BK BH 1996/188
BK BH 1996/188
1996.04.01.
I. Dolog elleni erőszakkal követi el a lopást, aki a tsz. bezárt tárolójából a traktort úgy tulajdonítja el, hogy a helyiségbe dolog elleni erőszak nélkül (az úri. mobil garaton becsúszva) hatol be, majd a tároló ajtaját belülről kifeszíti, és így hajt ki a járművel [Btk. 316. § (2) bek. d) pont, (4) bek. b/1. pont].
II. Nem állapítható meg az eltulajdonítási szándék a traktor pótkocsija tekintetében, amelyet a vádlott az eredeti tárolási helyéről elvitt ugyan, majd kb. 300 m megtétele után a traktorról lekapcsolta és elhagyta; a lopás elkövetési értékét a pótkocsi értékét figyelmen kívül hagyva kell megállapítani [Btk. 316. § (4) bek. b/1. pont].
III. Nem jelenti a vádelv sérelmét, hogy a bíróság az ügyész vádiratában foglaltaktól eltérően minősítette a cselekményt dolog elleni erőszakkal elkövetettnek, mivel a vádirati tényállás erre az elkövetési módra (a bezárt tároló ajtajának felfeszítése) utal [Be. 9. § (2) bek.].
A városi bíróság az I. r. vádlottat, mint tettest, a II. r. vádlottat és a III. r. vádlottat, mint bűnsegédet lopás vétségében mondta ki bűnösnek; ezért az I. r. és a II. r. vádlottat 150-150 napi pénzbüntetésre, a III. r. vádlottat - mint többszörös visszaesőt - 180 napi pénzbüntetésre ítélte. Az I. és a II. r. vádlott esetében a pénzbüntetés egynapi tételének összegét 80 forintban, a III. r. vádlott esetében 70 forintban állapította meg. A tényállás lényege a következő.
1992. február 27. napján az I. r. és a II. r. vádlott az utóbbi lakásán dolgozott, közben italoztak, és arról is beszélgettek, hogy miként tudnának pénzhez jutni. Később megjelent a II. r. vádlott lakásán a III. r. vádlott, aki az I. r. és a II. r. vádlott társaságában szintén italozott. A vádlottak megállapodtak abban - tekintettel arra, hogy az I. r. vádlott az mgtsz-ben dolgozott, mint traktoros, így ismerte az ottani körülményeket -, hogy onnan eltulajdonítanak egy traktort. Az I. r. vádlott vállalkozott a traktor eltulajdonítására.
A megbeszélést követően az I. r. vádlott este 21 óra körüli időben elment a tsz. bekerített telepére, és az ott található keverőüzem tárolójába az ún. mobil garaton át becsúszott, majd a tároló sínen mozgó, belülről lakattal lezárt ajtaját feszítővassal megfeszítve kinyitotta. A tároló zárja nem sérült meg, állagsérelmet nem szenvedett. Az ily módon kinyitott helyiségből a vádlott akkumulátor segítségével - az ott található lezáratlan, 129 150 forint értékű traktort és a hozzá csatolt 59 400 forint értékű pótkocsit, összesen 188 550 forint értéket eltulajdonította.
Az I. r. vádlott, amint a telepet elhagyta, attól kb. 300 m távolságban a pótkocsit lekapcsolta, majd a traktort a lakására vezette, ahol a társai várták. Ezt követően a traktorra mindhárman felültek, és azzal a III. r. vádlott útmutatása nyomán B. városba mentek, ahol H. L. ottani lakost felkeresték azzal, hogy a traktort neki 30 000 forintért megvásárlásra felajánlják. H. L. azonban végül nem vásárolta meg a járművet, így a vádlottak még az éjszaka folyamán a II. r. vádlott lakása közelében a traktorból kiszálltak azzal, hogy az I. r. vádlott azt a sértett telepére visszaviszi. A traktort az I. r. vádlott a község határában elhagyta.
Másnap a traktort megtalálták, így a sértett kára megtérült. A traktorban és a pótkocsiban 10 000 forint kár keletkezett.
Az elsőfokú bíróság azt állapította meg tényként, hogy az I. r. vádlott 188 500 forint értékre követte el a lopást, mivel a traktorral együtt eltulajdonította a pótkocsit is. Ez a megállapítása a Be. 239. §-a (2) bekezdésének d) pontjában írt okból megalapozatlan, ugyanis az elsőfokú bíróság abból a megállapított tényből, hogy az I. r. vádlott a pótkocsit is kivitte az eredeti helyéről, helytelenül következtetett arra a további tényre, hogy a pótkocsit is eltulajdonította. A lopás szándékos, illetőleg célzatos cselekmény, ami azt jelenti, hogy lopás - csak egyenes szándékkal akkor valósul meg, ha a dolog elvétele jogtalan eltulajdonítás végett történik. A jogtalan eltulajdonítás tartalmilag a tulajdonjog gyakorlásaként jelentkezik, így nem lehet szó eltulajdonításról, ha a vádlott szándéka csak a dolog ideiglenes használatára vagy egyéb célra, de nem annak végleges megtartására irányul. Az adott esetben a vádlottak egyező vallomásából kitűnően szándékuk kizárólag a traktor eltulajdonítására irányult, a pótkocsit nem akarták megszerezni, azzal semmilyen szándékuk nem volt. Kétségtelen ugyan, ahogy az I. r. vádlott a traktorral együtt a pótkocsit is elhozta a leírt módon az eredeti tárolási helyéről, de azt kb. 300 méter után lekapcsolta és elhagyta. Semmilyen adat nem merült fel arra vonatkozóan, hogy az I. r. vádlott eltulajdonítási szándéka a pótkocsira is kiterjedt volna, ezt sem a vádlottak vallomása, sem egyéb tények nem támasztják alá.
A részleges megalapozatlanságot a megyei bíróság ténybeli következtetéssel küszöbölte ki, és a tényállást akként változtatta meg, hogy az I. r. vádlott szándéka is csupán a traktor eltulajdonítására irányult, így az elkövetési érték az ő tekintetében is 129 150 forint.
E tényálláshoz képest az elsőfokú bíróság helyesen vont következtetést a vádlottak bűnösségére, a cselekményük minősítése azonban nem felel meg az anyagi jogszabálynak. Tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a vádlottak cselekményét nem minősítette dolog elleni erőszakkal elkövetettnek.
A megyei bíróság nem értett egyet azzal az ügyészi állásponttal, mely szerint az I. r. vádlott a helyiségbe dolog elleni erőszak alkalmazása nélkül - az ún. mobil garaton át becsúszva - jutott be, ezzel pedig az eltulajdonítani kívánt traktorhoz való hozzájutás - figyelemmel arra is, hogy a traktor nem volt lezárva - befejeződött. A kimenetel érdekében alkalmazott dolog elleni erőszak viszont - éppen azért, mert nem a bemenetel. hanem a kimenetel, tehát az elvitel érdekében történt - a lopást nem minősíti súlyosabban.
Az ítélet indokolásában az elsőfokú bíróság helyesen jutott arra a következtetésre, hogy az I. r. vádlott nem rendeltetésszerűen, az általában használatos módon nyitotta ki a tároló bezárt ajtaját, hanem feszítővassal megfeszítve az ajtót rögzítő fémütközőt, ezzel pedig a dolog elleni erőszakkal elkövetés megvalósul. A dolog elleni erőszak fogalmát a Btk. 316. §-ához fűzött miniszteri indokolás a helyiségbe vagy ahhoz tartozó bekerített helyre erőszakkal behatolásban, továbbá a megőrzésre szolgáló zár vagy készülék feltörésében határozza meg. A miniszteri indokolásban foglaltak nem jelentenek kimerítő felsorolást. Az ítélkezési gyakorlat egységes abban, hogy dolog elleni erőszaknak tekinti valamely akadálynak fizikai erővel történő leküzdését, a vagyontárgyat védő, óvó, rögzítő berendezésnek a rendeltetéstől eltérő felnyitását is. A dolog elleni erőszak megvalósulásának sem az állagsérelem létrejötte, sem a kár bekövetkezése, sem a jelentősebb erőkifejtés nem feltétele. Ezzel szemben a dolog védelmére szolgáló akadály megkerülése, például kerítés átmászása, már nem illik a dolog elleni erőszak útján elkövetés fogalmi körébe. Kétségtelen, hogy az adott esetben a bejutás dolog elleni erőszak nélkül, az akadály megkerülésével történt, ezzel azonban a lopás nem fejeződött be.
A lopás elkövetési tevékenysége az elvétel. Köznapi értelemben az "elvesz" ige valaminek valaki által történő magához vételét jelenti; jogi értelemben pedig azt, hogy az elkövető olyan cselekvést valósít meg, melynek következtében a dolog addigi tulajdonosa vagy birtokosa többé nincs már abban a helyzetben, hogy a dolog felett hatalmat gyakoroljon, a dologról rendelkezhessék. Az elvétel fogalmába részben vagy egészben beleillő konkrét cselekvések az elkövetés helyétől, tárgyától, annak mennyiségétől, minőségétől, terjedelmétől, súlyától, védettségétől, az elkövető személyi adottságaitól függően a legkülönbözőbbek lehetnek. A lopás elkövetési tevékenysége nem azonos az eltulajdonítani szándékolt idegen dolog megközelítésével, de annak eredeti tárolási helyéről való elmozdításával sem. A korábbi birtokállapot megszüntetésére irányulóan a vádlott cselekménye az adott esetben - az eltulajdonítani szándékolt traktor terjedelmére is tekintettel - a traktorhoz jutással nem fejeződött be. Amikor a vádlott a traktort a tsz. területéről kihozta, a lopási cselekmény befejeződött, mert ezzel szűnt meg az addigi birtokállapot, és jött létre egyidejűleg a vádlott tényleges hatalma a dolog felett. Ez viszont dolog elleni erőszakkal történt.
Ebből következően az ajtót rögzítő fémütközőnek feszítővassal történt megfeszítése és ezáltal az ajtó kinyitása az elvétel és nem az elvitel érdekében történt, a vagyontárgy megóvását célzó berendezésnek a szokásostól eltérő fizikai erőkifejtés és az ajtónak ilyen rendellenes módon történő felnyitása olyan többlet, amely megalapozza a már mondottakhoz képest a dolog elleni erőszak útján való elkövetést, függetlenül attól, hogy a lopás nem járt a dolog állagsérelmével.
Nem értett egyet a megyei bíróság az elsőfokú bíróságnak azzal az álláspontjával, hogy a vádon túlterjeszkedést jelentené, ha a dolog elleni erőszakkal történt elkövetést megállapítaná és a cselekményt eszerint minősítené. Kétségtelen, hogy a bíróság a vádhoz a vádemeléstől kezdődően mind a személy, mind pedig a tényállás tekintetében kötve van, egyrészt a vádat nem terjesztheti ki, másrészt a vádat köteles kimeríteni. A bíróság vádhoz kötöttségének érvényesülése szempontjából jelentősége van annak, hogy mit kell a vád tárgyának tekinteni. A vád tárgyát azok a tények alkotják, amelyeket az ügyész a vád előterjesztésekor, mint megtörtént eseményt előad. A vád kereteit a leírt cselekmény, tehát a vádban szereplő tényállás határozza meg, ugyanakkor a jogi minősítéshez ilyen kötöttség nem fűződik.
Az elsőfokú bírósági tárgyalási jegyzőkönyvből kitűnően az ügyész a tárgyaláson csupán a cselekmény minősítését módosította, a tényállást azonban nem. A vádirati tényállás ugyanakkor tartalmazza, hogy az I. r. vádlott a bezárt keverőüzem ajtaját kifeszítette. Erre tekintettel nem jelentette volna a Be. 9. §-ában megfogalmazott vádelv sérelmét és a vádon túlterjeszkedést, ha az elsőfokú bíróság az ügyészi minősítéstől eltérően a cselekményt dolog elleni erőszakkal elkövetettnek minősítette volna.
A kifejtettekre figyelemmel a megyei bíróság megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét és a vádlottak cselekményét a Btk. 316. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és (2) bekezdésének d) pontjára figyelemmel a (4) bekezdés b/1. pontja szerint minősülő lopás bűntettének minősítette, melyet az I. r. vádlott tettesként, a II. r. és III. r. vádlott pedig bűnsegédként valósított meg.
A büntetés kiszabásánál figyelembejövő bűnösségi körülményeket az elsőfokú bíróság általában helyesen ismerte és sorolta fel, ez azonban helyesbítést igényelt annyiban, hogy nem az I. r. vádlott, hanem a II. r. vádlott terhére súlyosító az a tény, hogy vagyon elleni bűncselekmény miatt kiszabott felfüggesztett szabadságvesztés próbaideje alatt követte el a mostani bűncselekményt. További súlyosító körülmény a III. r. vádlott terhére, hogy röviddel a szabadulása után valósította meg a most elbírált bűncselekményt. További enyhítő körülményként értékeli viszont a megyei bíróság mindhárom vádlott javára az időmúlást, tekintettel arra, hogy a cselekmény elkövetése és annak jogerős elbírálása között több mint két év eltelt, a II. r. vádlottnál kisebb súllyal, mert ez részben az ő mulasztása, a lakcímváltozás be nem jelentése miatt következett be.
Az így módosult bűnösségi körülményeket együtt értékelve az elkövetett bűncselekmény konkrét tárgyi súlyával, az elkövetés módjával és a vádlottak személyében rejlő társadalomra veszélyesség fokával, a megyei bíróság úgy látta, hogy mindhárom vádlott esetében alkalmazható a Btk. 87. §-a (2) bekezdésének e) pontjában írt enyhítő rendelkezés, mert a törvény szerint kiszabható szabadságvesztés büntetés eltúlzottan szigorú lenne.
Az elsőfokú bíróság által alkalmazott pénzbüntetések napi tételszámai a megyei bíróság álláspontja szerint arányosak, olyan mértékben nem tekinthetők enyhének, hogy változtatást igényelnének, különös tekintettel az igen jelentős időmúlásra és arra, hogy az okozott kár teljes egészében megtérült.
Az egynapi tétel forintösszegét az elsőfokú bíróság mindhárom vádlott vonatkozásában helyesen határozta meg, azok kellően igazodnak a vádlottak feltárt jövedelmi, vagyoni és személyi viszonyaihoz.
A kifejtettekre tekintettel a megyei bíróság további változtatásra okot nem látott, és az első fokú ítéletet egyebekben helybenhagyta. (Bács-Kiskun Megyei Bíróság 1. Bf. 587/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás