PK BH 1996/148
PK BH 1996/148
1996.03.01.
Ha a tanulót az iskolai tanulmányai folytatásával összefüggésben érte kár, az iskola csak annak bizonyításával mentesülhet, hogy a tanuló kárát a működési körén kívül eső elháríthatatlan ok idézte elő [Ptk. 347. § (1) bek., 1985. évi I. tv. 38. §, 1993. évi LXXXIX. tv. 77. § (3) bek.].
Az első- és a másodfokú bíróság egyezően állapította meg azt, hogy a felperes az N. község általános iskolájának hetedikes osztályos tanulójaként 1990. január 12-én napközi otthonos foglalkozás során balesetet szenvedett. A tanulók a szabadidős program keretében úgy pingpongoztak, hogy ebből a célból a tanulóasztalokat összetolták, a játékot pedig közvetlen közelről, az asztalokon ülve figyelték. Az egyik gyermek kezéből az ütő a közelben ülő, a játékot szemlélő felperes fejének vágódott, aminek következményeként az akkor 13 éves felperes jobb fülére elveszítette a hallását. A végleges halláskárosodása miatt a felperes az alperest, mint az iskola fenntartóját 500 000 forint nem vagyoni kár megfizetésére kérte kötelezni.
Az elsőfokú bíróság az alperes védekezésének megfelelően a felperes keresetét elutasította. Megállapította ugyan, hogy a nevelőtanár a baleset bekövetkezésekor nem tartózkodott a tanteremben, véleménye szerint azonban a baleset a tanár jelenléte mellett is ugyanígy bekövetkezhetett volna. A pingpongozás általában nem olyan balesetveszélyes játék, ami fokozott felügyeletet vagy különleges rendszabályok betartását igényelné. Álláspontja szerint a pingpongozásnak az adott körülmények közötti engedélyezése az iskolának nem róható fel. Gondozói felróhatóság hiányában a Ptk. 347. §-ának (1) bekezdésére hivatkozással tartotta megalapozatlannak a felperes keresetét.
Az első fokú ítélet ellen a felperes fellebbezett.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletet helyes indokainál fogva hagyta helyben. Utalt arra, hogy az eljárás során meghallgatott munkavédelmi szakértő sem tudott megjelölni olyan szabályokat, amelyeket az iskola nevelője megszegett volna, s aminek alapján az alperes felelőssége megállapítható lenne. Megállapítása szerint a sérülés csak úgy lett volna elkerülhető, ha a tanulás befejezésével - mindaddig, amíg a szülők kérésének megfelelő időben a gyermekek a napközi otthonból haza nem engedhetők - az iskola minden egyéb foglalkozást betiltott volna, s a gyermekeknek fegyelmezetten ülve kellett volna várakozniuk órákon keresztül. Miután ez nyilvánvalóan nem lehetséges, az iskola részéről a felróhatóság a másodfokú bíróság döntésének indokolása szerint sem állapítható meg.
A jogerős ítélettel szemben benyújtott felülvizsgálati kérelmében a felperes az ítélet megváltoztatásával az alperesnek az 500 000 forint nem vagyoni kár megfizetésére való kötelezését kérte. Állítása szerint az eljárt bíróságok jogszabálysértő módon alkalmazták a Ptk. 347. §-ának (1) bekezdésében foglaltakat, mert tévesen jutottak arra a következtetésre, hogy az iskolát nem terheli vétkesség. Álláspontja szerint az iskola vétkessége abban van, hogy a pingpongozás engedélyezésével együtt nem biztosított olyan feltételeket, így megfelelő nagyságú termet, amelyek mellett a baleset kivédhető lett volna. A baleset éppen azért következett be, mert a nem megfelelő méretű tanteremben a játékot figyelők elegendő hely hiányában közvetlenül az asztal mellett ültek.
Az alperes a jogerős ítéletnek hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem megalapozott.
A Pp. 270. §-ának (1) bekezdése értelmében jogerős ítélet ellen felülvizsgálati kérelem előterjesztésének jogszabálysértés esetén van helye. Ez a rendelkezés az anyagi jogi és az eljárásjogi szabályok megsértésére egyaránt irányadó. A felperes balesetének időpontjában az oktatásról szóló 1985. évi I. törvény volt hatályban, s ennek 38. §-a (1) bekezdése szerint, ha a gyermeket az óvodai neveléssel, illetőleg a tanulót és a hallgatót az iskolai tanulmányok folytatásával összefüggésben vagy a gyakorlati oktatásban (szakmai gyakorlaton) való részvétel során kár éri, a nevelési-oktatási intézmény, illetőleg a vállalat köteles a kárt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a kárt a működési körén kívül eső elháríthatatlan ok idézte elő. A 38. § (2) bekezdése szerint nem kell megtéríteni a kárt annyiban, amennyiben a károsult elháríthatatlan magatartása okozta. A (3) bekezdés úgy rendelkezik, hogy az (1)-(2) bekezdésében foglaltakat a nevelési-oktatási intézmény, vállalat, illetőleg társadalmi szervezet által szervezett foglalkozás (rendezvény, táborozás) során keletkezett kárért való felelősségre is alkalmazni kell. Egyébként a közoktatásról szóló, jelenleg hatályos 1993. évi LXXIX. törvény 77. §-ának (3) bekezdése tartalmában azonosan rendelkezik.
Miután a felperest az iskolai tanulmányai folytatásával összefüggésben érte kár, az eljárt bíróságok tévesen és ezáltal jogszabálysértően bírálták el igényét a Ptk. 347. §-ának (1) bekezdése alapján. A speciális törvényi rendelkezés fő szabályaként a tanuló káráért az iskola vétkességétől függetlenül felel. Mentesüléséhez az adott esetben az alperesnek azt kellett volna bizonyítania, hogy a felperes kárát a működési körén kívül eső elháríthatatlan ok idézte elő. Ilyen elháríthatatlan okra azonban az alperes nem hivatkozott. Az igazságügyi mérnök szakértői véleményből éppen arra lehet következtetni, hogy egyes sportbalesetek bizonyos biztonsági sávok kialakításával, betartásával kerülhetők el. Az iskola éppen erre nem fordított figyelmet, mert úgy engedélyezte a pingpongozást, hogy a játékot figyelő tanulók a pingpongasztal közvetlen közelében ültek. Teljességből ok- és életszerűtlen a másodfokú bíróságnak az a megállapítása, hogy a pingpongozás betiltása esetén a tanulóknak tétlenül kellett volna eltölteniük a napközi otthonos idejüket. Köztudomású, hogy a tanulók napközi otthonos foglalkoztatásának számos egyéb, hasznos formája létezik.
A kifejtettekre figyelemmel - az iskola működési körén kívüli elháríthatatlan ok és a felperes elháríthatatlan magatartása hiányában - az alperes kártérítő felelőssége fennáll. Az ezzel ellentétes, jogszabálysértő jogerős ítéletet a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és - a Pp. 275/B. §-a értelmében - a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és egyúttal a Pp. 213. §-ának (3) bekezdése alapján a felperes keresetének jogalapját közbenső ítélettel elbírálta. Elfoglalt jogi álláspontjukból következően az eljárt bíróságok a felperesi követelés összegét kellő részletességgel nem tisztázták, ebben a vonatkozásban ezért az elsőfokú bíróságnak az eljárást folytatnia kell. (Legf. Bír. Pfv. V. 21.198/1995. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás