BK BH 1996/16
BK BH 1996/16
1996.01.01.
A bűncselekmény jogi minősítésének megváltoztatása esetén nincs helye felmentő ítéleti rendelkezés meghozatalának, ha a halált okozó testi sértés bűntette miatt emelt vád esetén az elkövető bántalmazó magatartása és a sértett bekövetkezett halála között az okozati összefüggés nem állapítható meg [Be. 163. § (2) bek., 220. § (1) és (2) bek., Btk. 170. § (2) bek. és (5) bek. 2. ford.].
A megyei főügyészség a vádlottat halált okozó testi sértés bűntettének az elkövetésével vádolta.
A megyei bíróság a vádlottat a halált okozó testi sértés bűntettének vádja alól felmentette, ugyanakkor a vádlottat bűnösnek mondta ki súlyos testi sértés bűntettében, és ezért, mint többszörös visszaesőt 1 évi börtönbüntetésre és a közügyektől 1 évi eltiltásra ítélte. A tényállás a következő. A többszörös visszaeső vádlott rossz viszonyban volt az apjával, őt korábban is bántalmazta. 1992. június 12. napján az ittas vádlott bement a sértett szobájába, az ágyban hanyatt fekvő sértettet szidalmazta, majd ököllel bántalmazni kezdte. A vádlott a sértett fejét és a mellkasát ököllel ütötte, több esetben az ágyban fekvő sértettbe bele is rúgott.
A sértett június 20 napján került kórházba, 1992. július 1 napján rajta koponyaműtétet hajtottak végre, ennek ellenére július 18. napján meghalt.
A sértett a vádlott bántalmazása következtében mindkét szem körül bőr alatti bevérzését, a mellkason mindkét oldalon elöl és hátul tenyérnyi bőr alatti bevérzését és a bal oldali VIII-IX. borda törését szenvedte el, mely sérülések nem voltak életveszélyesek. A bordatörés - életben maradás esetén - 6 hét alatt gyógyul, a többi sérülés gyógytartama pedig 8 napon belüli.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a vádlott és védője enyhítésért jelentett be fellebbezést.
A legfőbb ügyész az első fokú ítélet helybenhagyását, egyben a felmentő rendelkezés mellőzését indítványozta.
A fellebbezés nem alapos.
Az elsőfokú bíróság a bizonyítékok helyes értékelésével a - tanúk egybehangzó vallomását elfogadva - kellően felderített és megalapozott tényállást állapított meg. Részletes indokát adta, hogy a sértett sérüléseinek a keletkezésével, a jellegével, a bántalmazás és az eredmény közötti okozati összefüggés kérdésével kapcsolatban miért vetette el az Egészségügyi Tudományos Tanács véleményét, és mire alapította azt a megállapítását, hogy a vádlott magatartása és a bekövetkezett halálos eredmény tekintetében az okozati összefüggés nem állapítható meg.
A tényállás - amelyet támadás nem ért - a felülbírálat során is irányadó volt.
Az elsőfokú bíróság okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére, és törvényesen minősítette a cselekményt.
Eljárási szabályt sértett azonban, amikor a vádlottat a halált okozó testi sértés bűntettének a vádja alól felmentette azzal az indokkal, hogy a "a vádlott az ügyész által előterjesztett vád alatt áll, és a bíróságnak a vádról határoznia kellett". Az iratokból megállapítható és az ítélet is tartalmazza, hogy az ügyész végindítványában a halált okozó testi sértés bűntette miatt emelt vádat módosította súlyos testi sértés bűntettére.
Felmentésnek a Be. 214. §-ának (3) bekezdésében meghatározott okok fennállása esetén van helye. A bíróság a vád tárgyává tett cselekményeket (tényeket) bírálja el. A vádlott ellen egyetlen cselekmény miatt és egységet alkotó tényállás alapján történt a vádemelés. Ha a bíróság a vádban szereplő tények miatt, de a vádtól eltérő minősítést alkalmazva állapítja meg a vádlott bűnösségét, nem kell a vádban megnevezett bűncselekményre nézve külön felmentő rendelkezést hozni. Vonatkozik ez arra az esetre is, ha a tárgyaláson lefolytatott bizonyítás eredményéhez képest minősül a vád szerinti minősítéstől eltérően a cselekmény, és így a vád tárgyává tett tényekkel kapcsolatban más bűncselekményben kell a vádlott büntetőjogi felelősségét megállapítani. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a felmentő rendelkezést mellőzte [Be. 163. § (2) bek., 220. § (1) és (2) bek.].
Az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabásánál irányadó tényezőket helyesen vette számba, és súlyuknak megfelelően értékelte. A többszörös visszaeső vádlott a közeli hozzátartozója, az édesapja sérelmére, ittas állapotban és durva módon követte el a cselekményt. A vele szemben kiszabott fő és mellékbüntetés - az ilyen jellegű cselekmények gyakoriságára is figyelemmel - szükséges a büntetési cél eléréséhez, ezért a büntetés enyhítésére nincs alap.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét az előzőekben írtak szerint megváltoztatta, míg egyebekben azt helybenhagyta. (Legf. Bír. Bf. I. 2082/1994. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás