PK BH 1996/142
PK BH 1996/142
1996.03.01.
Közös tulajdon esetén önmagában a tulajdoni aránytól eltérő használat nem vezethet a többletterület elbirtoklásához [Ptk. 121. § (1) bek., 140. § (1) bek., PK 4. sz.].
A másodfokú bíróság helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét, amelyben a közös tulajdont természetben megszüntette, az alperesek viszontkeresetét pedig elutasította. Az alperesek elbirtoklásra alapított viszontkeresetének elutasításával kapcsolatos rendelkezését azzal indokolta, hogy a tulajdoni aránytól eltérő használat - a PK 4. számú állásfoglalásban kifejtett szempontokra is figyelemmel - nem vezethet elbirtokláshoz. Az alperesek használata a felek megállapodásán, a felperesek hozzájárulásán, illetve azon alapult, hogy az alperesek többlethasználata ellen ténylegesen nem tiltakoztak.
A jogerős ítéletnek a viszontkeresetet elutasító rendelkezése ellen az alperesek - jogszabálysértésre hivatkozással - terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben a szerződésre, a több évtizede fennálló használatukra, a birtoklással kapcsolatos tanúvallomásokra és a per egyéb adataira hivatkozva sérelmezték az elbirtoklás törvényi feltételeinek megléte ellenére hozott elutasító döntést.
A felperesek a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezéseinek a hatályban tartását kérték.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróságnak a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott részében jogkérdést kellett elbírálnia. Az alperesek az elbirtoklással szerzett tulajdoni igényüket egyrészt a jogelődök által kötött szerződés 3. és 5. pontjában foglaltakra alapították azt állítva, hogy birtoklásuk e megállapodáson alapul. Az alperesek előtt ismert volt, hogy az ingatlan-nyilvántartásban feltüntetettek szerint milyen tulajdoni hányad illeti meg őket. Elbirtoklásnak helye lehet abban az esetben, ha a tulajdonostársaknak a megállapodásban foglalt akarata a tulajdonjog tekintetében is végleges rendezésre irányult, és a tulajdonostársak ebben a tudatban birtokolták az ingatlan természetben meghatározott részét. Ilyenkor azonban a bizonyítás azt terheli, aki a megállapodásra hivatkozva kívánja elérni az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezett állapottól eltérő rendezést.
A felek jogelődei által kötött szerződés egyértelműen az ingatlan 1/2-ed tulajdoni illetőségének átruházására irányult, amely mellett nem lehet megállapítani, hogy a birtokba adni rendelt rész a használatot meghaladóan a tulajdonjog végleges rendezésére is irányult.
Az alperesi igény elbírálása szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a perbeli ingatlant az ingatlan-nyilvántartás szerkesztésekor külön hrsz.-on és eltérő területnagysággal vették nyilvántartásba. A felek tulajdoni hányada ugyanis mindkét hrsz.-ú ingatlanon a korábbi állapot szerint került bejegyzésre.
Az alpereseknek a tulajdoni hányadtól eltérő - akár hosszú időn át fennálló - használata önmagában nem vezethet elbirtokláshoz, függetlenül attól, hogy az megállapodáson, a másik fél hozzájárulásán vagy a tiltakozás hiányán alapul. Közös tulajdonban álló ingatlan esetében a tulajdoni hányadtól eltérő használatot élesen el kell határolni a tulajdonostársak általi elbirtoklás bekövetkezésétől.
A Ptk. 140. §-ának (1) bekezdése szerint a közös tulajdonnal együtt jár a tulajdonostársat megillető birtoklási és használati jogosultság, amelyet egyik tulajdonostárs sem gyakorolhat a másik (többi) jogainak és a dologhoz fűződő törvényes érdekeinek sérelmére. A tulajdonostársak számára e rendelkezés alapján meghatározott magatartási szabály folytán fokozott szigorúsággal kell vizsgálni a közösség jellegének megváltoztatását. Erre irányulnak a PK 4. számú állásfoglalás gyakorlati irányítást adó szempontjai, amelyeket az ügyben eljárt bíróságok helytállóan alkalmaztak az alperesi igény elbírálásakor. Az adott esetben ugyanis nincs olyan rendkívüli körülmény, amely az ingatlan bármilyen módon történő használata esetén is elbirtokláshoz vezethet.
Így az alperesi birtoklás csupán a tulajdonjogától eltérő használatot jelent, amely az alperesi igényt nem alapozza meg. Erre figyelemmel a viszontkeresetet elutasító döntést támadó felülvizsgálati kérelem nem vezethetett eredményre.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezéseit a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. I. 21.490/1995. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás