következménybe pedig - mivel annak tekintetében kizárólag a véletlenre bízta annak a bekövetkezését, illetve elmaradását, s az ténylegesen is kizárólag csak a véletlenen múlott, hogy halálos eredmény nem következett be - ténylegesen belenyugodott. Az adott esetben tehát nem állapítható meg az, hogy a vádlott szándéka kizárólag a veszélyhelyzet előidézéséig terjedő ún. limitált szándék lett volna.
Ennek figyelembevételével a Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítéletnek a cselekmény jogi minősítésére vonatkozó rendelkezését megváltoztatta, és az I. r. vádlott foglalkozás körében elkövetett szándékos veszélyeztetés bűntettének értékelt cselekményét a Btk. 166. §-ának (1) bekezdésébe ütköző, a (2) bekezdés f) pontja szerint minősülő, több emberen elkövetett emberölés bűntette Btk. 16. §-a szerinti kísérletének minősítette.
A legfőbb ügyész által fenntartott ügyészi fellebbezés a cselekmény sok ember életét veszélyeztetve elkövetettkénti minősítés [Btk. 166. § (2) bak. g) pont] megállapítására irányult. A Legfelsőbb Bíróság 15. számú Irányelvének az iránymutatása szerint (II/7. pont) ez a minősített eset akkor állapítható meg, ha a cselekményt a közveszélyes jellegű elkövetési mód jellemzi, vagyis az határozatlan számú vagy meghatározott, de nagyobb létszámú személyek ellen irányul. A veszélyeztetés abban áll, hogy az elkövető a védett jogtárgyat veszélynek teszi ki, megteremtve a sérelem beállásának az objektív lehetőségét. A közveszélyű cselekmény tehát az emberi életet fenyegeti, és nemcsak a közvetlenül támadott tárgyra, hanem azon keresztül további tárgyakra is hatást gyakorol, tekintettel arra, hogy a veszély iránya bizonytalan, kiszámíthatatlan és meghatározhatatlan mind a veszélyeztetett személyek kiléte mind ezek száma tekintetében, vagyis a közveszélyű elkövetési cselekmény hatása előre fel sem mérhető.
Az emberölésnek egyrészt több emberen, másrészt sok ember életét veszélyeztetve elkövetése egyébként nem zárja ki egymást, az említett feltételek fennállása esetén mindkét minősítő körülmény megállapítására is sor kerülhet.
Az adott esetben a lövések leadása során a vádlott nem csupán abba nyugodott bele, hogy az őt üldöző személyek életét olthatja ki, de belenyugodott abba is, hogy az üldözésben részt nem vevő további sértettek is az életüket veszthetik. E további érintett körbe tartozók száma azonban nem olyan nagy, amely mellett a cselekmény sok ember életét veszélyeztetve elkövetettnek is lenne értékelhető. Ezért az erre irányuló legfőbb ügyészi indítvány nem volt alapos. A katonai tanács a vádlott terhére és javára jelentkező, a büntetés kiszabásánál értékelt körülményeket alapvetően helyesen tárta fel, a minősítés megváltoztatására figyelemmel azonban az I. r. vádlott tekintetében további súlyosító körülmény, hogy a több emberen elkövetett emberölés kísérletével összefüggően a sértetti körön túli, más személyek életét is veszélyeztette. Ugyanakkor enyhítő körülmény az élet elleni bűncselekmény kísérleti szakban maradása, továbbá nyomatékos enyhítő körülmény az élet elleni bűncselekmény eshetőleges szándékkal elkövetése. A helyesen értékelt bűnösségi körülmények körében utalni kell az önkéntes jelentkezés és a katonai szolgálatra alkalmatlanság nyomatékára. A Btk. 343. §-ának (7) bekezdése értelmében a szökés elkövetőjének a büntetése korlátlanul enyhíthető, ha hatóságnál önként jelentkezik. Az adott esetben azonban ennek a súlya jelentősen csak a katonai bűncselekménynél állapítható meg. A vádlottat ugyanis fegyveres szökése, az azt követő fegyveres rablása, majd az üldözőivel szembeni lövések leadása miatt országosan körözték, és - a további bűnelkövetés veszélyét reálisan feltételezve - nagy erőket vetettek be az elfogására. Ilyen körülmények között - szem előtt tartva a szökés tekintetében a jelentkezés önkéntességét - a vádlottnak is érdeke volt, hogy a hatóságnál jelentkezzék, minthogy az elfogására reálisan számíthatott.
A katonai bűncselekmény vonatkozásában nyomatékosan értékelendőnek ítélte az elsőfokú bíróság a vádlott katonai szolgálatra alkalmatlan voltát. Ez annyiban szorul helyesbítésre, hogy a jelen ügyben tisztázódott: az alkalmatlansága a behívását nem akadályozta.
A cselekmények tárgyi súlyára, az elkövetési körülményekre, a vádlott bűnösségének a fokára és a büntetés kiszabásánál irányadó további körülményekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság úgy találta, hogy a vádlott és mások újabb - közöttük hasonló - bűncselekmények elkövetésétől visszatartását a halmazati büntetésként irányadó büntetési tétel alsó határával egyező 10 évi szabadságvesztés szolgálja megfelelően. Ennél enyhébb tartamú - az enyhítő rendelkezés alkalmazásával - kiszabott főbüntetésre - a köztörvényi bűncselekmények kiemelkedő tárgyi súlya mellett - nem kerülhet sor; az ennél hosszabb tartalmú szabadságvesztés pedig - a kétségtelenül nagy tárgyi súly mellett - az élet elleni bűncselekmény kísérleti szakban maradására, a szökés tekintetében az utólagos önként jelentkezésre és a fiatal felnőtt vádlott őszinte beismerő és megbánást mutató magatartására tekintettel - ugyancsak nem lenne indokolt.
Az élet elleni cselekmény súlyosabb minősülése és a főbüntetés súlyosítása mellett, a közügyektől eltiltás 8 évi tartamban történt súlyosítása is indokolt.
A Btk. 42. §-a (2) bekezdésének b) pontja szerint fegyházban kell végrehajtani a 3 évi vagy ennél hosszabb tartamú szabadságvesztést, ha azt az emberölés súlyosabban minősülő esete vagy a rablás súlyosabban minősülő esete miatt szabták ki. Ekként a fegyházfokozat alkalmazása két bűncselekmény miatt is törvényes; a Btk. 45. §-ának (2) bekezdése alkalmazására az adott esetben nem kerülhet sor.
A kifejtettekből következően az I. r. vádlott büntetésének enyhítését célzó fellebbezések nem vezethettek eredményre. (Legf. Bír. Bf. V. 1416/1995. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás