GK BH 1996/160
GK BH 1996/160
1996.03.01.
A cég (szövetkezet) által felvett kölcsön visszafizetése akkor is a céget terheli, ha időközben a tagok egy része kivált a szövetkezetből, és a kivált tagok – anélkül, hogy tartozásátvállaló nyilatkozatot tettek volna – a vagyonmegosztás során megkapták a kölcsönből beszerzett vagyontárgyakat [1992. évi II. tv. 39. § (4) bek., Ptk. 523. § (1) bek., 332. § (1) bek.].
A peres felek 1992. március 31-én rövid lejáratú kölcsönszerződést kötöttek, amelynek alapján a felperes a szerződéskötés napján 10 000 000 Ft összegű kölcsönt folyósított az alperes részére. A kölcsön esedékessége 1992. szeptember 18-a volt. Az alperes csak a kölcsön egy részét fizette vissza, ezért a felperes előbb fizetési meghagyás kibocsátását kérte a meg nem fizetett 8 482 671 Ft tőkére és annak kamatára. A fizetési meghagyás ellentmondás folytán peres eljárássá alakult.
Az alperes 1992. szeptember 18-án tartotta a közgyűlését az 1992. évi II. tv. (Át.)-ben szabályozott vagyonmegosztás tárgyában. A közgyűlésen jelen volt a felperes hitelező képviselője is. Az alperes cégjegyzékét vezető cégbíróság az 1993. április 7-én hozott végzésével e közgyűlés valamennyi határozatát megsemmisítette. A végzés ellen benyújtott fellebbezés folytán a Legfelsőbb Bíróság az 1994. december 28-án hozott végzésével a cégbíróság végzését hatályon kívül helyezte, és a cégbíróságot újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasította. Az újabb eljárás még nem fejeződött be.
Az alperes 1993. január 21-én közzétett csődeljárásában a peres felek 1993. március 24-én a kölcsön visszafizetésének a határidejét egyezséggel módosították. A fizetési határidőt 30 nappal meghosszabbították, az alperes azonban továbbra sem tett eleget a visszafizetési kötelezettségének. Az alperes a perben elismerte a felperes kereseti követelésének fennállását, annak összegszerűségét sem vitatta, kérte azonban a peres eljárás felfüggesztését a cégeljárás jogerős befejezéséig. Arra hivatkozott, hogy a vagyonmegosztás tárgyában született határozat a hitel összegét meghatározott vagyoncsoporthoz kapcsolta, így azt azok a kiváló tagok kötelesek visszafizetni, akik ezt a vagyoncsoportot a vagyonmegosztás során megkapták.
Az elsőfokú bíróság az 1994. június 3-án hozott ítéletével kötelezte az alperest a kereseti kérelem szerinti 8 482 671 Ft és kamata, valamint 550 000 Ft perköltség megfizetésére. Határozatát azzal indokolta, hogy a peres felek között jött létre a kölcsönszerződés, az ennek alapján folyósított összegből 8 482 671 Ft-ot az alperes nem fizetett vissza. A kölcsönszerződésben és a csődeljárásban meghatározott, módosított esedékességi határidőig a visszafizetés nem történt meg teljes egészében. A hitel visszafizetésének kötelezettsége teljesen független attól a körülménytől, hogy a vagyonmegosztás tárgyában született-e és milyen határozat az alperes közgyűlésén, azt nem lehet a vagyonmegosztás és az 1992. évi I. tv. (Szvt.) szerinti alapszabály-módosítás cégbírósági bejegyzésétől függővé tenni. Az alperes, mint jogi személy a kölcsönszerződés adósa, így a pénzkölcsönt is ő lett volna köteles visszafizetni. Ha a vagyonmegosztási közgyűlési határozat alapján a hitelt azok a kiváló tagok fizetik vissza, akik azt a vagyoncsoportot kapták, amelyhez a hitelt kapcsolták, az a kölcsönszerződés alanyi oldalát nem érinti, az legfeljebb az alperes és a kiváló tagok közötti elszámolás kérdése. Az alperes adós köteles a Ptk. 523. §-ának (1) bekezdése alapján a kölcsönösszeg visszafizetésére.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, kérte annak megváltoztatását, és a kereset elutasítását, a felperes pedig kérte az ítélet helybenhagyását.
A másodfokú bíróság az 1994. október 27-én hozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a helyesen megállapított tényállás és helytálló jogi indokolás alapján helybenhagyta. Az alperes szövetkezetből kiválni szándékozó tagok helytállási kötelezettsége abban az esetben lenne megállapítható, ha ők a tartozást átvállalnák, amihez a felperes, mint jogosult hozzájárulása is szükséges lenne. Ilyen tartozásátvállalásra azonban nem került sor. A másodfokú bíróság kötelezte az alperest a másodfokú eljárás költségeinek, 508 960 Ft eljárási illeték és 25 000 Ft ügyvédi munkadíj megfizetésére is.
A jogerős ítélet felülvizsgálatát kérte az alperes. Kérelmében a Ptk. 4. §-a (1) bekezdésének, az 523. §-a (1) bekezdésének, valamint az 1992. évi II. tv. (At.) 39-47. §-ainak a megsértésére hivatkozott. Ennek alapján kérte
a) a jogerős ítélet megváltoztatását és az alperes mentesítését a követelt összeg és kamata megfizetése alól, vagy
b) az első és másodfokú ítéletek hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasítását, vagy
c) az eljárás felfüggesztését a vagyonmegosztás kérdésének jogerős befejezéséig.
Kérelmét a következőkkel indokolta.
Az alperes 1992. szeptember 18-án tartott közgyűlésének határozata alapján az alperes szövetkezetből jelentős számú tag kivált, akik megalapították a Sz.-i Agráripari Vállalkozást. A hitelt az ő érdekükben használták fel. A hitel visszafizetésére elsősorban a kivált tagok csoportja, illetve az általuk létrehozott vállalkozás köteles, csak kisebb részben az alperes. A perben eljárt bíróságok figyelmen kívül hagyták azt a tényt, hogy a vagyonnevesítés kérdésében érvényes közgyűlési határozat nincs. A vagyoncsoportosításhoz és a tartozások megosztásához a szövetkezet hitelezőinek hozzájárulása szükséges. Be kell szerezni a hitelező hozzájárulását ahhoz is, hogy valamely vagyontárgy leendő tulajdonosa a vagyontárgyhoz kapott tartozást átvállalhassa [Ptk. 332. § (1) bek.]. Jelen esetben a tartozás átvállalása nem történt meg, hanem csak a vagyon elvitele, amely nyilvánvalóan nem alapozza meg a vagyonmegosztás jogszerűségét. A felperesnek tudomása volt arról, hogy az alperes szövetkezetből kiválás történik, ennek ellenére az 1992. szeptember 18-án lejáró kölcsönszerződést - 1992. szeptember 14-én - 1992. december 15-ig meghosszabbította. Erről a tényről a felperes közgyűlésen jelen lévő képviselője elmulasztotta tájékoztatni a közgyűlést, amivel vélhetően azt kívánta elérni, hogy a kiválás mellett döntő tagok a tartozás átvállalása alól mentesüljenek. A jelen ügyben a felperes nem úgy járt el, ahogy azt a Ptk. 4. §-ának (1) bekezdése előírja, vagyis nem a jóhiszeműség és a tisztesség követelményeinek megfelelően. A felperes ellenkérelmében kérte a megtámadott határozatot hatályában fenntartani. A kölcsönt az alperesnek folyósította, így a Ptk. 523. §-ának (1) bekezdése szerint azt az alperes köteles visszafizetni. Az alperesnek a kiváló tagokkal fennálló, a vagyonmegosztással kapcsolatos vitája a követelés érvényesítésének jogszerűségét nem érinti. Az alperesnél az Át. szerinti vagyonmegosztás még nem történt meg, a vagyonnal az alperes gazdálkodik. A fizetési határidő 1992. december 15-ig történt meghosszabbítását nem lehet a felperes rosszhiszemű magatartásaként értékelni. Az alperes ettől függetlenül korábban is visszafizethette volna a tartozását. A vagyonmegosztást tárgyaló közgyűlésen a felperes követelésének összegszerűsége ismert volt. A közgyűlésen jelen lévő felperesi képviselő magatartása nem volt rosszhiszemű.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
Az Át. valamennyi szövetkezetnél (a mezőgazdasági, az ipari, az általános fogyasztási és a lakásszövetkezetnél) lehetővé tette, hogy a hatálybalépés után 1992. június 30-a, illetve 1992. december 31-e közötti időszakban a tagok csoportosan kiváljanak a szövetkezetből. Kiválási szándék bejelentése esetén gondoskodni kellett a vagyon megosztásáról. A vagyonmegosztás során a szövetkezet követeléseit és tartozásait az egyes vagyontárgyakhoz kell kapcsolni [1992. évi II. tv. 39. § (4) bek.]. Az alperes szövetkezetnek a vagyonmegosztás tárgyában 1992. szeptember 18-án tartott közgyűlésén a felperes, mint hitelező képviselője is jelen volt, aki a közgyűlésen követelésének összegét is meghatározta (közgyűlési jegyzőkönyv 4-5. oldal). Az alperes szövetkezet álláspontja szerint érvényes vagyonmegosztási határozat nincs. Ezért az 1992. szeptember 18-án tartott közgyűlésen hozott határozatok jogi végrehajtása sem történt meg, így a vagyonmegosztással összefüggésben a szövetkezet tartozásainak megosztása, vagyontárgyakhoz kapcsolása sem történt meg. Nincs tehát olyan jogi tény, amely a peres felek között létrejött kölcsönszerződés alanyi oldalában változást eredményezett volna. A kölcsönszerződés a peres felek között jött létre, így a felperes által folyósított kölcsön összegét annak járulékaival együtt az alperes köteles visszafizetni teljes egészében. Az alperes a kölcsönszerződés létrejöttét és az abból még fennálló tartozásának összegszerűségét nem vitatta. A felülvizsgálati kérelemben meghatározott jogszabályok megsértését viszont a Legfelsőbb Bíróság nem látta megállapíthatónak. A felperes nem tanúsított rosszhiszemű magatartást, amikor a kölcsönszerződés esedékességének a határidejét meghosszabbította, vagy amikor az alperes közgyűlését tájékoztatta a hitel fennállásáról és összegszerűségéről, és a vagyonmegosztásról rendelkező - az alperes álláspontja szerint érvénytelen - közgyűlési határozat szerinti vagyonmegosztáshoz hozzájárult.
A kölcsönszerződés alapján a 8 482 671 Ft-nak és járulékainak a visszafizetése azóta sem történt meg. Az alperes vagyonmegosztási eljárásának elhúzódása nem teszi jogszerűvé az alperes fizetési kötelezettségének az elmulasztását és rosszhiszeművé a felperes azon magatartását, hogy az igényét peres eljárásban az alperessel szemben érvényesíti.
Helytálló és megalapozott volt tehát a Zalaegerszegi Városi Bíróság és a Zala Megyei Bíróság sérelmezett ítélete, ezért a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálattal támadott jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta, és az alperest a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése szerint kötelezte a perköltség viselésére. (Legf. Bír. Gfv. VII. 30.127/1995. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás