1478/H/1996. AB határozat
1478/H/1996. AB határozat*
2000.06.01.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság önkormányzati rendeleti előírás alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
h a t á r o z a t o t:
Az Alkotmánybíróság Budapest Főváros II. kerületi Önkormányzat Képviselő-testületének a tulajdonában lévő lakások és nem lakás céljára szolgáló helyiségek elidegenítésének szabályairól szóló módosított 10/1994. (V. 2.) számú önkormányzati rendelete 4. § (3) bekezdése és 20. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
I n d o k o l á s
I.
Az indítványozó a Budapest Főváros II. kerületi Önkormányzat tulajdonában lévő lakások és nem lakás céljára szolgáló helyiségek elidegenítésének szabályairól szóló 10/1994. (V. 2.) számú önkormányzati rendelet (a továbbiakban: Ör.) 4. § (3) bekezdése és 20. § (2) bekezdése alkotmányellenességének utólagos megállapítását és visszamenőleges hatályú megsemmisítését kezdeményezte.
Az indítványozó az Ör.-nek azt a rendelkezését kifogásolja, amely lehetővé teszi az önkormányzat számára az önkormányzati tulajdonú ingatlan elidegenítése előtt a telekalakítási vagy területrendezési eljárás megindítását abban az esetben, ha az értékesítésre kerülő épülethez tartozó telek a Budapesti Városrendezési Szabályzatban meghatározott legkisebb telekméret kétszeresét meghaladja. Sérelmezi az indítványozó azt a rendeleti előírást is, amelynek lényege szerint - ha a telek nem osztható meg - az adott építési övezetre előírt legkisebb telekméretet meghaladó telekrész már nem kedvezményesen, hanem a helyben kialakult forgalmi értéken értékesíthető, illetőleg ez a tény forgalmi értéknövelő tényezőként veendő figyelembe.
Az indítványozó álláspontja szerint az Ör. rendelkezései ellentétesek az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésével, mely szerint az önkormányzat rendelete nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal. Márpedig - érvel az indítványozó - az Ör. kifogásolt szabályai sértik a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Ltv.) 52. § (2) bekezdés b) pontjában foglaltakat, ezért azok alkotmánysértők. Az indítványozó álláspontja az, hogy a kifogásolt Ör. rendelkezések az Alkotmány 43. § (1) és (2) bekezdésébe is ütköznek. A rendeletet alkotó kerületi önkormányzat ugyanis többletjogokat biztosít önmaga számára, noha alkotmányos szabály az, hogy a helyi önkormányzatok alapjogai egyenlőek és a helyi önkormányzati jogokat, kötelezettségeket törvény (nem pedig önkormányzati rendelet) határozza meg.
Az Alkotmánybíróság az eljárás során bekérte a II. kerületi Önkormányzat polgármesterétől az önkormányzati rendelet hatályos szövegét és megállapította, hogy az Ör. 4. § (3) bekezdését és a 20. § (2) bekezdését az indítvány benyújtását követően a képviselő-testület módosította.
Az Alkotmánybíróságnak az Ör. módosítására tekintettel küldött felhívására az indítványozó bejelentette, hogy mivel a sérelmezett előírásokat lényegében azonos tartalommal a hatályos Ör. 4. § (3) bekezdése és a 20. § (2) bekezdése is tartalmazza, ezért az alkotmányossági vizsgálatot a módosított rendelkezések tekintetében kéri lefolytatni. Az Alkotmánybíróság a felülvizsgálatot a hatályos önkormányzati rendeleti előírás tekintetében végezte el.
II.
Az indítványban kifejtettekkel kapcsolatos jogszabályok a következők:
1. Az Alkotmány érintett rendelkezései:
"9. § (1) Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül."
"12. § (2) Az állam tiszteletben tartja az önkormányzatok tulajdonát."
"43. § (1) A helyi önkormányzatok alapjogai (44/A. §) egyenlőek. Az önkormányzatok kötelezettségei eltérőek lehetnek.
(2) A helyi önkormányzati jogokat és kötelezettségeket törvény határozza meg. Az önkormányzat hatáskörének jogszerű gyakorlása bírósági védelemben részesül, jogai védelmében az önkormányzat az Alkotmánybírósághoz fordulhat."
"44/A. § (1) A helyi képviselő-testület: (...) b) gyakorolja az önkormányzati tulajdon tekintetében a tulajdonost megillető jogokat, az önkormányzat bevételével önállóan gazdálkodik, saját felelősségére vállalkozhat."
"44/A. § (2) A helyi képviselő-testület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal."
2. A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) érintett rendelkezései:
"1. § (6) A helyi önkormányzat a törvény keretei között: (...) b) önkormányzati tulajdonával önállóan rendelkezik, bevételeivel önállóan gazdálkodik, az önként vállalt és a kötelező önkormányzati feladatok ellátásáról egységes költségvetéséből gondoskodik. (...)"
"16. § (1) A képviselő-testület a törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, továbbá törvény felhatalmazása alapján, annak végrehajtására önkormányzati rendeletet alkot."
3. Az Ltv. érintett rendelkezései:
"52. § (1) Az önkormányzati és az állami lakás vételárát - ha a lakást az e törvény alapján arra jogosult vásárolja meg - a hasonló adottságú lakások helyi forgalmi értéke alapján, különösen (...) b) az épületben lévő lakások száma, az épülethez tartozó földterület, a közös használatra szolgáló helyiségek és a közös használatra szolgáló területek nagysága (...) figyelembe vételével kell megállapítani."
"54. § (1) Az önkormányzati rendeletben kell meghatározni az e törvény alapján a vételi, elővásárlási joggal érintett lakások eladása esetén (...) a) a lakás vételárának mértékét; (...) e) elővásárlás esetén az ajánlat tartalmát és az ajánlati kötöttség idejét."
"56. §: Az önkormányzat vagy az állam tulajdonában lévő épületben a közös használatra szolgáló helyiséget és az épülethez tartozó közös használatra szolgáló területet önálló ingatlanként nem lehet elidegeníteni."
"92. § (5) Az e törvény alkalmazásához szükséges értelmező rendelkezéseket a 2. számú melléklet tartalmazza."
Az Ltv. 2. számú melléklete (Értelmező rendelkezések) 10. pontja szerint: "Két- vagy többlakásos házingatlanban (...),
b) a közös használatra szolgáló területek általában: (...), továbbá az épülethez tartozó udvarnak, kertnek az egy építési telek nagyságát meg nem haladó része."
4. Az Ör. kifogásolt rendelkezéseinek hatályos szövege a következő:
"4. § (3) Ha az épülethez tartozó telek a Budapesti Városrendezési Szabályzatban meghatározott legkisebb telekméret kétszeresét meghaladja, a vételi jog gyakorlására vonatkozó bejelentés kézhezvételét követően a polgármester kérelme alapján a jegyző gondoskodik a telekkel kapcsolatos telek-, vagy területrendezési eljárás megindításáról."
"20. § (2) Ha a házingatlanhoz tartozó telek az adott övezetre előírt legkisebb telekméretet meghaladja, de a 4. § (3) bekezdése alapján nem osztható meg, ugyanakkor a vételi vagy elővásárlási joggal érintett lakás olyan épületben van:
a) amely úgy bővíthető, vagy
b) amelynek bontása után a telekre olyan új épület építhető,
hogy az épület a Budapesti Városrendezési szabályzat (BVSZ) előírásainak vagy az érvényes rendezési terv (RRT) szabályozásának megfelelő bruttó szintterülete több, mint 10 százalékkal meghaladja a meglévő épületét, ezt a körülményt mindenkor forgalmi értéknövelő tényezőként kell figyelembe venni.
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. A képviselő-testület az Ör.-t az Ltv. felhatalmazása alapján alkotta meg, a szabályozás tartalmát tekintve nem lépett túl a felhatalmazást adó törvény keretein. Az indítványozó tévedett, amikor azt állította, hogy a kifogásolt körben az Ör. törvényi felhatalmazás nélkül szabályoz, ezért egyes rendelkezései az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésébe, továbbá az Ötv. 16. § (1) bekezdésébe ütköznek. Ezzel szemben tény az, hogy az Ör. törvényi felhatalmazáson alapul, a kifogásolt szabályozásra az Ltv. az önkormányzatok számára lehetőséget nyújt. Az Ltv. kihangsúlyozza, hogy önkormányzati rendeletben kell meghatározni az e törvény alapján vételi, illetőleg elővásárlási joggal érintett lakások eladása esetén - több más tényező mellett - a lakás vételérának mértékét, valamint elővásárlás esetén az ajánlat tartalmát. Az önkormányzat eleget tett annak a törvényi előírásnak, mely szerint a lakással együtt köteles értékesíteni a közös használatra szolgáló területeket: így többek között az udvarnak, kertnek az egy építési telek nagyságát meg nem haladó részét. Arra azonban nincs külön törvényi előírás, hogy az egy építési teleknagyságot meghaladó telekrészt is azonos vételáron kell értékesítenie az önkormányzatnak, így az ezen a mértéken felüli teleknagyság - jogszerűen - értéknövelő tényezőként minősíthető.
Az Ltv. 92. § (5) bekezdése alapján a 2. számú melléklet részletezi az e törvény alkalmazásához szükséges értelmező rendelkezéseket. Az Értelmező rendelkezések ide vonatkozó része szerint pedig a közös használatra szolgáló területnek általában az épülethez tartozó udvarnak, kertnek az egy építési telek nagyságát meg nem haladó része minősül.
A törvény melléklete a törvény szövegének szerves részét képezi [Ltv. 92. § (5) bekezdés]. Az értelmező rendelkezésből következik, hogy a törvényalkotó nem szándékozta minden feltétel mellőzésével lehetővé tenni a lakásokhoz tartozó udvarnak, kertnek az elidegenítését az egy építési teleknagyságot meghaladó részre kiterjedően is. Az ésszerű telekgazdálkodás, a telekvásárlási kérelemmel jelentkező rászoruló jogos igényeinek kielégítése azt kívánja, hogy az önkormányzat, mint tulajdonos jogot kapjon arra, hogy saját belátása alapján döntse el ésszerű műszaki kritériumok figyelembe vételével, hogy a lakáshoz kapcsolódó terület egészét, vagy pedig csak a lakóingatlan rendeltetésszerű használatához elengedhetetlenül szükséges részét kívánja elidegeníteni. Az Ltv. szabályozásához képest az Ör. méltányos szabályt alkotott, hiszen az Ltv. általában a kertnek az egy építési telek nagyságát meg nem haladó részére korlátozza az épülettel egyidőben értékesítendő közös használatra szolgáló teleknagyságot, míg a kifogásolt Ör. rendelkezés a legkisebb telekméret kétszeresét meghaladó teleknagyság esetén teszi lehetővé az önkormányzati tulajdonú ingatlan esetében a telekkel kapcsolatosan a telekrendezési vagy telekalakítási eljárás megindítását.
2. Az Alkotmány és az Ötv. hivatkozott szabályai az önkormányzatok gazdasági-gazdálkodási tevékenysége önállóságát garantáló alapvető hatásköri jogokat tartalmaznak. Ennek megfelelően a képviselő-testület önállóan gyakorolja az önkormányzati tulajdon tekintetében a tulajdonost megillető jogokat, önkormányzati bevételeivel önállóan gazdálkodik, saját felelősségére vállalkozhat, saját bevételre jogosult, az állam pedig tiszteletben tartja az önkormányzatok tulajdonát.
Az Ötv. az önkormányzatok tulajdonosi jogállását, önállóságának gazdasági megalapozását biztosítja. Az Alkotmányhoz kapcsolódóan az Ötv. kibontja ennek az alapjognak a lényegét, amely szerint az önkormányzat a képviselő-testület útján "... önkormányzati tulajdonával önállóan rendelkezik." Az alapjog a tulajdonosi jogállás teljességére irányul, de - ellentétben az indítványozó téves értelmezésével - nem ad az önkormányzati tulajdonnak kiemelt védelmet. Ilyet a jelzett alapjog az önkormányzatoknak nem is adhat, hiszen az a tulajdoni alapjog megengedhetetlen korlátozását jelentené az önkormányzat javára, márpedig alkotmányos tétel az, hogy minden tulajdoni forma egyenjogú és egyenlő védelemben részesül.
Az Alkotmány 9. és 12. §-ainak összevetéséből az következik, hogy "... az Alkotmány a helyi önkormányzat gazdasági autonómiáját oly módon garantálja, hogy a helyi önkormányzat számára tulajdonjogának és vállalkozáshoz való jogának gyakorlása tekintetében - az önkormányzati törvényben meghatározott feltételekkel - ugyanolyan mértékű autonómiát biztosít, és ugyanolyan alkotmányos védelemben részesíti, mint ami minden más tulajdonost és gazdálkodó szervezetet megillet." (324/B/1991. AB határozat, ABH 1992. 464, 466.)
Amikor tehát az Ör. a lakások és helyiségek elidegenítésére vonatkozó szabályok megállapítása során arra a következtetésre jutott, hogy a vételi jog gyakorlására vonatkozó bejelentés kézhezvételét követően intézkedik a telekkel kapcsolatos telekalakítási, vagy telekrendezési eljárás megindításáról, amennyiben az elidegenítésre kerülő lakóépülethez tartozó telek nagysága meghaladja a fővárosi építésügyi szabályzatban meghatározott telekméret kétszeresét, a saját tulajdonosi jogait gyakorolta, így jogszerűen járt el. Ugyanez vonatkozik arra a szabályra is, amely szerint abban az esetben, ha a telek nem osztható meg, az adott építési övezetre előírt legkisebb telekméretet meghaladó telekrész (meghatározott feltételek mellett többletterület) a házingatlan megvásárlása szempontjából értéknövelő tényezőnek minősül. Az Ör. ugyanis mindkét esetben biztosította a közös használatra szolgáló területet (udvar, kert), amely a főváros és a kerület építési adottságaihoz mérten kellő színvonalon kiszolgálja a lakásokat. Ezzel párhuzamosan az Ör.-beli szabályozás lehetőséget nyújt arra, hogy a telekmegosztás vagy a területrendezés végrehajtása eredményeként más építtető is építési telekhez jusson. A lakások rendeltetésszerű használatához közvetlenül nem kapcsolódó, az azokhoz nélkülözhetetlenül nem szükséges mértéket meghaladó többlet telek elidegenítése esetén pedig ez a többletterület (feltéve, ha nincsenek meg a telekmegosztás műszaki és jogi lehetőségei) forgalmi értéknövelő tényezőként jogszerűen értékelhető a lakások vételárának megállapításakor.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az Ör. kifogásolt szabályai nem sértik az Alkotmány 43. § (1) és (2) bekezdését, valamint a 44/A. § (2) bekezdését, ezért az indítványban hivatkozott Ör.-beli előírások alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.
Budapest, 2000. június 21.
Dr. Bihari Mihály s. k., Dr. Strausz János s. k.,
alkotmánybíró előadó alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s.k.,
alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás