BK BH 1996/139
BK BH 1996/139
1996.03.01.
I. A magánvádló tanúkénti kihallgatása után emelt viszonvád esetén a magánvádlót vádlottként is ki kell hallgatni, és figyelmeztetni kell a vallomás megtagadásának a jogára; ennek az elmulasztása esetén a tanúként tett vallomása bizonyítási eszközként nem vehető figyelembe [Be. 66. § (1) bek. b) pont, 67. § (3) bek., 318. § (4) bek.].
II. A tanúnak a tárgyaláson kívül történő kihallgatásáról értesíteni kell a vádlottat és a magánvádlót is; ennek elmaradása esetén a tanúvallomás nem szolgálhat alapul a tényállás megállapításához [Be. 206. § (2) bek.].
A városi bíróság B. I.-né I. r. vádlott, B. Sz. II. r. vádlott és F. J. III. r. vádlott ellen a társtettesként elkövetett könnyű testi sértés vétsége miatt indult eljárást megszüntette, és a vádlottakat megrovásban részesítette. Ugyanakkor a IV. r. magánvádló és viszonvádlott ellen a könnyű testi sértés vétsége miatt indult eljárást megszüntette, és őt megrovásban részesítette.
A megállapított tényállás lényege a következő.
B. I.-né I. r. vádlott női fodrász, B. Sz. II. r. vádlott hírlapárus a Magyar Postánál, míg F. J. III. r. vádlott kézbesítő a Magyar Postánál. B. I.-né I. r. vádlott a II. r. vádlottnak az édesanyja, F. J. III. r. vádlott pedig B. Sz. II. r. vádlottnak az udvarlója. B. I.-né I. r. vádlott és családja egy házban és egy emeleten lakik L. J. magánvádlóval, egymással azonban nincsenek köszönő viszonyban.
1992. június 30-án az esti órákban B. I.-né I. r. vádlott az emeleti folyosón tartózkodott, amikor hazaérkezett L. J. magánvádló, aki a liftből kiszállva a lakásába ment. Rövid idő múlva B. I.-né a folyosóról egy csattanást, virágcserép zuhanását, majd elfutó léptek zaját és ajtócsapódást hallott, kinézett a folyosóra, de senkit nem látott, rögtön arra gondolt, hogy L. J. lehetett az, aki a virágcserepét a földre lökte. Ezért odament L. J. ajtajához, és becsengetett. L. J. az ajtót kinyitotta, B. I.-né pedig kérdőre vonta, hogy miért törte össze a virágcserepet. L. J. tagadta a cserép összetörését, az I. r. vádlott és L. J. magánvádló között hangos szóváltás alakult ki, melynek során L. J. levette a lábán levő (műanyag) strandpapucsát, és azzal több esetben megütötte B. I.-né I. r. vádlott karját és combját. B. I. né a folyosón menekült a saját lakása felé, mialatt L. J. magánvádló követte, ütlegelve az I. r. vádlottat. B. I.-né I. r. vádlott bemenekült a lakásába, nem sokkal ezt követően hazaérkezett az I. r. vádlott lánya, B. Sz. az udvarlójával, F. J.-vel. B. I.-né elpanaszolta nekik, hogy L. J. őt bántalmazta, mire mindhárman L. J. lakása ajtajához mentek, és oda becsengettek.
L. J. ajtót nyitott, mire a vádlottak kérdőre vonták, hogy miért bántalmazta B. I.-nét. F. J. III. r. vádlott megkérdezte, hogy miért szúrta ki régebben a kerékpárja gumiját. L. J. felkapta az ajtó mögött található díszfokost, és azzal támadni akart a vádlottakra, F. J. III. r. vádlott azonban kikapta a magánvádló kezéből a fokost, és két esetben ököllel megütötte L. J.-t. B. I.-né I. r. vádlott a kezében levő seprűvel két esetben a magánvádló fejére vágott, míg B. Sz. két esetben a magánvádló karjára ütött puszta kézzel. Mindezen tettlegesség a folyosón történt, L. J. lakása előtti részen.
A bántalmazás következtében B. I.-né I. r. vádlott a karján és a combján szenvedett sérüléseket, orvoshoz azonban nem ment, látleletet nem készíttetett, a bőr alatti bevérzések 8 napon belül gyógyultak.
L. J. magánvádló a bántalmazás következtében a fej zúzódását szenvedte el, a sérülései 8 napon belül gyógyultak. L. J. magánvádló a magánindítványát 1992. július 7. napján terjesztette elő. B. I.-né I. r. vádlott a személyes meghallgatást követően 1993. május 25. napján élt viszonváddal L. J. ellen a sérelmére elkövetett könnyű testi sértés vétsége miatt.
A tárgyaláson B. I.-né I. r., B. Sz. II. r. és F. J. III. r. vádlottak éltek a vallomásmegtagadási jogukkal, fenntartották a rendőrségen tett vallomásukat, amelyet a bíróság felolvasás útján tett a tárgyalás anyagává.
A vádlottak a nyomozás során is elismerték L. J. magánvádló bántalmazását, de arra hivatkoztak, hogy a magánvádló volt az, aki a papucsával ütlegelte az I. r. vádlottat ezt megelőzően.
L. J. magánvádló tagadta, hogy bántalmazta volna B. I.-né I. r. vádlottat, állította, hogy minden ok nélkül támadt rá a három vádlott, ő a fokossal csak védekezett.
A vádlottak vallomását megerősítették és alátámasztották az érdektelen tanúk vallomásai is.
Ezek a bizonyítékok a bíróság álláspontja szerint elegendőek voltak annak a megállapítására, hogy L. J. magánvádló is elkövette B. I.-né I. r. vádlott sérelmére a könnyű testi sértés vétségét.
A megállapított tényállás alapján a bíróság megállapította, hogy az I. r., a II. r. és a III. r. vádlottak, mint társtettesek elkövették a Btk. 170. §-ának (1) bekezdése szerinti könnyű testi sértés vétségét, L. J. magánvádló és viszonvádlott ugyancsak elkövette ugyanezt a vétséget.
A bíróság álláspontja szerint a vádlottak és a magánvádló cselekménye az elbíráláskor már olyan csekély fokban veszélyes a társadalomra, hogy a törvény szerint alkalmazható legenyhébb büntetés is szükségtelen velük szemben (Btk. 36. §), ezért a Be. 213. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján a vádlottak és L. J. viszonvádlott ellen indult büntetőeljárást megszüntette, és őket a Btk. 71. §-ának (1) bekezdése alapján megrovásban részesítette.
Az elsőfokú bíróság végzése az I. r., a II. r. és III. r. vádlott tekintetében jogerőre emelkedett, a végzés ellen L. J. IV. r. vádlott felmentése végett jelentett be fellebbezést, ezért a megyei bíróság a Be. 237. §-ának (1) bekezdése folytán csupán a fellebbezéssel érintett L. J. IV. r. vádlottra vonatkozó részében bírálta felül az elsőfokú bíróság végzését, és az azt megelőző bírósági eljárást, a Be. 241. §-ának (1) bekezdésében írt korlátozással.
A felülbírálat során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság végzésében rögzített tényállás részben megalapozatlan, mert nem teljesen felderített [Be. 239. § (2) bek. a) pont].
A felderítetlenség egyrészt arra vezethető vissza, hogy a városi bíróság L. J.-t nem hallgatta ki vádlotti minőségben, kihallgatásakor tanúként kezelte, következésképpen a Be. 66. §-a (1) bekezdésének b) pontjában foglalt figyelmeztetési kötelezettség elmulasztása folytán a vallomása bizonyítási eszközként nem volt figyelembe vehető [67. § (3) bek.].
A tényállásnak az a része pedig, amely szerint B. I.-né I. r. vádlott sérüléseit az elkövetés eszközeként használt műanyag papuccsal történt bántalmazás következtében szenvedte el, azért felderítetlen, mert az elsőfokú bíróság nem tisztázta egyértelműen, hogy a szóban levő papucs alkalmas volt-e a sérülések okozására.
A felderítetlenség kiküszöbölése érdekében a megyei bíróság a Be. 240. §-a alapján bizonyítást rendelt el, a fellebbezési tárgyaláson kihallgatta - vádlottként - L. J.-t, felhívta a tényállásban megjelölt papucsnak a bíróság, illetve az orvos szakértő előtti bemutatására, az orvos szakértőt pedig arra nézve nyilatkoztatta, hogy a bemutatott papucs alkalmas-e sérülések okozására, és az okozhatta-e a sértett - az elsőfokú bíróság által megállapított - sérüléseit. Kihallgatta továbbá tanúként B. I.-nét és B. Sz.-t.
L. J. IV. r. vádlott a személyi körülményei feltárása mellett tagadta a bűnösségét, a cselekmény elkövetését, a papucsát azonban bemutatta.
B. I.-né állította, hogy a vádlott a papucsával okozta a karján és lábán levő sérüléseket, B. Sz. pedig azt vallotta, hogy a sérülések másnap láthatóak voltak.
Az orvos szakértő véleménye szerint a bemutatott papuccsal történő enyhe-közepes erőbehatással lehet olyan sérüléseket okozni, amelyek szövetközi vérzésnek tekinthetők, perceken belül bőrpírként és duzzanatként jelennek meg, majd 1-2 órán belül kékülés jelentkezik. Gyógytartamuk 8 napon belüli, és egészségromlás nélkül gyógyulnak.
A felvett bizonyítás fenti eredménye és L. J. IV. r. vádlott erkölcsi bizonyítványa alapján a megyei bíróság az első fokú végzés tényállását az alábbiak szerint kiegészíti, illetve helyesbíti.
L. J. IV. r. vádlott a foglalkozását tekintve főkönyvelő, jelenleg kisegítő családtag, nős, büntetlen előéletű.
B. I.-né I. r. vádlott sérülései szövetközi bevérzések voltak, és egészségromlás nélkül gyógyultak.
A tényállás indokolását pedig annyiban helyesbíti, hogy L. J. vádlottként tagadta, hogy bántalmazta volna B. I.-nét, és kiegészíti annyiban, hogy az orvos szakértői vélemény értelmében L. J. IV. r. vádlott által bemutatott papuccsal okozhatók voltak a sérülések.
Ezekkel a kiegészítésekkel, illetve helyesbítésekkel, egyebekben az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás a másodfokon felvett bizonyítás eredményéhez képest helyes.
A bizonyítékok köréből azonban a megyei bíróság kirekeszti R. N.-né tanúvallomását, mert a tanút az elsőfokú bíróság tárgyaláson kívül, kiküldött bíróként úgy hallgatta meg, hogy ezen bizonyítás felvételének helyéről és idejéről - a Be. 206. §-a (2) bekezdésének megfelelően - nem értesítette L. J., illetve B. I.-né vádlottakat.
A megyei bíróság megkísérelte ugyan a lakásához kötött tanúnak a Be. 206. §-ának (2) bekezdése szerinti kihallgatását, aki azonban az egészségi állapota miatt nem volt kihallgatható, így a megyei bíróság a tanú kihallgatását mellőzte. Ehhez képest a tanúnak az első fokú eljárásban felvett vallomása, mint a törvény rendelkezésével ellentétesen lefolytatott bizonyítás eredménye, bizonyítékként nem volt figyelembe vehető, így ennek kirekesztésével bírálta felül a megyei bíróság az elsőfokú bíróság végzését.
Ennek a bizonyítéknak a kirekesztésével az első fokú végzésében írt tényállás B. I.-né, B. Sz. vádlottak és Sz. K. tanú vallomására, valamint az orvos szakértői véleményre alapítottan is kellően megalapozott, így a Be. 239. §-ának (1) bekezdése értelmében irányadó az ügy felülbírálatánál is.
A felülbírálat során irányadó tényállásból okszerűen következik L. J. IV. r. vádlott büntetőjogi felelőssége, ezért a felmentésre irányuló fellebbezését a megyei bíróság nem találta alaposnak, annak nem adott helyt.
Törvényes a vádlott cselekményének jogi minősítése is. Az időmúlásra és a vádlott büntetlen előéletére tekintettel helytálló az elsőfokú bíróság által a vádlottal szemben alkalmazott intézkedés is.
Mivel az elsőfokú végzésnek a IV. r. vádlottra vonatkozó egyéb rendelkezései ugyancsak törvényesek, a megyei bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. (Bács-Kiskun Megyei Bíróság 2. Bf. 1046/1994. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás