BK BH 1996/180
BK BH 1996/180
1996.04.01.
I. A hatóság félrevezetésének vétségét közvetett tettesként – és nem felbujtóként – követi el az, aki az általa használt gépkocsi tulajdonosával elhiteti, hogy a gépkocsit ellopták, és tévedését kihasználva rábírja arra, hogy a gépkocsi ellopása miatt ismeretlen tettes ellen tegyen feljelentést a rendőrségen [Btk. 20. §, 21. §, 237. §].
II. Ha a hamis tanúzásra rábírás eredményes, a rábíró nem a hamis tanúzásra felhívás vétségét, hanem felbujtóként a hamis tanúzást követi el [Btk. 21. §, 238. §, 242. §].
Az elsőfokú bíróság a vádlottat felbujtóként elkövetett hatóság félrevezetésének vétsége és hamis tanúzásra felhívás vétsége miatt ítélte el.
A tényállás lényege szerint a vádlott a hajnali órákban - meglátva a rendőrségi járőrkocsit - az általa használt Mercedes személygépkocsit - és benne a bűncselekményből származó műszaki tárgyakat - hátrahagyva a helyszínről elszaladt. Ezután elment a személygépkocsi tulajdonosához, S. L.-hez, akinek azt állította, hogy a gépkocsit ellopták. Kérte a tulajdonost, hogy tegye meg a rendőrségen a feljelentést a gépkocsi eltulajdonítása miatt. Reggel S. L. feljelentést tett a kerületi rendőrkapitányságon ismeretlen tettes ellen. Még aznap a vádlott az élettársát arra kérte, hogy ha bárki kérdezné, mondja azt: az előző éjszakát együtt töltötték az élettárs lakásán. A vádlott élettársa másnap a rendőrség előtt tett tanúvallomásában - a vádlott kérésének megfelelően - azt állította, hogy a kérdéses éjszakát együtt töltötték.
Az irányadó tényállásból is kitűnően S. L. a gépkocsija ellopása miatti feljelentés megtételekor nem tudta, hogy a gépkocsiját valójában nem lopták el, így nem tudta és nem is tudhatta azt sem, hogy az említett cselekmény elkövetésekor a hatóságot, a rendőrséget félrevezeti. S. L. a hatóság félrevezetésének a vétségét - ténybeli tévedése folytán - nem követte el, ennélfogva a vádlott S. L.-t használta fel a hatóság félrevezetésekor, ennek a cselekménynek ezért ő a közvetett tettese és nem a részese.
A Btk. 242. §-ában meghatározott hamis tanúzásra felhívás vétségét azt követi el, aki mást - többek között - büntetőügyben hamis tanúzásra rábírni törekszik. A hamis tanúzásra való felhívás tehát olyan előkészületi magatartás, amelyet a törvényalkotó önálló, befejezett alakzatként értéke (sui generis bűncselekmény). Következésképpen nem alkalmazható ez a rendelkezés, ha a hamis tanúzásra rábírás eredményes volt - mint a vádlott rábírása eredményként az élettársa esetében -, mert ebben az esetben a rábíró személy a hamis tanúzást elkövető cselekményéért, mint felbujtó a hamis tanúzás bűntettéért felel, és nem önálló bűncselekmény elkövetőjeként büntetendő.
A kifejtettek miatt a másodfokú bíróság a vádlott terhére megállapított hatóság félrevezetésének a vétségét tettesként elkövetettnek, míg a hamis tanúzásra rábírást a büntetőügyben felbujtóként elkövetett hamis tanúzás bűntettének minősítette. (Fővárosi Bíróság 26. Bf. II. 8233/1994. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás