1396/H/1996. AB határozat
1396/H/1996. AB határozat*
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság önkormányzati rendeleti előírás alkotmányellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt előterjesztett indítvány tárgyában meghozta a következő
h a t á r o z a t o t :
Az Alkotmánybíróság Budapest Főváros Közgyűlésének a helyi iparűzési adó bevezetésével kapcsolatos eljárás és anyagi érdekeltség szabályozásáról szóló 21/1991. (IX. 5.) számú önkormányzati rendelete 1. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
I n d o k o l á s
1. A fővárosi közgyűlés 21/1991. (IX. 5.) számú rendeletének (a továbbiakban Kgy.r.) 1. § (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy helyi iparűzési adót köteles fizetni ,,a magánszemély, ha belföldön saját nevében és kockázatára, haszonszerzés céljából üzletszerű gazdasági tevékenységet végez és vállalkozói igazolvánnyal rendelkezik, továbbá az a magánszemély, akinek a tevékenységét törvény vállalkozási tevékenységnek minősíti, valamint a jogi személy, egyéb szervezet, amely üzletszerű gazdasági tevékenységet folytat, a továbbiakban: vállalkozó''.
2. Az indítványozó a Kgy.r. 1. § (1) bekezdését az utolsó fordulata miatt, mely szerint ,,a jogi személy, egyéb szervezet, amely üzletszerű gazdasági tevékenységet folytat'' iparűzési adót köteles fizetni, ebben a szövegezésben alkotmányellenesnek tartja. E rendelkezés ugyanis ellentétes a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Hatv.) 35. § (1) bekezdésének, 36. §-ának, 52. § 26. pontjának, valamint az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) 97. § n) pontjának előírásaival, mert ,,az önkormányzat által alkotott rendeletben iparűzési adó alanya — többek között —, csak az az egyéb szervezet lehet, amely saját nevében és kockázatára, haszonszerzés céljából, üzletszerűen nyereség- és jövedelem szerzésre irányuló tevékenységet végez az önkormányzat illetékességi területén''.
A kifogásolt szabályozás — indítványozó szerint — törvényellenesen bővíti az adófizetők körét: ,,adóalannyá teszi az egyéb szervezeteket abban az esetben is, ha azok nem saját nevükben végzik az üzletszerű gazdasági tevékenységet''. A beadvány a társasházakra hivatkozik, melyek ,,bár nyilvánvalóan nem saját nevükben végeznek gazdasági tevékenységet — hiszen erre lehetőségük nincs — a Főváros illetékességi területén az iparűzési adó alanyaivá válnak például közös tulajdon bérbeadása esetén''. Az alkotmánysértő szabályozás következményeként előfordulhat — állítja az indítványozó —, hogy ha egy vállalkozó társasházi tulajdonnal rendelkezik és a társasház egyben iparűzési adó alanya is, akkor a vállalkozót kétszeres iparűzési adó terheli, illetve — meghatározott esetekben — iparűzési adó mentességétől eshet el. A Hatv. és az Art. idézett előírásait bővítően alkalmazó fővárosi szabályozás — összegezi álláspontját az indítványozó — sérti az Alkotmány 44/A. § (1)—(2) bekezdését, mert a helyi képviselőtestület csak törvényi keretek között állapíthatja meg a helyi adók fajtáit és mértékét, illetve rendelete nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal; sérti továbbá az Alkotmány 70/I. §-ában meghatározott arányos közteherviselés elvét is.
3. Az indítvány megalapozatlan.
A fővárosi közgyűlés a Kgy.r. vitatott tételét a Hatv. 1. § (2) bekezdésében és 43. § (3) bekezdésében adott törvényi felhatalmazás alapján a Hatv. 2. §-a értelmében meghatározott adóalanyokra és adótárgyakra az Art. 97. § n) pontja szerint kiterjeszthető keretek között hozta meg. Amikor a Kgy.r. 1. § (1) bekezdésében az adó fizetésére kötelezett vállalkozóként (adóalanyként) az egyéb szervezetet is feltüntette, nem törvényellenes bővítő fogalmat alkotott, hanem csak eltekintett a Hatv. 52. § 26. pontjában részletezett vállalkozói definíció megismétlésétől. A Hatv. ezen értelmező rendelkezése, mely szerint az ,,egyéb szervezet'' — így az Art. 97. § n) pontja alapján a társasház is — csak akkor tekinthető a vállalkozói kategóriába tartozónak, ha ,,a gazdasági tevékenységet saját nevében és kockázatára haszonszerzés céljából, üzletszerűen'' végzi, mint magasabb jogszabályi rendelkezés a fővárosi rendelet végrehajtása során is — külön ismétlő felsorolás nélkül is — kötelezően alkalmazandó előírás. A társasház tehát saját nevében is végezhet gazdasági tevékenységet, s ezért az indítványozó által is idézett jogszabályok alapján adóalannyá is válhat.
A Kgy.r. kifogásolt szabálya nincs ellentétben a Hatv. 35—36. §-ával sem, hiszen ez utóbbi rendelkezések az iparűzési tevékenységet s nem a ,,vállalkozó'' fogalomkörébe tartozást jelölik meg az adókötelezettség alapjaként. Téves az indítványozónak a kétszeres adóztatásra és az adómentesség feltételezett elmaradására vonatkozó utalása is, mert az a magánszemély vállalkozó, aki iparűzési tevékenységet folytató társasháztulajdonnal is rendelkezik, a társasház iparűző tevékenységéért közvetlenül nem válhat adóalannyá. Ez esetben az adó alanya ugyanis — mint egyéb szervezet — maga a társasház.
4. Az indítványozó a Kgyr. rendelkezését elszigetelten vizsgálta, s bár alkotmányossági követelményei helytállóak, téves értelmezés alapján jutott olyan következtetésre, hogy a Kgy.r. 1. § (1) bekezdésének utolsó fordulata alkotmányellenes. A szabályozás nem ellentétes sem az Alkotmány 44/A. § (1) bekezdés d) pontjával, sem (2) bekezdésével, s nem sérti az Alkotmány 70/I. §-át sem. Ezért az indítványt az Alkotmánybíróság — a 3. pontban kifejtett érvei alapján — elutasította.
Budapest, 1997. június 24.
Dr. Ádám Antal s. k., |
Dr. Holló András s. k., |
Dr. Kilényi Géza s. k., |
|
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás