PK BH 1996/155
PK BH 1996/155
1996.03.01.
Amennyiben az érvényesíteni kívánt kár a büntetőbíróság által kiszabott pénzbüntetésből és bűnügyi költségből áll, úgy az ennek megtérítésére irányuló kereseti kérelmet a polgári bíróságnak érdemi vizsgálat nélkül kell elutasítania [Pp. 9. § (1) bek., Ptk. 349. § (1) és (3) bek., 339. § (1) bek.].
A városi bíróság ítéletében a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján megállapította, hogy a felperes a kezében tartott lapáttal B. J.-né szomszédját meglökte, aki a telkeket elválasztó barázdába esett. Egyúttal a lapátjával a földön fekvő B. J.-nét több esetben megütötte, és bele is rúgott. A B. J.-né segítségére siető F. I.-t több alkalommal ágyékon rúgta. Ezért a bíróság a felperest két rendbeli könnyű testi sértés vétségében mondta ki bűnösnek és 6000 forint pénzbüntetésre ítélte, továbbá 3200 forint bűnügyi költség megfizetésére kötelezte. Ugyanakkor B. J.-nét a felperes által emelt, könnyű testi sértés vétsége kísérletének vádja alól, F. I.-t pedig a rágalmazás vétségének vádja és a könnyű testi sértés vétsége kísérletének vádja alól felmentette, mert a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján bűnösségük nem volt megállapítható.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, a bíróság azonban végzésével az első fokú ítéletet helybenhagyta. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a tényállást a rendelkezésre álló bizonyítékok okszerű mérlegelése alapján helyesen és hiánytalanul állapította meg, a tényállásból pedig okszerűen következtetett a felperes bűnösségére, B. J.-nét és F. I.-t pedig bizonyítottság hiányában a törvénynek megfelelően mentette fel. A felperes perújítási kérelmeit - új tény, illetve bizonyíték hiányában - a büntetőbíróságok első és másodfokon egyaránt megalapozatlannak tartották, és elutasították.
A felperes keresetében a 6000 forint pénzbüntetés, a 3200 forint bűnügyi költség és a védői díj, összesen 12 000 forint megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Állítása szerint a büntetőbíróságok nem folytatták le megfelelően a bizonyítási eljárást, tudatosan egyoldalúan értékelték a meghallgatott tanúk vallomását, és ezért kerülhetett sor az elítélésére, valamint B. J.-né és F. I. felmentésére. Az emiatt elszenvedett anyagi hátrányt kárként kívánta az alperes megyei bírósággal szemben érvényesíteni.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, mert álláspontja szerint a büntetőbíróságok a büntetőeljárás szabályai szerint folytatták le a bizonyítást, semmiféle olyan mulasztást vagy jogsértést nem követtek el, amely a felperesi igényt megalapozná.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában utalt arra, hogy az eljárt bíróságok a meghallgatott tanúk vallomása, az orvosi látleletek és a felperes részbeni beismerő vallomása alapján állapították meg a bűnösséget. A büntetőeljárással kapcsolatban sem jogellenes, sem felróható bírói magatartás nem volt megállapítható, ezért a Ptk. 349. §-ának (1) és (3) bekezdése, illetve a 339. §-ának (1) bekezdése értelmében az alperes kárfelelőssége nem áll fenn.
Az első fokú ítélet elleni fellebbezésében a felperes az ítélet megváltoztatásával kárának megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Vitatta a büntetőbíróság által elfogadott tényeket, álláspontja szerint jogos védelmi helyzetben cselekedett. Sérelmezte, hogy a büntetőbíróság a valótlan tényeket előadó tanúk vallomását fogadta el. Véleménye szerint mindezért a bíróság felelősséggel tartozik.
Az alperes az első fokú ítélet helybenhagyását kérte.
A felperes fellebbezése nem meglapozott.
Az elsőfokú bíróság által helyesen megállapított tényállás alapján a Legfelsőbb Bíróság is egyetért azzal, hogy jogellenesség és felróhatóság hiányában a felperes kereseti kérelmét el kellett utasítani. Az ítélet indokolásában és az alperes fellebbezési ellenkérelmében foglaltakra figyelemmel rámutat arra, hogy amennyiben az érvényesíteni kívánt kár a büntetőbíróság által kiszabott pénzbüntetésből és bűnügyi költségből áll, úgy ezt a kereseti kérelmet a polgári bíróságnak érdemi vizsgálat nélkül kell elutasítania. Ebben a körben bármilyen bizonyítási eljárás vagy minősítő jellegű megállapítás a jogerős büntetőítélet polgári bíróság általi revízióját jelentené, amelyet jogszabály nem tesz lehetővé. A büntetőítéletnek nemcsak a rendelkező részét, hanem a bűnösséget megalapozó tényállást sem lehet polgári perben vitássá tenni, hiszen eltérő vagy ellentétes ténymegállapítás a bűnösség kérdésére is kihatna [Pp. 9. § (1) bek.].
A felperes a jelen perben kárigényét azoknak a tényeknek a vitatására alapozta, amelyeket a büntetőbíróságok valónak fogadtak el, és amelyeken a felperes bűnössége nyugszik. Ez a körülmény a felperes keresetének érdemi vizsgálatát önmagában is kizárta.
A fenti kiegészítéssel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Pf. V. 22.269/1994. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás