1333/B/1996. AB határozat
1333/B/1996. AB határozat*
2006.01.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény 19. § (8) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozó utólagos normakontroll keretében a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény (a továbbiakban: Köot.) 19. § (5) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól. Az indítványozó azt kifogásolta, hogy a jogszabályi rendelkezés alapján megszüntethető annak a pedagógusnak a munkaviszonya, illetve közalkalmazotti jogviszonya, aki önhibájából nem vesz részt a hét évente kötelező továbbképzésben, vagy a tanulmányait nem fejezi be sikeresen. Álláspontja szerint ez ellentétes az Alkotmány 70/A. § (1) és (2) bekezdésében foglalt rendelkezéssel, mivel „hátrányos megkülönböztetést tesz a pedagógus munkakörben foglalkoztatottakkal szemben más értelmiségi pályákon működőkkel összehasonlítva. (...) A pedagógus munkakörre előírt, törvényben rögzített alkalmazási feltételeknek ugyanis azzal eleget tesz a munkavállaló, ha megszerzi az e területre megállapított felsőfokú iskolai végzettséget, és leteszi a szintén előírt szakvizsgát. (...) Más értelmiségi területeken sem szüntetik meg a dolgozó munkaviszonyát, csupán korlátozzák az alapdiplomával betölthető munkaköröket.”
Az Alkotmánybíróság eljárása során észlelte, hogy a Magyar Köztársaság 1998. évi költségvetéséről szóló 1997. évi CXLVI. törvény 59. § (2) bekezdése a Köot. 19. § (5) bekezdésének számozását 19. § (8) bekezdésre módosította, ezért vizsgálatát e jogszabályhely vonatkozásában folytatta le.
II.
1. Az Alkotmánynak az indítványozó által hivatkozott rendelkezései:
„70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.
(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.”
2. A Köot. indítvánnyal érintett rendelkezése:
„19. § (8) A pedagógus hét évenként legalább egy alkalommal – jogszabályban meghatározottak szerint – továbbképzésben vesz részt. A továbbképzésben részt vevő, tanulmányait sikeresen befejező pedagógust – jogszabályban meghatározottak szerint – anyagi elismerésben kell részesíteni. Megszüntethető – az Mt. 89. § (3) bekezdése, illetve a Kjt. 30. §-ának (1) bekezdésének d) pontjára hivatkozással – annak a pedagógusnak a munkaviszonya, illetve közalkalmazotti jogviszonya, aki a továbbképzésben önhibájából nem vett részt, illetve tanulmányait nem fejezte be sikeresen. Nem kell továbbképzésben részt venni annak a pedagógusnak, aki pedagógus-szakvizsgát vagy egyéb jogszabályban meghatározott vizsgát tett, a vizsgák letétele utáni hét évben.”
III.
Az indítvány nem megalapozott.
Az indítványozó a Köot. 19. § (8) bekezdését azért tartja alkotmányellenesnek, mivel az hátrányos megkülönböztetést tartalmaz a pedagógus munkakörben foglalkoztatottak és más, értelmiségi munkakörben foglalkoztatottak között az alapján, hogy a kötelező továbbképzésben való részvétel elmulasztásának vagy nem megfelelő teljesítésének mi, illetve mi lehet a következménye.
1. Az Alkotmánybíróság már több határozatában kifejtette álláspontját a diszkrimináció tilalmának vonatkozásában. „Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint az Alkotmány e rendelkezését a jogegyenlőség általános elvét megfogalmazó alkotmányi követelményként értelmezte. Kimondta, hogy a diszkrimináció Alkotmányban meghatározott tilalma elsősorban az alkotmányos alapjogok tekintetében tett megkülönböztetésekre terjed ki. Ha a megkülönböztetés nem emberi jog vagy alapvető jog tekintetében történt, az eltérő szabályozás alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha az az emberi méltósághoz való jogot sérti. Az Alkotmánybíróság rögzítette azt is, hogy alkotmányellenes megkülönböztetésről csak akkor lehet szó, ha a jogszabály egymással összehasonlítható, a szabályozás szempontjából azonos csoportba tartozó jogalanyok között tesz különbséget anélkül, hogy annak alkotmányos indoka lenne. Alkotmányellenes megkülönböztetés csak akkor állapítható meg, ha összehasonlítható helyzetben lévő személyek között tesz a jogalkotó olyan különbségtételt, amely alapjogsérelmet okoz, illetőleg azzal az egyenlő méltóság alkotmányos követelményét sérti. Nem minden – személyek közötti – jogi megkülönböztetés minősül tehát alkotmányellenesnek. Nem minősül megengedhetetlen megkülönböztetésnek, ha a jogi szabályozás eltérő jogalanyi körre vonatkozóan állapít meg eltérő rendelkezéseket [9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990, 46, 48.; 21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73, 77–78.; 61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280–282.; 35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197, 203.; 30/1997. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1997, 130, 138.].” (26/B/1997. AB határozat, ABH 2000, 669, 676.)
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a törvényhozó valamely hivatás folyamatos gyakorlásához szükséges iskolai végzettség, szakmai gyakorlat, továbbképzésen való részvétel stb. meghatározásakor széles körű jogalkotói szabadsággal rendelkezik. A szabályozásnál azonban nem járhat el önkényesen. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint „az alkotmányellenes diszkrimináció csak abban az esetben állapítható meg, ha a jogalkotó az ugyanazon (homogén) csoportba tartozók között tesz – önkényesen, ésszerű indok nélkül – különbséget. Ebből következően az egymáshoz bár a legtöbb szempontból hasonlító, ám valamely lényeges szempontból mégis különböző személyek csoportjai az alkotmányellenes diszkrimináció vonatkozásában nem hasonlíthatóak egymással össze, így az alkotmányellenesség megállapítására sem kerülhet sor.” (815/E/1997. AB határozat, ABH 2001, 920, 930.)
Az 1009/B/1991. AB határozatában az Alkotmánybíróság kifejtette, hogy „a diszkrimináció vizsgálatánál központi elem annak meghatározása, hogy kiket kell egy csoportba tartozóknak tekinteni. (...) A diszkrimináció alkotmányos tilalma csak a szabályozás szempontjából egy csoportba tartozókra vonatkozik. A diszkrimináció vizsgálatának ennek megfelelően csak az egy csoportba tartozók közötti különbségtétel vizsgálata a tárgya.” (ABH 1992, 479, 479–480.)
2. Az Alkotmánybíróság eljárása során először azt vizsgálta, hogy az indítványozó által hivatkozott foglalkozási csoportok (,,pedagógusok”, illetve „más értelmiségi munkakörben foglalkoztatottak”) tekinthetők-e a szabályozás szempontjából ugyanazon homogén csoportba tartozóknak vagy sem.
A továbbképzésen való részvétel, illetve ezzel összefüggésben a követelmények megfelelő szintű teljesítése azt a célt szolgálja, hogy az egyes foglalkozást űzők naprakész, szinten tartott ismeretekkel rendelkezzenek a saját foglalkozási területükre vonatkozóan, tudomást szerezhessenek és tájékoztatást kaphassanak a szakterületükön elért legújabb tudományos, kutatási eredményekről, új módszerekről stb. Az egyes foglalkozásokkal kapcsolatos ismeretanyag (szakismeret, tudományos ismeret) frissítésére a foglalkozástól, szakterülettől függően eltérő időközönként van szükség, és az elavult ismeretek alkalmazásának is más-más következményei lehetnek. [Így például a jogalkotó az orvosok, fogorvosok, gyógyszerészek és klinikai szakpszichológusok folyamatos továbbképzését tartja szükségesnek, az erről szóló 52/2003. (VIII. 22.) ESzCsM rendelet előírja, hogy azok az orvosok, fogorvosok, gyógyszerészek és klinikai szakpszichológusok, akik egészségügyi tevékenységet végeznek, folyamatos szakmai továbbképzésben kötelesek részt venni, amely öt éves időtartamú továbbképzési időszakokban történik. Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 113. § (1) bekezdés f) pontja alapján az egészségügyi dolgozók működési nyilvántartásából törölni kell azt a személyt, aki a jogszabály által előírt továbbképzés elvégzését vagy annak megkezdését nem igazolja. A törvény 110. § (1) bekezdése szerint viszont egészségügyi tevékenységet csak a működési nyilvántartásba bejegyzett személy végezhet. Így az előírt továbbképzés nem teljesítésének következménye az, hogy az érintettek nem gyakorolhatják hivatásukat.]
Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó által hivatkozott csoportok – a pedagógusok, illetve a más értelmiségi foglalkozást folytatók – az Alkotmánybíróság eljárása szempontjából nem tekinthetők ugyanazon (homogén) csoportba tartozóknak, így az Alkotmány 70/A. § (1) és (2) bekezdésében meghatározott, a hátrányos megkülönböztetés tilalmára vonatkozó rendelkezés sérelme sem állapítható meg. Ennek következtében az Alkotmánybíróság a Köot. 19. § (8) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére vonatkozó indítványt – az indítványban kifejtett alkotmányi összefüggés vonatkozásában – elutasította.
Budapest, 2006. január 23.
Dr. Bihari Mihály s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke,
előadó alkotmánybíró
Dr. Bagi István s. k., Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k., Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k., Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k., Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné
Dr. Kukorelli István s. k., dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás