BK BH 1996/191
BK BH 1996/191
1996.04.01.
Az eljárás nyomozati szakában az előzetes letartóztatás kérdésében döntést hozó bíróság előtt sem járhat el védőként az, aki annál a bíróságnál két évnél nem hosszabb ideje bíró volt [Be. 379/A. § (1) bek., 92. § (1) bek. b) pont, 340. § (1) bek., 1983. évi 4. tvr. 7. §].
A katonai ügyészség büntetőeljárást folytatott a Btk. 250. §-ának (1) bekezdésébe ütköző hivatalos személy által elkövetett vesztegetés bűntettének, valamint a Btk. 348. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés szerint minősülő szolgálatban kötelességszegés bűntettének alapos gyanúja miatt a határőr-igazgatóság állományában szolgálatot teljesítő gyanúsítottak ellen. A megyei bíróság katonai tanácsa végzésével a négy gyanúsított előzetes letartóztatását elrendelte, majd az 1995. szeptember 22. napján kelt végzésével a gyanúsítottak előzetes letartóztatását a tárgyalás előkészítése során hozandó határozatáig, de legfeljebb két hónappal - a Be. 92. §-a (1) bekezdésének b) pontjára és a Be. 340. §-ának (1) bekezdésére alapítottan - meghosszabbította.
A gyanúsítottak és védőik a végzés ellen megváltoztatása végett és az előzetes letartóztatások megszüntetése érdekében fellebbezést jelentettek be. B. I. gyanúsított meghatalmazott védője kifogásolta a bíróság végzése indokolásának azt a részét, hogy B. I. határőr őrmester gyanúsított vonatkozásában benyújtott szabadlábra helyezési kérelem elbírálását a bíróság azért mellőzte, mivel az nem az arra jogosulttól származik. Ezzel kapcsolatban utalt a védő az ügyvédségről szóló 1991. évi XXIII. tv.-nyel, valamint az 1995. évi I. tv.-nyel módosított 1983. évi 4. tvr. 7. §-ának rendelkezésére, amely szerint az ügyvéd annál a bíróságnál, ügyészségnél vagy hatóságnál, melynél ügyvédi kamarai tagsága előtt bíró, ügyész vagy más érdemi ügyintéző volt, két éven át nem járhat el. Felhívta azonban a figyelmet arra, hogy ez a kizáró rendelkezés - álláspontja szerint - csak a megyei bíróság érdemi ügyintézésére vonatkozik, ugyanakkor nem áll fenn a megyében működő nyomozó hatóságokra, a rendőrségre, a helyi és városi bíróságra, valamint a Legfelsőbb Bíróságra sem. Kérelmét és fellebbezését a megyei katonai ügyészséghez terjesztette elő, mivel az ügy még nyomozati szakban van, következésképpen a kérelme, mint jogosulttól származó, joghatályos.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a fellebbezések nem alaposak. A rendelkezésre álló iratokból kitűnően a gyanúsítottak ellen jelentős tárgyi súlyú korrupciós cselekmények, valamint szolgálati bűncselekmény alapos gyanúja miatt folyik a büntetőeljárás. Az elsőfokú bíróság a Be. 379/A. §-a szerinti eljárási cselekménye kapcsán az alapos gyanú fennállását vizsgálja, nem értékelheti azonban a rendelkezésre álló bizonyítékokat. Ezt meghaladóan valamennyi vádlott tekintetében a Be. 92. §-ának (1) bekezdésében taxatíve felsorolt okokat, a katonai büntetőeljárás körébe tartozó kényszerintézkedés kérdésében való állásfoglalás esetén pedig a Be. 340. §-ában szabályozott speciális letartóztatási okot is vizsgálnia kell.
A megyei bíróság katonai tanácsa nem tévedett, amikor az adott ügyben mind a négy gyanúsított esetén az alapos gyanú fennállását megalapozottnak ítélte, és a cselekmény jellege, súlya miatt az eljárás folytatásának a Be. 92. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerinti veszélyeztetését a gyanúsítottak szabadlábra helyezése esetén megvalósultnak látta. Helytállóan foglalt állást abban a kérdésben is, hogy a határőr gyanúsítottaknak a gyanú alapjául szolgált cselekménye olyan, amely az alakulat fegyelmi helyzetére és a szolgálati rendjére is hátrányt jelent. Mindezekre tekintettel törvényesen hosszabbította meg a katonai tanács mind a négy gyanúsított előzetes letartóztatását.
A Legfelsőbb Bíróság a meghatalmazott védő fellebbezésében felhozott indokokra tekintettel is egyetértett a katonai tanács álláspontjával.
Az ügyvédségről szóló, az 1991. évi XXIII. törvénnyel és az 1995. évi I. törvénnyel módosított 1983. évi 4. tvr. 7. §-a értelmében a gyanúsítottakkal szemben a kényszerintézkedés tárgyában lefolytatott különleges eljárásban B. I. gyanúsított meghatalmazott védőjeként dr. H. I. nem vehet részt. A bírósági szervezet egységes, az adott ügyben eljáró katonai tanács a megyei bíróság tanácsa. Az ügyvédségről szóló, módosított, 1983. évi 4. tvr. 7. §-ának a fentiekben idézett rendelkezése kizárja a védő közreműködését az alábbiak miatt.
Kétségtelen, hogy a nyomozó hatóság az adott ügyben a D.-i Katonai Ügyészség, annak az eljárásában pedig nem kizárt dr. H. I. védői közreműködése. A nyomozás során a vádirat benyújtása előtti, a személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedés kérdésében viszont a H. Megyei Bíróság katonai tanácsa jár el. A katonai büntetőeljárás első fokon a megyei bíróság katonai tanácsának a hatáskörébe tartozik, az előzetes letartóztatás kérdésében való állásfoglalás tehát szintén e bírói tanács állásfoglalását igényli.
A büntetőeljárás nyomozati szakában foganatosított, a különleges eljárások között szabályozott speciális büntetőeljárási cselekmény - az előzetes letartóztatás kérdése - is bírósági döntést tesz szükségessé. Mindezekre tekintettel ebből az eljárásból kizárt az a védő, aki az adott megyei bíróságon az 1995. év első felében még tanácsvezető bíróként működött.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság katonai tanácsának végzését - mint törvényes döntést - helybenhagyta. (Legf. Bír. Bf. V. 1847/1995. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás