BK BH 1996/183
BK BH 1996/183
1996.04.01.
A közúton tolató jármű vezetője abban az esetben is köteles az úttesten haladó járműnek a zavartalan közlekedését biztosítani, ha az ott haladó jármű vezetője a megengedett legnagyobb sebesség túllépésével vesz részt a közúti közlekedésben [Btk. 187. § (1) bek., KRESZ 33. § (1) bek.].
A városi bíróság az 1994. október 13. napján kihirdetett ítéletével a terheltet a közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt ellene emelt vád alól bűncselekmény hiányában felmentette. A megyei bíróság az 1995. január 1-jén kihirdetett határozatával az első fokú ítéletet helybenhagyta. A megállapított tényállás lényege a következő.
A terhelt 1993. október 7. napján 19 óra körüli időben a város belterületén a kapubejáróból hátramenetben a személygépkocsival az útra tolatott. Ezzel egy időben a sértett motorkerékpárral ezen az úton közlekedett mintegy 60-65 km/óra sebességgel, és a személygépkocsinak ütközött. A baleset következtében a sértett 8 napon túl gyógyuló bal csuklótörést és a jobb lábszár repesztett sérüléseit, utasa pedig 8 napon belül gyógyuló zúzódásos és horzsolásos sérüléseket szenvedett.
A tényállás megállapításánál az eljárt bíróság elfogadta a terhelt védekezését, miszerint a hátramenetet még a motorkerékpár feltűnése előtt kezdte meg. Ebből viszont a bíróság arra következtetett, hogy a terhelt a KRESZ 33. §-ának (1) bekezdésébe foglalt akadályozási tilalmat nem szegte meg, a balesetért való felelőssége tehát nem állapítható meg.
Az első fokú ítélet ellen az ügyész a bűnösség megállapítása és büntetés kiszabása végett fellebbezett.
A másodfokú bíróság a tényállást azzal egészítette ki, hogy a sértett a terhelt által vezetett és kikanyarodó személygépkocsit már 130 méter távolságból is jól láthatta, valamint a tolatást a terhelt a motorkerékpáros sértett féktávolságán kívül kezdte meg.
A bíróságok ügydöntő határozatai ellen a legfőbb ügyész nyújtott be felülvizsgálati indítványt a közlekedési szabály téves értelmezésből eredő anyagi jogszabálysértés miatt. A felülvizsgálati indítvány sérelmezte a másodfokú bíróságnak azt a tevékenységét, hogy nem a terheltre vonatkozó közlekedési előírás megtartását vizsgálta, hanem a sértett balesetelhárítási kötelezettségével foglalkozott, és azt nem kielégítőnek ítélte meg. Figyelmen kívül hagyta ellenben, hogy a KRESZ 33. §-ának (1) bekezdésében foglalt akadályozási tilalom nem kizárólag a tolatás megkezdésekor fennálló közlekedési helyzetre vonatkozik, hanem folyamatosan, a hátramenetet végző és mindvégig, a mozgás befejezéséig közlekedő járművezetőre vonatkozik, aki köteles tartózkodni a forgalomban részt vevő járművek és gyalogosok akadályozásától. Az irányadó tényállásból egyértelműen következik, hogy a kapubejáróról az útra tolató terhelt elzárta a sértett motorkerékpáros útját, és ezáltal őt mindenképpen akadályozta a továbbhaladásban. Nem mond ellene az akadályozási tilalom megszegésének az sem, hogy az ütközéskor a terhelt gépkocsija álló helyzetben volt. Mindebből az következik, hogy a terheltnek a közúti baleset gondatlan okozása vétségének vádja alóli felmentése törvénysértő.
A legfőbb ügyész a felülvizsgálati indítványban foglaltakat a nyilvános ülésen is fenntartotta, egyben a másodfokú határozat hatályon kívül helyezését, az iratoknak a megyei bírósághoz történő visszaküldését és e bíróság új eljárás lefolytatására történő utasítását indítványozta.
A védő azt kérte, hogy a Legfelsőbb Bíróság ne adjon helyt az indítványnak, hanem a jogerős határozatot hatályában tartsa fenn. Hivatkozott arra, hogy a baleset alkalmával a sértett a motorkerékpárjával a megengedettnél lényegesen nagyobb sebességgel haladt. A bekövetkezett balesetért a terhelt tehát nem felelős, nem észlelhette ugyanis a motorkerékpáros nagyobb sebességét és annak cselekvési késedelmét sem. Hivatkozott a KRESZ 33. §-a (1) bekezdésének 2. fordulatára, amely szerint az úttest széléhez történő leálláshoz szükséges hátramenettel a járműforgalom rövid ideig való akadályozása is megengedett.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványt helytállónak találta.
A felülvizsgálati eljárás során irányadó ítéleti tényállás alapján azt kell vizsgálni, hogy történt-e anyagi jogszabálysértés. A közlekedési bűncselekményeket magukba foglaló jogszabályok keretszabályok. A szóban levő bűncselekmények azáltal valósulnak meg, ha valaki a KRESZ vonatkozó szabályát megszegi. Az eljárt bíróságok arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a vádlott nem követett el közlekedési szabályszegést, részben mert a terhelt a tolatást a motorkerékpár féktávolságán kívül kezdte meg, illetve a sértett túlzott sebességgel közlekedett és emiatt cselekvési késedelemben volt.
A terheltnek az adott ítéleti tényállás mellett a bűncselekmény hiányában történő felmentése téves, az helytelen jogszabály-értelmezésen nyugszik. Utal a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy a védőnek a KRESZ 33. §-a (1) bekezdésének második mondatára való hivatkozása a jelen elkövetési magatartást tekintve nem megalapozott. Az említett szabályozás ugyanis kifejezetten a járműnek a folyamatos forgalomból történő kivonását jelenti, amikor a járművezető ki akar állni valamely parkolóhelyet, nem pedig a tolatással úttestre történő kihajtásra, mint ami az adott esetben is történt.
Az irányadó tényállás szerint a terheltnek észlelnie kellett a sértett motorkerékpárost, az úttestre történő ráhajtáskor, illetőleg a tolatás minden szakában figyelnie kellett a forgalmat, hogy azt a magatartásával ne akadályozza. Ezt a rendelkezést a terhelt megszegte, ezért téves a bűncselekmény hiányában történt felmentés.
A sértett közrehatása csak a büntetéskiszabás körébe tartozó kérdés, ezt a körülményt pedig a bíróságok nem is vizsgálták.
A fentiekben kifejtettek miatt a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság határozatát a Be. 291. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján hatályon kívül helyezte, és a másodfokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasította. (Legf. Bír. Bfv. IV. 1077/1995. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás