PK BH 1996/143
PK BH 1996/143
1996.03.01.
I. A kárpótlási földalapba tartozó föld ideiglenes használatra történő kijelölés önmagában a föld használatba vételére nem nyújt alapot. Erre csak a kijelölést követően az érdekeltek közötti szerződés alapján kerülhet sor [1992. évi IL. tv. 7. § (2) bek.]
II. Szerződés hiányában szerződésszegésre alapított kártérítés iránti igény eredményesen nem érvényesíthető [Ptk. 318. § (1) bek., 339. § (1) bek.].
A felperesek a keresetük alapjaként az állították, hogy a földrendező bizottság kijelölő határozata folytán jogosultak voltak az alperes szövetkezet tulajdonában és használatában álló perbeli földrészlet birtokbavételére és ingyenes használatára, ezért az általuk 1993. május 9-én erről a földterületről lekaszált lucernát és utóbb az egész évi lucernatermést az alperes jogellenesen takarította be. Elmaradt haszon címén ezért 418 900 forint és annak járulékai megfizetését követelték az alperestől.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperesek keresetének részben helyt adott, és az alperest 115 304 forint és járulékai megfizetésére kötelezte.
A felperesek és az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az ítéletet részben megváltoztatta, és a felperesek keresetét teljes egészében elutasította. Döntését a következőkkel indokolta.
A perbeli jogvitában alkalmazandó 1992. évi IL. törvény 7. §-ának (2) bekezdése szerződési kötelezettséget ír elő a szövetkezet és az ideiglenes használatra kijelölt vonatkozásában. Ennek a szerződésnek a minősítését az elsőfokú bíróság elmulasztotta. Ezzel magyarázható, hogy a szerződés érvényes létrejöttét ráutaló magatartással is megállapíthatónak találta. A mezőgazdasági földterület időleges használatára és hasznainak szedésére irányuló szerződés a Ptk. 452. §-ának (1) bekezdése alapján haszonbérleti szerződésnek minősül, melyre a Ptk. 452. §-ának (3) bekezdése írásbeli alakot írt elő. Az elsőfokú bíróság megalapozottan állapította meg, hogy a felek között nem jött létre írásbeli szerződés. A Ptk. 217. §-ának (1) bekezdése értelmében a jogszabályban meghatározott alakiság megsértésével kötött szerződés - ha jogszabály másként nem rendelkezik - semmis. Minthogy a felek között érvényes szerződés nem jött létre, a felperesek szerződésszegésre alapított kárigényt az alperessel szemben nem érvényesíthetnek.
A felperesek felülvizsgálati kérelmet terjesztettek elő a másodfokú határozat ellen, annak hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítása végett. A felülvizsgálati kérelmük alapjaként a felperesek lényegében a következőkre hivatkoztak.
Az alperes szövetkezetnek az a magatartása, hogy megtagadta a szerződés megkötését, fizetési kötelezettséggel jár, aminek összegszerűségét a fellebbezés keretében nem vizsgálta a másodfokú bíróság. Az 1992. évi IL. törvény 7. §-a törvényi kötelezettségként írja elő a földterületnek a földrendező bizottság részére történő bejelentését, és ezen bejelentés megtörténte után a kárpótlási földalapba kijelölt földjét nem hasznosító gazdálkodó szervezet akkor is köteles a földterület hasznait kiadni, ha elmulasztotta a szerződéskötés kötelezettségét, amelyet ugyancsak a hivatkozott jogszabály ír elő. "A használati jog alapításában tehát ez esetben a Ptk.-nak a szabályai irányadók". Az alperes a felülvizsgálati kérelemben foglaltakra észrevételt nem tett, ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A másodfokú bíróság az ítélete indokolásában kiemelte: a felperesek keresetének jogcíme szerződésszegésre alapított kárigény [Ptk. 318. § (1) bekezdés, Ptk. 339. §], így a fellebbezési tárgyaláson előterjesztett azon igényük, hogy az alperes magatartása miatt a felperesek más szövetkezetnél ingyenes használatot nem igényeltek, és ebből eredően őket kár érte, a Pp. 247. §-ának (1) bekezdésében meg nem engedett keresetváltoztatásnak minősül, ezért annak érdemi elbírálását mellőzte. Ebből következően a felülvizsgálati kérelem érdemi elbírálására is csak abban a keretben van jogi lehetőség, amely az eredeti jogcímen előterjesztett kereseti követelés elbírálására vonatkozik, tehát nem vehetők figyelembe a felpereseknek az egyéb jogcímekre, így a Ptk. 6. §-ára is alapított pénzköveteléssel kapcsolatos érvelése.
Az eredeti kereseti kérelmet teljes egészében elutasító jogerős ítéleti rendelkezést támadó felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felperesek szerződésszegésre alapított kártérítési igényének alapossága csak abban az esetben lehetett volna megállapítható a perbeli földrészletről betakarított termény alperes általi elvonása folytán, ha minden kétséget kizáróan bizonyítást nyer olyan érvényes jogcím fennállta, amely szerint a termék kizárólag őket illette volna. Ilyen érvényes jogcím megléte nem nyert bizonyítást a lucernának a felperesek által megkezdett és az alperes által befejezett betakarítása idejére vonatkozóan.
Az 1992. évi IL. törvény 7. §-a (2) bekezdésének helyes értelmezéséből az következik: önmagában a földrendező bizottságnak a felpereseket ideiglenes használóként kijelölő határozata és annak a felperesekkel történő közlése nem jogosította fel őket arra, hogy a perbeli földrészletet birtokba vegyék. Ez másrészt azt eredményezi, hogy a földrészlet nem tekinthető a szövetkezet által kiadottnak, így arra a használati joga még fennállott. A hivatkozott törvény ugyanis előírja: a bizottság által kijelölt használóval a gazdálkodó szervezetnek, az adott esetben a szövetkezetnek, a termőföld művelésére szerződést kell kötnie. Nyilvánvalóan ebben a szerződésben kell az érdekelteknek megállapodniuk a birtokbalépés, illetőleg a földrészlet használatbavételének időpontjában és annak egyéb feltételeiben, így - mint a perbeli esetben is - meg kellett volna állapodniuk a lucernatelepítés tárgyévi költsége összegében és annak megfizetése időpontjában. A perben eddig rendelkezésre álló adatok alapján nem állapítható meg az, hogy akár szóban, még kevésbé írásban ilyen tartalmú szerződés a felek között létrejött volna, így a felperesek az alperesi magatartással okozati összefüggésben ténylegesen felmerült, illetőleg bizonyítható káruk megtérítését a szerződésszegés tényére alapított kárfelelősség szabályai szerint nem igényelhetik.
A fentiekben is kiemeltekre tekintettel, az eredeti kereset érdemében hozott elutasító döntés jogszabálysértő voltát a Legfelsőbb Bíróság nem állapította meg, ezért azt, a Pp. 275/A. §-a (1) bekezdésének alkalmazásával, hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. I. 21.634/1995. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás