PK BH 1996/149
PK BH 1996/149
1996.03.01.
A jogorvoslat igénybevételének kötelezettsége szempontjából az építési engedély elleni fellebbezés elmulasztását nem pótolja a használatbavételi engedéllyel szembeni jogorvoslati kérelem [Ptk. 349. § (1) bek., 339. § (1) bek.].
Az alperes jogelődje (a továbbiakban: az alperes) 1989. április 7-én hozta meg és adta át közvetlenül a felperesnek a határozatát, amellyel lakóházának és benne fodrászműhely és autómosó megépítését engedélyezte. Az építési engedély iránti kérelemhez csatolt terven és műszaki vázrajzon az autómosó bejárata a telek tájolása szempontjából a hátsó, nyugati oldal felől volt, megközelítése a P. utca l. szám alatti társasház, valamint a T. patak között húzódó utca irányában szerepelt. A határozat erről külön nem rendelkezett. Szomszédként a határozatot az akkori helyi tanács végrehajtó bizottsága - mint a közterület kezelője - kapta meg. Az építési engedély fellebbezés hiányában 1989. április 22-én emelkedett jogerőre.
Az építkezés engedélyezéséről a közterület melletti társasház tulajdonosai tudomást szereztek, és 1989. május elején több tucat aláírással ellátott beadvánnyal tiltakoztak az autómosó tervezett megközelítése ellen. Az alperes az 1989. május 22-én hozott határozatával kiegészítette az építési engedélyt. Kiegészítő határozatában úgy rendelkezett, hogy az autómosó megközelítését a tervezett lakóház és a meglévő támfal közötti 6 méter széles közterület igénybevételével kell megoldani. Azt is kimondotta, hogy a D. utca felé tájékoztató táblát kell kihelyezni "autómosó bejárat" felirattal. Ezt a határozatot a felperes 1989. június 2-án vette át, fellebbezést nem nyújtott be, bár a határozat ennek lehetőségére felhívta a figyelmet. 1989. július 10-én a felperes megbízásából a tervező a terveket úgy módosította, hogy az autómosó bejárata a telek északi oldalára került, figyelemmel a kiegészítő határozatra, amely szerint a megközelítése nem a patak melletti parkolóból, hanem a D. utca felől fog történni. A tervező által aláírt módosító kérelemre és rajzokra az alperes ügyintézője rávezette, hogy a módosított tervek megfelelnek a kiegészítő határozatban foglaltaknak, a változást csak az autómosó bejáratának 90 fokos elfordítása jelenti. "Tudomásul véve" - zárta a feljegyzést.
A felperes az autómosó megközelítését nem az építési engedély szerint, hanem mégis a közterületről alakította ki, és ennek megfelelően kérte a használatbavételi engedély megadását. Az alperes az 1991. november 29-én hozott határozatával ennek eleget is tett, a társasház tulajdonosainak fellebbezésére azonban a másodfokú hatóság a határozatot megsemmisítette, és új eljárást rendelt el. Új határozatával az alperes a használatbavételi engedélyt azzal adta meg, hogy a felperes köteles a társasház parkolója felől kiképzett feljárót megszüntetni és a kocsimosó megközelítését a kiegészítő határozat szerint megoldani. A döntés ellen a felperes fellebbezett, a határozatot azonban a másodfokú hatóság helybenhagyta. A felperes és házastársa 1992. május 4-én megvásárolták az ingatlanuk északi határvonala mellett elhelyezkedő 287 négyzetméter nagyságú közterületet az autómosó D. utca felőli megközelítésének biztosítására. E területrészt a felperes jelenleg nem erre a célra használja. Az alperes 1992. március 9-én az autómosó jelenlegi állapot szerinti üzemeltetését megtiltotta.
A felperes a módosított keresetében 2 419 044 forint tényleges kárának és az elmaradt hasznának a megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Csatolta az általa beszerzett szakértői véleményt, amely szerint a korlátozott útviszonyok és akadályok miatt az autómosó üzemszerűen és gazdaságosan nem üzemeltethető akkor, ha azt a D. utca felől kell megközelíteni. Álláspontja szerint az alperes jogsértően járt el, mert az építési engedélyt nem kézbesítette a szomszédos társasház tulajdonosainak, abban az autómosó megközelítéséről nem rendelkezett, ugyanakkor az általa 1989 nyarán beadott tervmódosítást érdemben nem bírálta el. Utalt arra, hogy a jogorvoslati lehetőségeket kimerítette. Az alperes a felperes keresetének elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Ítéletének indokolása szerint az alperes sem jogellenes, sem felróható magatartást nem tanúsított, marasztalására ezért nem kerülhetett sor.
Az ítélet elleni fellebbezésében a felperes annak megváltoztatását és az alperesnek a módosított kereseti kérelme szerinti kötelezését kérte. Véleménye szerint az elsőfokú bíróság a jogvita lényegét hibásan közelítette és ítélte meg. A keresetében már előadott jogi érvelését azzal egészítette ki, hogy a felperes az építési engedély birtokában a kivitelezést az eredeti terv szerint megkezdte, a kiegészítő rendelkezés kézbesítése után a változtatásra már nem volt lehetőség. A közterületből a 287 négyzetmétert csak azért vásárolta meg, mert az alperes a megközelítési mód megváltoztatásával erre rákényszerítette.
Az alperes a fellebbezés elutasításával az első fokú ítélet helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint a felperes maga is elállt az eredeti műszaki tervek szerinti megközelítési mód kialakításától, hiszen a kiegészítő határozat ellen nem fellebbezett.
A felperes fellebbezése nem megalapozott.
Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, és jogszerűen utasította el a felperes keresetét. Döntésének indokolása azonban kiegészítésre és módosításra szorult. Az államigazgatási jogkörben okozott kárért a felelősséget akkor lehet megállapítani, ha annak a törvény által előírt általános és speciális feltételei fennállanak. A speciális feltételeket a Ptk. 349. §-ának (1) bekezdése tartalmazza. Eszerint államigazgatási jogkörben okozott kárért a felelősséget csak akkor lehet megállapítani, ha a kár rendes jogorvoslattal nem volt elhárítható, illetőleg a károsult a kár elhárítására alkalmas rendes jogorvoslati lehetőségeket igénybe vette. A PK 42. számú állásfoglalás értelmében államigazgatási jogkörben okozott kárnak csak az államigazgatási jellegű, tehát a közhatalom gyakorlása során kifejtett szervező-intézkedő tevékenységgel, illetőleg ennek elmulasztásával okozott kárt lehet tekinteni.
A perben nem volt vitás, hogy az alperes az építés engedélyezésével és a használatbavétellel összefüggő döntései során államigazgatási jogkörben járt el. Miután a hatósági ügyben több döntést is hozott, és a felperes több mulasztását is állította, a kártérítés általános feltételeiből [Ptk. 339. § (1) bek.] is következően elsődlegesen azt kellett tisztázni, hogy az alperes mely döntése vagy mulasztása van okozati összefüggésben a felperes kárával. Tény, hogy a felperes károsodását az autómosó megközelítésének arra a módjára vezeti vissza, amelyet az alperes a kiegészítő határozatában és az ezzel teljes összhangban lévő használatbavételi engedélyében írt elő. A perbeli esetben a felperesnek adott építési engedély a kiegészítő határozattal vált teljessé, e határozat ellen azonban a felperes nem élt fellebbezéssel, az erre vonatkozó kioktatás ellenére sem. Ez azt jelenti, hogy hiányzik a Ptk. 349. §-ának (1) bekezdésében az alperes kárfelelősségének megállapításához elengedhetetlen feltétel. A felperes a használatbavételi engedéllyel szemben élt ugyan jogorvoslattal, miután azonban kára nem ebből, hanem az építési engedély előírásából származik, az építési engedély elleni fellebbezés elmulasztását nem pótolja a használatbavételi engedéllyel szemben benyújtott fellebbezése.
Tekintettel arra, hogy az alperes marasztalását a kárfelelősség speciális feltételének hiánya kizárta, szükségtelenné vált a jogellenesség és a felróhatóság vizsgálata. Az okozati összefüggés hiányában egyébként a perbeli jogvita érdemét azok a felperesi hivatkozások sem érintik, amelyek szerint az alperesnek a legelső határozatot a társasház tulajdonosainak is kézbesítenie kellett volna, továbbá hogy a módosító tervrajzokat érdemben kellett volna elbírálnia. Ez utóbbival kapcsolatban egyébként helyállóan mutatott rá az elsőfokú bíróság arra, hogy a formális határozat meghozatala elmulasztásának akkor lenne jelentősége, ha a módosított tervek a kiegészítő határozatban foglaltaktól eltértek volna. Ilyen eltérés hiányában a becsatolásuk egyszerű tudomásul vétele nem kifogásolható.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság érdemben helyes ítéletét a per főtárgya tekintetében a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Pf. V. 23.002/1994. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás