PK BH 1996/141
PK BH 1996/141
1996.03.01.
I. Tanácsi alapítású vállalat gazdasági társaságokba vitt üzletrészeinek értékesítése a vállalati vagyon értékesítését jelenti, az ebből származó bevétel meghatározott hányada az éves költségvetési törvények alapján az alapító önkormányzatot illeti függetlenül attól, hogy az ügyletet közvetlenül az ÁVÜ kötötte vagy hozzájárulásával maga a vállalat.
II. Abból a szempontból, hogy az adott ügylet, mint értékesítés melyik évre vonatkozó költségvetési törvény szerint minősül, a szerződés megkötése időpontjának van meghatározó jelentősége [1990. évi CIV. tv. 1. § (9) bek., 1991. évi XCI. tv. 12. §, 1992. évi LXXX. tv. 22. §].
A felperes jogelődje által alapított M.-i Vendéglátó-ipari Vállalat az ÁVÜ alperes hozzájárulásával 1991-ben 100 millió forint értékű apportot vitt be egy olasz céggel közösen alapított kft.-be, majd az 1991. december 15-én megkötött adásvételi szerződéssel az apportnak megfelelő üzletrészét 100 millió forintért eladta az olasz partnernek. Ezen ügylethez az ÁVÜ azzal a feltétellel járult hozzá, hogy a bevételből az ÁVÜ-t 80%, a vállalatot 20% illet meg, amelyből a vállalatnak ki kell elégítenie a települési önkormányzat belterületi földdel kapcsolatos igényét.
Az M.-i Vendéglátó-ipari Vállalat tizenkét gazdasági társaságot is alapított, amely társaságokban fennálló érdekeltsége az 1990. évi LXXIV. törvény 14. §-ának (1) bekezdése alapján az ÁVÜ-re szállt. Ezek az üzletrészek 1992-93. folyamán értékesítésre kerültek.
Az önkormányzat felperes eredetileg 87 119 000 forint, majd a módosított keresetében 55 954 000 forint tőke és kamata megfizetésére kérte az alperes kötelezését. Keresetét 50 000 000 forint erejéig az 1990. évi CIV. törvény 1. §-ának (9) bekezdésére, míg 5 954 000 forint erejéig az 1991. évi XCI. törvény 12. §-ára és az 1992. évi LXXX. törvény 22. §-ára alapította.
Az elsőfokú bíróság ítéletével 5 954 000 forint és ezen összeg 1993. január 1. napjától járó évi 20%-os kamata megfizetésére kötelezte az alperest, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A mindkét peres fél fellebbezése folytán másodfokú bíróságként eljárt Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, és az alperest terhelő marasztalás összegét 45 954 000 forintra és járulékaira felemelte, míg ezt meghaladóan a keresetet elutasító rendelkezést helybenhagyta. Az indokolás szerint a felperes keresete nemcsak az 5 954 000 forint tekintetében alapos, hanem az 1991. december 15-i szerződés alapján az alpereshez befolyt 80 000 000 forint 50%-ára is jogszerűen tarthat igényt a felperes az 1990. évi CIV. törvény 1. §-ának (9) bekezdése alapján. Az ügylet ugyanis e jogszabályhely szerint minősül, függetlenül attól, hogy nem közvetlenül az ÁVÜ volt az értékesítő, mert eredményét tekintve az ügylet tanácsi alapítású vállalat egy részének értékesítését jelentette, amelyből származó bevétel 50%-a pedig 1991-ben az alapító megyei önkormányzatot illette meg.
A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelemmel, az alperes csatlakozó felülvizsgálati kérelemmel élt. A felperes felülvizsgálati kérelme a marasztalási összeg 55 954 000 forintra történő felemelésére, a kamatfizetés kezdő időpontjával kapcsolatos ítéleti rendelkezésnek a megváltoztatására irányult.
Az alperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet megváltoztatásával a kereset teljes elutasítását kérte a perben már kifejtett azon álláspontja alapján, amely szerint a perbeli értékesítések nem vonhatók az éves költségvetési törvények ítéletben hivatkozott rendelkezései alá. Másodlagosan arra hivatkozott az alperes, hogy mivel a 80 000 000 forintos bevétel 1992-ben folyt be, így a felperest annak legfeljebb 20%-a illetheti meg.
A peres felek ellenkérelmei az ellenérdekű kérelmek elutasítására irányultak.
A felülvizsgálati kérelem, valamint a csatlakozó felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A perben vitás értékesítéseket a másodfokú bíróság a jogszabály helyes értelmezésével, jogszabálysértés nélkül tekintette az 1990. évi CIV. törvény 1. §-ának (9) bekezdése, illetve az 1991. évi XCI. törvény 12. §-a és az 1992. évi LXXX. törvény 22. §-a szerint minősülő "tanácsi vállalat ÁVÜ általi értékesítésének". A tanácsi alapítású vállalat gazdasági társaságokban levő üzletrészeinek az értékesítése tartalmilag ugyanis a vállalati vagyon értékesítését jelenti, amelyből származó bevétel meghatározott százaléka az éves költségvetési törvények alapján az alapító önkormányzatot illeti, függetlenül attól, hogy az ügyletet közvetlenül az ÁVÜ kötötte vagy hozzájárulásával maga a vállalat.
Abból a szempontból, hogy az adott ügylet, mint értékesítés, melyik évre vonatkozó költségvetési törvény rendelkezése szerint minősül, a Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint nem a bevétel befolyása, hanem a szerződés megkötése időpontjának van meghatározó jelentősége; e jogi aktussal történik meg ugyanis a vagyon értékesítése. Az 1991. december 15-i ügyletből származó bevétel megosztásánál tehát a másodfokú bíróság helyesen alkalmazta az 1990. évi CIV. törvény 1. §-ának (9) bekezdését, amely szerint a bevétel 50%-a illeti meg az alapító önkormányzatot.
Bevételként a másodfokú bíróság helyesen vette figyelembe csak az alpereshez ténylegesen befolyt 80 000 000 millió forintot. Ez tekinthető csak ugyanis az értékesítésből származó tiszta bevételnek. A 20 000 000 forintot az alperes nem ingyenes juttatásként hagyta meg a vállalatnál, hanem azért, hogy az ebből az összegből elégítse ki az önkormányzatnak a belterületi földdel kapcsolatos igényét. Ez tehát nem bevételnek, hanem az értékesítés során felmerülő költségnek tekintendő, és így nem képezheti a felperes igényének alapját.
A felülvizsgálati kérelem alaptalanul támadja a kamatfizetés kezdő időpontjának a megállapítását is. A másodfokú bíróság a kamatfizetés kezdő időpontját a Pp. 206. §-ának (1) bekezdése szerinti jogkörében mérlegeléssel állapította meg, figyelemmel arra, hogy a per adatai szerint az értékesítések különböző időpontokban történtek. E körben tehát a felülvizsgálati kérelem bírói mérlegelést támad. A Legfelsőbb Bíróság azonban már számos döntésében rámutatott arra, hogy a felülvizsgálati eljárás keretében a bíróság mérlegelési körébe tartozó kérdés általában nem vizsgálható. Felülmérlegelésre csak igen kivételesen, kirívóan okszerűtlen vagy logikai ellentmondást tartalmazó mérlegelés esetén kerülhet sor. Ez azonban a jelen esetben nem volt megállapítható, így a kamatfizetés kezdő időpontjának a meghatározása nem jogszabálysértő.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (4) bekezdése szerint tárgyaláson kívül meghozott ítéletével a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. Tekintettel arra, hogy mind a felülvizsgálati kérelem, mind a csatlakozó felülvizsgálati kérelem alaptalan volt, az alperes azonban jelentősebb mértékben lett pervesztes a felülvizsgálati eljárásban, a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/B. §-a értelmében alkalmazandó 81. §-ának (1) bekezdése alapján úgy határozott, hogy az alperes köteles a felperes részére felülvizsgálati eljárási részperköltséget megfizetni. (Legf. Bír. Pfv. X. 20.669/1995. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás