PK BH 1996/157
PK BH 1996/157
1996.03.01.
I. Költségmentesség engedélyezése a perújítási eljárás során [Pp. 260. § (1) és (2) bek., 85. § (3) bek., 6/1986. (VI. 26.) IM r. 6. § (2) bek.].
II. A végrendelet érvénytelenségének megállapítása iránt indított perben a pertárgy értéke ahhoz igazodik, hogy a megtámadásra jogosult fél milyen anyagi érdeksérelem orvoslását kéri [Pp. 24. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság végzésével - egyéb rendelkezések mellett - a perújítási kérelmet elutasította, és a IV. rendű alperest a felperesek javára 100 000 forint perköltség megfizetésére kötelezte. Elutasította továbbá a személyes költségmentesség engedélyezése iránti kérelmet is, és a IV. rendű alperesnek illetékfeljegyzést jogot engedélyezett. A végzés indokolásában kiemelte, hogy a IV. rendű alperes korábbi perújítási kérelme folytán a bíróság a pert már újra tárgyalta, ezért a jelen perújítási kérelem elbírálására a Pp. 260. §-a (2) bekezdésének szigorúbb rendelkezéseit kell alkalmazni. Ehhez képest megállapította, hogy a közjegyző tanúkénti bejelentésére már az alapeljárásban is mód lett volna, de a közjegyző eljárásának időtartama alatt nyilvánvalóan tisztességtelen befolyásolást nem is észlelhetett, mert ebben az esetben a végrendeletet nem szerkesztette volna meg. Arra pedig, hogy előzetesen milyen hatás érte az örökhagyót, ismerettel nem rendelkezhetett. Nem várható érdemleges eredmény dr. K. T. gondnok tanúkénti kihallgatásától sem, miután kirendelésére a végrendelet elkészítését követően került sor. Bár a IV. rendű alperes a perújítás alapjául szolgáló bizonyítékok tekintetében nem nyilatkozott arról, hogy azokról mikor szerzett tudomást, a bizonyítékok jellegére figyelemmel az elsőfokú bíróság megállapította, hogy azok az alapeljárás során már a IV. rendű alperes előtt ismertek voltak. Ehhez képest pedig az alapeljárásban meghozott ítélet jogerőre emelkedésétől: 1990. február 6. napjától a Pp. 261. §-ának (1) bekezdésében meghatározott hat hónapos határidő eltelt. Ezért a perújítási kérelmet elutasította. Az elsőfokú bíróság a személyes költségmentesség engedélyezése iránti kérelem teljesítésére azért nem látott lehetőséget, mert a perújítási kérelem előre teljesen eredménytelennek látszott, ezért azt a Pp. 85. §-a (3) bekezdésének második fordulata alapján elutasította, egyben a IV. rendű alperesnek jövedelmi viszonyaira tekintettel illetékfeljegyzési jogot engedélyezett.
A IV. rendű alperes a végzésnek a perújítási és a személyes költségmentesség engedélyezése iránti kérelmeket elutasító rendelkezése ellen fellebbezett. A személyes költségmentesség engedélyezése iránti kérelmével kapcsolatban előadta, hogy havi 14 700 forint nyugdíja mellett más jövedelme, vagyona nincs, házastársa a perújítás eljárás során hunyt el, ezért a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 6. §-ának (2) bekezdése szerint a méltányosság alkalmazásának feltételei fennállanak. A perújítási kérelem tekintetében az első fokú végzés megváltoztatását és az elsőfokú bíróságnak a perújítási kérelem érdemi tárgyalására való utasítását kérte. Álláspontja szerint a bejelentett tanúk új bizonyítékok, amelyek a perújítás érdemi tárgyalására kellő alapot adnak, ezért kérelmének érdemi tárgyalás nélkül való elutasítására nem lett volna jogi lehetőség, és a tanúk vallomása a már rendelkezésre álló bizonyítékokkal együttesen értékelve alkalmas lett volna a jogerős érdemi döntés megváltoztatására. Hangsúlyozta, hogy a korábbi perújítási kérelme alapján a per újratárgyalására nem került sor, ezért a Pp. 260. §-ának (2) bekezdése nem alkalmazható.
A felperesek fellebbezési ellenkérelmet nem terjesztettek elő.
A fellebbezés részben, a végzésnek a személyes költségmentesség engedélyezését elutasító rendelkezése tekintetében megalapozott, a perújítási kérelmet elutasító rendelkezés tekintetében azonban - érdemét tekintve - megalapozatlan.
A IV. rendű alperes igazolt vagyoni, jövedelmi viszonyaira tekintettel a személyes költségmentesség méltányosságból történő engedélyezésének a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 6. §-ának (2) bekezdése szerinti feltételei fennállanak. Az elsőfokú bíróság azonban a Pp. 85. §-a (3) bekezdésének alkalmazásával utasította el a személyes költségmentesség engedélyezése iránti kérelmet, mert a perújítási kérelmet eleve eredménytelennek minősítette. Feltehetően ennek megítélésében értékelte azt is, hogy a IV. rendű alperes másodízben nyújtott be perújítási kérelmet, amit álláspontja szerint a Pp. 260. §-ának (2) bekezdése szerint kellett megítélni.
Az elsőfokú bíróságnak azonban ez az álláspontja téves: a Pp. 260. §-a (2) bekezdésének a megengedhetőség tekintetében megszabott szigorúbb feltételei akkor állnak fenn, ha a korábbi perújítási kérelem alapján a bíróság a pert már újból tárgyalta. Az adott esetben azonban a korábbi perújítási kérelmet a bíróság, mint érdemi tárgyalásra alkalmatlant utasította el, tehát a per újbóli tárgyalására nem került sor. Ehhez képest az újabb perújítási kérelemben bejelentett újabb bizonyítékokat a Pp. 260. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján értékelve - figyelemmel a Pp. 261. §-a (1) bekezdésének a perújítás határidejére vonatkozó rendelkezéseire - kellett állást foglalni a perújítás megengedhetősége kérdésében, amit - helyesen - az elsőfokú bíróság meg is tett, és a tanúk személyére, illetőleg a tanúkkal bizonyítani kívánt tényre tekintettel jutott arra a következtetésre, hogy a perújítási kérelem elkésett.
Ebből következik viszont, hogy nem lehet a perújítási kérelmet eleve teljesen eredménytelennek tekinteni és ez okból a személyes költségmentesség engedélyezése iránti kérelem elutasításának nem volt helye.
Helytálló volt viszont az elsőfokú bíróság álláspontja a tekintetben, hogy a perújítási kérelem - az elsőfokú bíróság által értékelt körülményekre tekintettel - elkésett. E vonatkozásban a Legfelsőbb Bíróság egyetért az elsőfokú bíróság által kifejtett állásponttal.
Téves azonban az elsőfokú bíróságnak a perköltség összegére vonatkozó rendelkezése.
A Ptk. 653. §-ának rendelkezéséből következik, hogy végrendelet érvényességének vagy érvénytelenségének megállapítása iránti igényt érvényesítő jogosultak nem minősülnek a Pp. 51. §-ának a) pontja szerint pertársaknak, így a perben nem álló érdekeltre a meghozott döntés hatálya nem terjedt ki. Ennek további következménye, hogy a pertárgy értéke szempontjából kereseti (perújítási) kérelmeik önálló kereseti (perújítási) kérelemnek tekintendők.
A Pp. 24. §-ának (1) bekezdése értelmében a pertárgy értékének a megállapításánál a keresettel érvényesített követelés vagy más jog értéke az irányadó.
A végrendelet érvénytelenségének megállapítása iránt indított perben a pertárgy értéke ahhoz igazodik, hogy a megtámadásra jogosult fél milyen anyagi érdeksérelem orvoslását kéri, azaz a végrendelet érvénytelensége esetén mit örökölne. Ugyanez a szabály érvényesül a végrendelet érvényességének megállapítása iránti igényt érvényesítő - az adott esetben a perújítási kérelmet előterjesztő - fél esetében is.
A IV. rendű alperes a végrendelet alapján házastársával együtt a hagyatéki vagyontárgyak haszonélvezetét örökölte volna. A pertárgy értéke tehát az őt megillető haszonélvezeti jog értéke, amelyet a Legfelsőbb Bíróság - mérlegeléssel - 400 000 forintban állapított meg. A perköltség összegénél a pertárgy értéke mellett értékelte a felperesek jogi képviselője által kifejtett ügyvédi tevékenységet is, és a felpereseknek az első fokú eljárással felmerült költségét 15 000 forintban határozta meg.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 259. §-a szerint alkalmazandó 253. §-ának (2) bekezdése alapján - fellebbezéssel támadott részében - részben megváltoztatta, a IV. r. alperesnek költségmentességet engedélyezett, egyebekben pedig a végzést helybenhagyta (Legf. Bír. Pf. IV. 22.414/1995. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás