1514/B/1996. AB határozat
1514/B/l996. AB határozat*
1998.03.01.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabályi rendelkezés alkotmányellenességének utólagos vizsgálata iránt benyújtott indítvány tárgyában meghozta a következő
h a t á r o z a t o t :
Az Alkotmánybíróság a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény végrehajtása tárgyában kiadott 89/l990. (V. 1.) MT rendelet módosításáról szóló 48/l992. (III. 13.) Korm. rendelet 71. § (7) bekezdés alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
I n d o k o l á s
1. A 48/l992. (III. 13.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm.r.) – amely jelentős mértékben módosította a 89/l990. (V. 1.) MT rendeletet – a 71. § (7) bekezdésében így rendelkezik:
„(7) A külföldön munkát vállaló, külföldi ösztöndíjas társadalombiztosítási jogaira és kötelezettségeire – ideértve a belföldi munkáltató kötelezettségeit is – a külföldi munkavállalásnak, illetőleg a külföldi ösztöndíj folyósításának a tartamára az 1992. február 29. napján hatályos rendelkezéseket kell alkalmazni, ha a külföldi munkavállalás, valamint az ösztöndíj folyósítása még 1992. március 1-je előtt kezdődött.”
E rendelkezésben érintett személyekre vonatkozó és 1992. február 29-én hatályos előírások azt tartalmazták, hogy:
„A belföldön nem biztosított személynek
a) a külföldi munkavállalásának a tartamára havi 1200 – napi 40 – forint,
b) a külföldi ösztöndíj folyósításának a tartalmára havi 600 – napi 20 – forint
társadalombiztosítási járulékot kell fizetni.” [89/l990. (V. 1.) MT rendelet 433. § (3) bekezdés], illetőleg:
„A társadalombiztosítási ellátás összegének megállapításánál a külföldi munkavállalás, illetőleg külföldi ösztöndíj folyósításának az idejére a nyugdíjjárulék megállapításánál figyelembe vett jövedelmet, a 433. § (3) bekezdés
a) pontja szerinti járulékfizetés esetén havi 4000 forintot, a
b) pontja szerinti járulékfizetés esetén 2800 forintot kell keresetként figyelembe venni.” [89/l990. (V. 1.) MT rendelet 434. § (3) bekezdés]
2. Az indítványozó szerint a Korm.r. 71. § (7) bekezdése „az érintetteket büntetés-értékű, sírigtartó szociális hátrányokkal sújtja, ezért az ......diszkriminatív, mint ilyen sérti a jogegyenlőség elvét, következményében a méltányosság elvét, valamint a szociális biztonsághoz való alapvető jogot”. A továbbiakban úgy fogalmaz, hogy azok „az 1992. március 1-je előtt külföldön munkát vállalt idősebbek, akik már hazatértek, vagy ezután fognak hazatérni, s egy élet tisztességes munkájával arányos, hazai összehasonlításban tisztességes nyugellátásra számítanak, keserűen tapasztalják, hogy törvényes úton vannak becsapva, kisemmizve”.
3. Az Alkotmány 70/E. § (1)–(2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a magyar állampolgároknak „joguk vagy a szociális biztonsághoz; öregség ... esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátásra jogosultak. A Magyar Köztársaság az ellátáshoz való jogot a társadalombiztosítás útján és a szociális intézmények rendszerével valósítja meg”. E jogintézmények működésére vonatkozó elveket és szempontokat azonban az Alkotmány már nem tartalmazza. „Így az Alkotmány rendelkezéséből nem következik, – állapítja meg az Alkotmánybíróság 26/l993. (IV. 29.) határozata – hogy az államnak a nyugdíjasok ellátását kizárólag a társadalombiztosítás útján és biztosítási rendszerben kell megvalósítania, mint ahogy az sem, hogy más rászorultak, pl. az árvák, özvegyek stb. ellátását egyedül a szociális ellátás keretében kell teljesítenie.” (ABH 1993. 199.) A kétféle ellátási rendszeren belül a társadalombiztosítás – sőt ezen belül a nyugdíjbiztosítás is – vegyes rendszerű: az ún. vásárolt jog elve és a szociális elem egyaránt, de meg nem határozható hányadban érvényesül benne. A vegyes jelleg kifejezésre jut a nyugdíjminimum intézményében, a biztosítási felsőhatár szabályában, vagy pl. az alacsonyabb összegű nyugellátások kedvezőbb mértékű reálérték-megóvásának jogi normáiban. A társadalombiztosítás mégis – mint ahogy a 45/l995. (VI. 30.) AB határozat is kifejezésre juttatja – „minden sajátossága mellett – alapvetően biztosítás, amelynek lényege, hogy meghatározott díj (járulék) ellenében a biztosítót helytállási kötelezettség terheli”. (ABH l995. 211.)
4. Az 1992. március 1-jei hatállyal módosított 1975. évi II. törvény és a Korm.r. úgy rendelkezik, hogy 1992. március 1-jétől kezdődően a társadalombiztosítási ellátásokra (szolgáltatásokra) a belföldi természetes személy a társadalombiztosítás illetékes szervével megállapodást köthet. Az e határidőt megelőzően létesített, és 1992. február 29-e előtt befejezett külföldi munkavállalás, illetőleg külföldi ösztöndíjban való részesülés időszakára utólag nyilvánvalóan nem lehet a korábban jogszerűen előírt és a járulékfizetés alapjaként meghatározott kereset-megállapítást és az annak alapján fizetett társadalombiztosítási járulék összegét megváltoztatni. A jogalkotó a járulékszabályok alapvető változtatásaira tekintettel a külföldön élő érintettek jogfenntartását szem előtt tartva olyan szabályt alkotott, amely a korábban keletkezett külföldi munkavállalás, illetőleg ösztöndíjas jogviszony társadalombiztosítási következményeit kiterjesztette azokra is, akik 1992. március 1-jét követően megszakítás nélkül folytatták külföldi munkájukat, illetőleg igénybe vették ösztöndíjukat. A jogalkotó dönthetett volna másképpen is, de az általa választott megoldás sem alkotmányellenes. Nem sérti az adott viszonylatú becsült jövedelem és ennek megfelelő járadék-előírás alapvetően biztosítási jellegét, tehát a biztosítottak körében nem diszkriminál. A szociális biztonsághoz való jogból az Alkotmánybíróságnak nem áll módjában közvetlenül – azaz a törvényhozás közbejötte nélkül – konkrét, összegszerű alanyi jogokat levezetni. A szociális biztonsághoz való jog érvényre juttatásánál ugyanis a törvényhozónak széleskörű „alkotmányos mozgástere” van annak meghatározásánál, hogy milyen mértékű ellátást nyújt a nyugdíjrendszeren keresztül, illetőleg a szociális intézményrendszer útján.
5. Mivel a Korm.r. 71. § (7) bekezdése nem sérti az Alkotmány 70/A. §-ának a hátrányos megkülönböztetés tilalmáról szóló rendelkezését, s az Alkotmánybíróság nem tartotta megállapíthatónak az alaptörvény 70/E. §-ának megsértését sem, az indítványt elutasította.
Budapest, l998. március 31.
Dr. Bagi István s. k., Dr. Németh János s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza s. k.,
előadó alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás